Fórumok - Legkedveltebb hozzászólások
A listában a 100 legkedveltebb, a legtöbb piros szívvel jutalmazott hozzászólást láthatod az elmúlt 30 napból.
Meg azokkal is, akik megmondó emberek!
Több állatom volt, sosem féltek a hangtól. Arra gondoltam kiegyensúlyozott állatok nem félnek. A mostani kutyám a tűzijátéktól sem félt, nem érdekelte.
Aztán egyszer itthon hagytuk, mert elutaztunk és "kicserélték" a kutyánkat.
Reszket minden petárdától, hangos motortól, ami durrog.
Három éve hagytuk másnál, most kezdi "kinőni", hogy ne féljen.
Butaságot ne írj!! Minden gazdi, aki szereti az állatát, tud vigyázni rá, de a fülük sokkal érzékenyebb, mint az emberé, csukott ablak, hangosabb TV sem nyomja el a durrogtatás hangját, hiába van jól szocializálva. Amíg nem látod az állatokat, minden porcikájukban reszketni, sokkos állapotban, addig ne szólj egy szót sem!!...mert bölcsebb dolog hallgatni.
És vannak a lovak, haszonállatok, vadállatok is, akik rettegnek.
Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek a mi történetünket. Úgy alakult az életem, hogy 44 éves koromban (2022-ben) jutottunk el oda, hogy muszáj orvosi segítséget kérnünk, ha gyereket szeretnénk. Itthon volt az első lombikos körünk, kb. 2% esélyt jósolt az orvos és sajnos igaza lett, teljes kudarccal végződött. Újabb körre már nem mehettem az életkorom miatt és nem is javasolta az orvos a saját petesejtes lombikot. Irány Brno, a Reprofitnál kötöttünk ki. Mivel kint is egyből a donor petesejtet javasolták, mi sem dilemmáztunk, tulajdonképpen elég könnyen sikerült elfogadni a helyzetet (a páromnak kicsit nehezebben) és mára már nem téma, nincs jelentősége.
Amikor 2022. decemberében elkezdtem olvasni a fórumot, csodáltam azokat a sorstársakat, akik már évek óta küzdöttek és óriási tudásra tettek szert a témában és igyekeztem minden hasznos információt begyűjteni (ezúton is köszönet minden segítő hozzászólásért), mégis úgy voltam vele, hogy nekem biztos nincs semmi bajom, csak a korom, pozitívan állok a dolgokhoz és minden rendben lesz, sikerülni fog. Első sikerélménynek könyveltem el, hogy a petesejt leszívás után az 5. napra 8 db fagyasztható embriónk lett, illetve 7, mert egyet megkaptam frissen 2023. április 2-án. A hcg eredmény pozitív lett, azonban rá két hétre az ultrahangon már nem látott semmit a doki. 2 beültetésem volt még 2023-ban, azok el sem indultak. Ekkor (2023. december) javasoltak kintről is további vizsgálatokat (Infertilitás panel III, NK státusz, trombózis panel, méhtükrözés) és ekkor döbbentem rá, hogy nem csak a korom a probléma. Én már nem tudom visszaforgatni az időt, de aki esetleg most csöppen bele a témába, ne gondolkozzon úgy mint én, hanem minél előbb menjen el méhtükrözésre és immunológiai vizsgálatokra, mert az évek villámgyorsan elröpülnek.
A vérvételek előttre kellett terveznem a méhtükrözést, illetve végre rászántam magam a bölcsességfogaim kihúzatására is, így ezzel indult 2024. A méhtükrözésre március elején került sor, ahol egy polipot találtak, melyhez műtétet javasoltak. Áprilisban volt a műtét, ami úgy alakult, hogy a polip eltűnt, viszont méhsövényt találtak, amit átmetszéssel korrigáltak. A műtét után kezdhettem számolni a 6 mindenféle problémától mentes hetet a vérvételekhez, amit egyszer újra kellett kezdenem egy két hetes felsőlégúti nyavalya miatt, így végül július elején mehettem vérvételre. Több mint fél év eltelt az utolsó beültetés óta és már kezdtem feladni lélekben. Újabb hetek teltek el, mire az összes eredmény megjött. NK rendben, trombózis mutációk rendben, az ANA (ELISA) lett bitang magas. Brno írta, hogy az eredmények miatt Clexan és Aspirin biztosan kelleni fog a következő protokollba, de előtte még menjek el reumatológushoz is. Sikerült olyan reumatológust találnom, aki egyben immunológus is, ő szintén Clexant javasolt, illetve szerinte Plaquenil és Medrol is kell. Brno továbbra is csak a Clexant és Aspirint mondta és én úgy döntöttem, hogy rájuk hagyatkozom, nem megyek tovább másik orvoshoz itthon, elegem volt. Időközben sajnos más problémával is szembe kellett néznünk, szegény anyósom 2 hónapnyi kórházi kezelést követően augusztus végén elhunyt. Borzasztó megterhelő időszak volt és még megterhelőbb hetek jöttek. A szeptember vége felé induló ciklusomnál úgy döntöttünk, hogy ismét megpróbáljuk a beültetést, bízva abban a mondásban, hogy ahol Isten egyet elvesz, ott egyet ad. Október 14-én volt a beültetés és holnap leszünk 15 hetesek. Az első genetikai ultrahangon már túl vagyunk, és minden rendben van, szépen fejlődik a pirinyónk.
Gratulálok azoknak, akik már karjukban tarthatják csodababájukat és nagyon sok erőt és kitartást kívánok azoknak, akik még csak reménykednek. Hiszem, hogy mindenkinek sikerülhet.
Én meg az olyanokon mosolygok, mint te, hogy nem tudja elfogadni azt amit a természet ad, amin nem lehet változtatni, mert nem kívánságműsor. Ha neked nem tetszik ne itt röhögj másokon, hanem fogd magad és utazz melegebb éghajlatra, vagy a fagyos, havas sarkokra!
Ha meg itthon tudsz csak maradni, fogadd el, ami adatik! Örülj, hogy élsz, van meleg otthonod, van előtted net, ahol ezt a butaságot letudtad írni.
Tudod, hiába dicsekszel kicsit sem burkoltan, főként csak szerencsés vagy.
Sajnos nincs kőbe vésve, hogy a példamutatás elég! Nem mindenki szerencsés, mikor a gyerekeket "osztják". 😉 Ettől még nem rosszabb anyák nálad.
Vadállatok?
Nálunk már tegnap elkezdődött a tűzijátékozás, éjjel pedig hallottam a sakálok rinyálását... gyakorlatilag a belvárosban. Nem csípem a sakálok pofáját, "munkássàgát" de megsajnáltam csórikat, hogy a még visszafogott durrogtatás is hova beűzte őket. Másrészt az embereknek, városi és nem városi állatoknak sem annyira jó, hogy egy ilyen "brigád" bent lavírozik az utcákon.
De sajnálom a madarakat is, csak egy példa pont pár napja hallottam a vadludakat vonulni, gondolom ez a durrogâs, villódzás épp hiányzik nekik, nincs amúgy is elég nehéz dolguk.
Nemrég olvastam, hogy a méheket is meg tudja bolondítani a kaptárban. Ez korábban eszembe se jutott.
Naná, hogy csalódtak, ki örül egy agresszív hülye lánynak.
Gondolkodj, mit szólnál, a nagypapa ideges lenne, mert nem kapott időpontot, és földhöz vágná a mobilodat?
Aztán mondaná, bocsánat kicsi lány, de elkapott az ideg, mert 3 évet várhatok térdprotézisre!!
Ezt képzeld el közelről, szinte a Duna parton lakunk, az ablakok, ajtók berezonálnak, amikor aug. 20-án tart a tűzijáték, sosem aggódtam még érte, de azt sem értem, aki nem érti meg a rettegő állatokat.
Amikor fellövik az első rakétákat megtelik az égbolt riadt madarakkal.
Én nem rinyálok , hogy szórakoznak, a másik fél meg ne rinyáljon, ne legyen cinikus, hogy aggódnak az állataikért a gazdik, az állatbarátok.
Sziasztok!
Kicsit rég jártam erre. Tíz év hosszú küzdelem és várakozás után, múlt héten megszületett a kislányunk. 😊
Az általános kivizsgálásokkal kezdődött a történetünk, utána inszeminációk, majd két saját sejtes lombik következett. Közben volt egy méhpolip műtétem is. Aztán rátaláltam erre a fórumra, amiért nagyon hálás vagyok. Rengeteg dolgot megtanultam innen és ez alapján számtalan vizsgálatot elvégeztettünk (köztük pl. genetikai kivizsgálás, immunológiai kivizsgálások stb.). A vizsgálatok után még egy saját sejtesnek nekifutottunk itthon (bár minek, mert ezt is jól elbénázták), aztán még egy saját sejtest megpróbáltunk Brnoban. Utána egy petesejtdonoros kör következett immunológiai kezeléssel, ami sikerült is, de a 9. héten vetéléssel végződött. A második donoros kör egy másik immunológiai kezeléssel sikerült és végre a kezünkbe tarthatjuk a kislányunkat. 🥰
Ez így összefoglalva nem tűnik túl hosszadalmasnak és bonyolultnak, de akik itt vannak ezen a fórumon, ők tudják, hogy ez mennyire nehéz út. Ez a fórum nagy erőt adott, mert ahogy olvastam a történeteket, éreztem, hogy egyszer mi is célba fogunk érni. A saját sejtes próbálkozások kudarcai után mindig ott volt a remény, hogy van még lehetőség donor sejtes beültetésre. Ahogy a pici lányunkra nézek, egy percig sem fordul meg a fejemben, hogy valakitől egy pici sejtet kellett kapnunk, hogy Ő megszülethessen.
Kinek milyen lapokat osztanak, tényleg nem kívánságműsor.
Én 37 évesen kezdtem a krónikus fájdalmakat, nagyim 82 évesen tavaly novemberben seggre ült a létráról, hál Istennek lila-kék foltokon kívül semmi baja nem lett és nem volt náluk otthon se fájdalomcsillapító, se reuma krém, se gyulladáscsökkentő krém, se semmi. A 88 éves öregapámmal él. Mikor értetlenkedtem miért nem tartanak otthon ilyeneket, ők értetlenkedtek, hogy minek? Sose fáj semmijük.
És ez tök jó, maradjon is így sokáig!
Ahogy a fentiek mutatják nem korfüggő.
Én tovább költöttem neked:
Adj tejet magad mellett,
a müzlihez én is odaférjek.
Zsírszegény tejjel csökken a hájam,
engedd, hogy megkívánjam!
Én nem szeretnék találkozni senkivel.
Különválasztom a virtuális világot a való világomtól.