Fórumok - Legkedveltebb hozzászólások
A listában a 100 legkedveltebb, a legtöbb piros szívvel jutalmazott hozzászólást láthatod az elmúlt 30 napból.
Sziasztok!
Bár már régóta aktív tagja vagyok a csoportnak, az utolsó időben inkább csak olvasóként.
Ennek több oka is van. De a legfontosabb, hogy ugyan az utolsó körben összejött a terhesség, de amíg a végére nem értünk, egyre kevésbé volt kedvem írogatni. Mert, bár nagy volt az öröm, a félelem az újbóli belebukástól, visszatartott a folyamatos beszámolásoktól…
Viszont most szeretném veletek megosztani a hírt, hogy végül nekünk is sikerült. Pár napja szültem meg 44 évesen, petesejtdonoros segítséggel az első kisfiunkat.
A kezelések alatt, majd a terhesség alatt mi is rengeteg információval találkoztunk és sokféle gondolattal küzdöttünk.
A hagyjanak békében a donoros tukmálástól elég messze jutottam, amikor végül teljesen békésen elfogadtam, hogy alig várom már a petesejtdonoros babánkat…
A terhesség minden idejét próbáltam csak a babára koncentrálni és nem sokat foglalkozni azzal, hogy egyáltalán hátrány-e, hogy csak petesejt donor segítségével sikerülhet. A hozzánk kapcsolt, új, idegen sejtet ma már inkább látom jó értelemben vett vérfrissítésnek, mint szomorú ténynek.
És mivel mindig is érdekeltek az új dolgok, a kísérletezések, így már a kezdetektől fogva iszonyatosan nagy izgalommal várom hármunk összekapcsolásának eredményét.
Szokatlan és fura a lombik önmagában is, de a tudomány folyamatosan fejlődik és mivel mi alkottuk, ez is valahol a természet része, képesek vagyunk megváltoztatni a folyamatokat, csak szokni kell a változást…
Az epigenetika meg még sok mindenre fog választ adni…
Talán arra is, hogyan lehetséges, hogy a petesejtdonoros babánknak egy olyan külső tulajdonsága lett, ami az egyik tulajdonságom, a populáció körében pedig szinte ritka…
Írok majd még többet is, de most mennem kell babusgatni…
Ismét elment egy kedves,vicces ember a hoxa tagok közül.:(((
Mélységesen sajnálom,több mint 12 éves barátságot veszítettem el vele együtt.
Őszinte részvétem a családjának,imádott unkáinak.
Robi ,/mert ez volt az eredeti neve/legyen könnyú a föld, az angyalok vigyázzák és őrizzék,mosolygós,vidám arcodat,lelkedet.
Soha nem felejtelek el!:(((
Tudom fájdalmas dolog, de én élnék a bentlakásos iskola lehetőséggel. Hiszen, ha a megélhetésetek, a fedél a fejetek felől veszélye áll fenn, akkor ez a legjobb megoldás.
Sok szülő él ezzel a lehetőséggel, amikor összeszeded ami kell, talán találsz munkát is megfelelőt, akkor kiveszed a gyermeket, és újból együtt lehettek.
Sziasztok új vagyok
De a véleményem le írom .
Tisztelet a kivételnek
De nem mindenki a szüleiből él meg.
S akinek élete nehezebben megy
Annak tényleg a pénzre van szüksége .
Nem kell bántani mindenkit ezért
Köszönöm annak aki megért ☺️❤️
Beszari vagy.
Ha valami problémád van a főnököddel, azokat nyíltan kellene megbeszélni. Ez nagyon primitív hozzáállás.
Sziasztok. Olyanokkal szeretnék beszélgetni, akiknek sokadik próbálkozásra sem sikerült, és végül feladni kényszerültek a gyermekvállalást.
Hogyan éltétek túl, nem érzitek-e néha úgy, hogy pótcselekvésekbe menekültök?
Mi 2021-ben fejeztük be, nem érzem feladásnak, szóval hogy nem adtam fel, de 44 évesen, ennyi tragédiával (vetélések), próbálkozással a hátam mögött már nem éreztem sem anyagilag, sem mentálisan, sem fizikailag képesnek magamat erre. Még talán Brno jöhetett volna szóba, de én azt már nem vállaltam be, és mi kizárólag saját gyereket szerettünk volna. De ez mindegy is.
A fórum témája inkább az lenne, hogy ki hogyan vészeli ezt át, és csökkent-e a "feladás" után a gyermek utáni vágy, na, értitek. Nem akarom feltépni a sebeket, legyen ez egy könnyed, beszélgetős fórum nekünk, gyerek nélküli anyáknak.
Másként látom.
Ha már nem a szülői házban élek, van saját otthonom, akkor oda már csak látogatóba, vendégként érkezem.
Az a lakás a szüleim élettere, nem kupleráj.
Tisztelem őket annyira, hogy nem hozom zavarba őket azzal, hogy nem ott élem a nemi életemet a fülük hallattára, ha egyébként van lehetőségem a saját otthonomban erre.
Diszkréció, tapintat.
Sziasztok, akivel nem tegeződünk, szép napot!
Elég régóta regisztráltam. Volt rá eset -, ide ugyan nincs közöm, de megtettem és konkrét információt (valós!) utánajártam - mikor lesz rajta.
Most direkt nem.
Igen. Van aki jogosan várja a juttatását, juttatásait és tisztességesen tanul és tesz is érte.
Nem szégyen, ha beírja.
Az a szégyen, ahogy ráérő emberek - tisztességtelenül, a vélt névtelenség homályába burkolózva oltják és szégyenítik meg a másikat.
Alapvető viselkedési kultúra.
Legyen az felnőtt, vagy fiatal felnőtt vagy gyermek.
Van utalási rendszer - igen - egy max időpont van megadva jóváírásnak.
Fix jobb lenne, de ez a rendszer miatt (iskolai és egyéb) kivitelezhetetlen és ehhez még hozzáadódik a bankok utalási és jóváírási rendszere.
Kicsit lehetne disztingválni és a másik embernek az alapvető tiszteletet megadni.
Egyébként így a fórum értelmetlenné válik.
Hónapokról-hónapokra ez megy.
(Tisztelet a kevés kivételnek!)
Sziasztok
Tegnap csináltattam egy reggeli progi vérvételt.Úgy hogy a vérvételig nem adtam be semmit...
51nmol/l lett aminek nagyon örülök
A Hcg Fet+21 8052
Többet Hcg-t nem nézetek!
Lehet hogy az utolsó kis csenevészünk nagyon velünk akar maradni!😍
A melleim viszont szétrobbannak!!!!
Most csak icipici lépésekben örülünk mindennek ami pozitív mert nagyon sokat csalódtunk!
Mindenkinek kitartás.A tanulság hogy kezdeti elkeserítő 77 hcg ből és 14 nmol/l progiból is történhet csoda!❤️
Sziasztok ma vagyok a 14. napon s láss csodát a pindurikánk belehúzott 977 re ment fel a hcg
a 77ről.
Viszont a progi 42...csak
Én megértem a testvéredet. Azért mert valakire azt mondjuk hogy ő a szülőnk, még nem lehet neki ezt kihasználva fűt-fát kiabálni ránk, gyermekekre.
Mitől másabb az, hogy ha a szüleink bántanak minket, mintha egy idegen? Miért kötelességünk a szüleinknek megbocsájtani, miközben egy idegennel onnantól soha nem állunk szóba?