Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Még sosem láttam holttestet. Nem is akarok. fórum

Még sosem láttam holttestet. Nem is akarok. (beszélgetés)


Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.

1 2
ápr. 2. 23:37
Gyerek koromban bementem a halott dédnagymamámhoz a szobájába és semmi félelmeteset nem tapasztaltam.
35. Nancy Ann (válaszként erre: 27. - Miss Angel)
ápr. 2. 20:26
Ez iszonyatos lehet…Az én felmenőim agyvérzésben, meg szívbajban hunytak el hirtelen…Nem tudom, a kínt hogy lehet elviselni, ha így haldoklik valaki.Talán bűnös gondolat, de az állatoknál legalább van eutanázia, a mi országunkban viszont az ember nem választhatja a kényesebb halált.
34. Ruslan (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
ápr. 2. 01:43
Az a tény nagyon szomorú, hogy már nincs köztünk. Ez az élet rendje, de mindig elszomorít, még ha állat is az. A gyászt nehéz feldolgozni, főleg magunk miatt. Viszont nagy az esélye, hogy aki elment már, annak jobb lett, mint nekünk. Mert a semmi is jobb a bánatnál, de én bízom benne, hogy boldogok lettek másik testben. Valami belül azt súgja nekem, hogy lesz folytatás. A holttestben nincs semmi különös még feldarabolva sem, mert az már egy élettelen valami, nincs benne lélek, nem gondolkodik. A vámpírok teste kivétel, mert nem pusztul el és kiszáll a sírból.
ápr. 1. 23:53
Én szívesen megnéznék egy halott embert. Mostanában többször is gondolkodtam ezen.
32. Ágio8405 (válaszként erre: 25. - Regin_a)
ápr. 1. 20:39
Az más 🤷‍♀️mumiàt is láttam már az sem zavart.
31. Ágio8405 (válaszként erre: 23. - Sütikee)
ápr. 1. 20:38
Külföldön élek
30. Regin_a (válaszként erre: 29. - Miss Angel)
ápr. 1. 20:30

Dehogynem lehettem szerencsés. Az egész élet kiszámithatatlan, tehát szerencse kérdése minden

Se legyen igazad, kérjem a kommentem törlését?

29. Miss Angel (válaszként erre: 28. - Regin_a)
ápr. 1. 20:18
ebben nem lehet szerencsésnek lenni,amiket itt leírtunk,mind borzasztó és feldolgozni tudjuk csak,elfelejteni nem.
28. Regin_a (válaszként erre: 27. - Miss Angel)
ápr. 1. 19:54
Igazad van. Talán nekem szerencsém volt idáig ez ügyben
27. Miss Angel (válaszként erre: 26. - Regin_a)
ápr. 1. 19:16

én nagyapám halálos ágyánál ültem annak idején 18 évesen,ahol áttétes rákosként hörgött meg fetrengett napokon át és a haláltusáját vívta.Ezt még felnőttként se künnyű végigélni-nézni,nemhogy fiatal felnőttként,vagy,szinte még gyerekként.Nem vagyok se hipohonder,a haláltól se rettegek,de azóta bizony félek a haldoklástól,a haláltól már nem,attól már minek,akkor már nem fáj semmi. És egyetlen egy kívánságom van a sorstól,hogy ne rákba kelljen meghalnom,mert SZÁMOMRA attól nincs borzalmasabb.Vagy bejön vagy nem.....

ezek sajnos mondnyájunkban nyomot hagynak,kiben ne hagyna.....

26. Regin_a (válaszként erre: 15. - Miss Angel)
ápr. 1. 18:58

Megjegyzem, két ember hunyt el a két nap alatt mikor kórházban voltam. Csendesek voltak, nyilván kóma. Annyit lehetett észrevenni, hogy néha a nővér megérintette mindkettő nyakát. Aztán két óra hosszát letakarva feküdtek, utána ágyastól eltolták őket

Mit mondjak én hipohonder?! Magamban azért egy nyugodj békében-t elmormogtam

Ágy vissza, új huzat, jött az új beteg. Az élet körforgása.


Apám esetében kérdezte a bonc segéd hogy borotválja-e meg. Apám mindig frissen borotvált volt, mondtam hogy igen

Senkinek nem ajánlom hogy ezt válassza

Még a vért sem törölték le amit a borotva okozhatott

25. Regin_a (válaszként erre: 22. - Ágio8405)
ápr. 1. 18:50
Body Worlds kiállitás és nem bírod a vér látványát? Érdekes párositás
24. globus (válaszként erre: 21. - K-né Zsóka)
ápr. 1. 18:38
Mamára így emlékszem. Őt is otthon ápolta anyu, mire hazaértünk, már el volt rendezve. Semmi negatívum nem maradt bennünk gyerekként.
23. Sütikee (válaszként erre: 22. - Ágio8405)
ápr. 1. 18:11
Melyik városban lesz a kiállítás?
ápr. 1. 12:17

Közelről szerencsére én sem. Egyszer gyerekként láttam letakarva egy embert, várták az elszállítását. Az is eléggé rosszul érintett.

Viszont városunkban lesz most a The Body kiállítás és nagyon szeretnék rá elmenni. Valahogy attól nem idegenkedek, sőt érdekel is milyenek vagyunk belülről. De közben pl a vért nem bírom szóval egy boncolást nem bírnék végig nézni. De az is érdekel. Régen kedvenc műsorom volt a Dr G igazságügyi orvosszakertő. De azt is inkább hallgattam elalváshoz, nem néztem.

21. K-né Zsóka (válaszként erre: 17. - Nancy Ann)
ápr. 1. 11:41
Nálunk a kettő sokáig összefonódott, ugyanis, még a közelmúltig a tiszta szobában ravataloztak otthon. Nemigen mehettél el úgy virrasztóba, hogy a halott ne legyen ott. Temetésen résztvenni teljesen más,
20. globus (válaszként erre: 17. - Nancy Ann)
ápr. 1. 11:15
Anyut haláláig ápoltuk otthon. Végignéztük a teljes leépülését, utolsó pillanatig. Mosdattuk, felöltöztettúk. Mégsem erre emlékszünk főleg, hanem a kedves lényére, beszédére, mozgására. Mit tenne ő adott helyzetekben.
19. brandy85 (válaszként erre: 15. - Miss Angel)
ápr. 1. 10:05
Ez igaz,ez nagyon rossz!
18. srcrss (válaszként erre: 17. - Nancy Ann)
ápr. 1. 05:31

"élőként akartam rá emlékezni"


Én sem akartam megnézni apámat. Pontosan ezért, amit írtál.

17. Nancy Ann (válaszként erre: 4. - K-né Zsóka)
ápr. 1. 05:23
Én is ott voltam minden családi temetésen karonülő korom, óta.De azért megnézni az elhunytat más.13 éves voltam,mikor a nagymamám meghalt, és emlékszem, egy rokon asszony rosszallóan jegyezte meg,hogy nem néztem bele a koporsóba,pedig “ hogy szeretett téged a mama”.Én akkor még nem voltam kész rá, hogy holtában lássam, élőként akartam rá emlékezni.
márc. 31. 22:56
hidd el jobb nem latni!
márc. 31. 21:49
én inkább azt kívánom neked ,hogy haldokló embert ne láss,meg az utolsó perceit :((((
14. Gretaa (válaszként erre: 4. - K-né Zsóka)
márc. 31. 21:36

Mert valóban nincs is...


Születünk majd meghalunk.

Ha elfogadjuk ha nem,ezen semmi nem változtat.Jobb tudatosítani ,szembenézni vele.Persze,gondolni sem kell rá állandóan.Élni kell ameddig lehet.

13. globus
márc. 31. 21:14
Az élőktől kell félni, nem a halottaktól.
12. Panna.33 (válaszként erre: 6. - Biciklis_)
márc. 31. 20:50
Láttam mar pár holttestet, de egyet sem a ravatalon.
márc. 31. 20:09
Én sem és nem is akarok.
10. ~ Luna ~ (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
márc. 31. 19:56
Én sem láttam még…
márc. 31. 19:43
Én sem akartam, de sajnos láttam a halott anyukámat. Én öltöztettem fel az orvos segítségével 😢
márc. 31. 18:55
Pedig az élet része a halál. Ahogy Zsóka írja: nem kellene burokban nevelni a gyerekeket. Én is ott voltam gyerekként, s láttam pl: ahogy öltöztették az elhunytat. Semmi bajom nem lett, ahogy a temetéseken való részvételtől sem.
7. Regin_a (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
márc. 31. 18:06

Igen, a modern európai ember számára jellemzően félelmetes, pedig tegnap még simogatott, ma a ravatalon búcsúztatod

Nem sztorizok ebben a témában, de lenne miröl

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2025, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook