Létezik, hogy valakinek az önbizalma csak kívülről fakad? (beszélgetés)
Érdekesnek találom, hogy éppen egy hoxás példát hoztál fel az önbizalommal kapcsolatban. Persze nem baj, csak számomra érdekes.
Vajon miért agyalsz ezen?
Nemrég vettem észre ( nem fürkésztem a lájkokat, csupán teljesen véletlenül), hogy az X szívből, amit egy hozzászólásomra kaptam, egyet valaki visszavont. Még szóvá is tettem ("Mire gondolsz most"), mert azon csodálkoztam, hogy aki visszavonta, ugyan mi jutott eszébe, ami miatt visszavonta.
Eszem ágába nem jutott, hogy emiatt csorbult volna az önbizalmam.
A dicséret - kortól függetlenül) a legtöbb embernek jól esik, sőt bizonyos korig kell is, hogy az embert megdicsérjék (az, hogy mi mindenért, azt felsorolni is nehéz lenne). Szóval a dicséret jó.
De egy felnőtt, érett ember nem mások dicséretéből táplálkozik. Főleg nem a virtuális világban.
Szerintem az önbizalom a sikerekből táplálkozik. Akár pici gyermekkortól, mikor egyik kockát a másikra rakja és az anyuka dícséri, együtt örül vele.
Aztán együtt örülnek a megérdemelt jó jegyeknek, a közösen elültetett fának, a közösen elkészített ételnek.
A gyerek magabiztossá is válik, mert mindenre lesz megoldása. Tudja.
Azt gondolom, hogy felnőtt korban is nőhet az önbizalma valakinek, ha vannak dolgok az életében amit önállóan elért.