Mit teszel azért, hogy ne költs fölöslegesen? (beszélgetés)

Én is nehezen dobok ki bármit.

Közel 30 éves mikrónkat bevittem a munkahelyemre. Akkor vettem újat. Ugye mondanom sem kell, hogy a régi gyorsabban melegit mint az új.

Nyilván. Neked ezekszerint a varrógép és az interlock. Ha tudnék varrni nekem is lenne egy. De nem tudok, pedig jó dolog ha valaki tud. Hasznosnak találom. És egyébként mit csinálsz a hárommal ha nem tudsz varrni?:)

Nekünk van 3 tv-nk, 3 szobában. Mind a 3 okos és nagy. Szeretünk tv-zni. Nem zavarjuk egymást. Én természetadókat, filmeket, főzős műsorokat, dokumentum filmeket, megtörtént eseményeket. A férjem sport, foci, politika, stb. Laptopunk 2. Neki is, nekem is. Miért is kellene egymás kezéből kikapkodni a távkapcsolót? Mindenki nézi amit akar. Ez ma már nem luxus. Mikrónk is van.

Ja és a nyaralókban is van kettő tv. Jó, mondjuk azok még buták. Az is úgyanúgy felszerelt mint egy háztartás. Minden van. Pedig ott inkább olvasunk, kertezünk, sétálunk, fürdőbe járunk. De a kényelmünk az a kényelmünk.

Mindenkinek ami számára fontos. A prioritást magunk állitjuk fel.

Erről eszembe jutott 😂

Eltűnt a kedvenc poharam. Ujjal mutogattunk egymásra. Ket hét múlva a mikróban megtaláltam.

Kb. ilyen gyakorisággal használjuk.

Lehet, hogy a 6-7 Tv-ből csak 1-2 üzemképes. A többit tárolja jobb híján.

Szomszédunk is ezt tette, mondván majd megjavítja. Végül meghalt. A felesége meg nem győzött megszabadulni a kincset érő kacatoktól.

Válasz a kérdésre:

Régen, jó pár éve, impulzus vezérelt vásároló voltam, aztán rájöttem, hogy menniyre rossz ez, és hogy nem csak nekem árt.

Ma már tudatosan vásárolok, így rendeztem most be a lakásunkat, de így vásárolok élelmiszert is(minden nap bevásárolok, de csak azt, amire szükségünk van), és így veszek ruhát is.

Mindig felteszem a kérdést, hogy valóban szükségem van rá? Ha nem, akkor nem veszem meg. A második kérdés: az ára. Tájékozódom az ár/érték-ről. Minőség, megbízhatóság-ezek fontosak.

Egy, illetve két gyengém van: cipők és táskák. (De ebben is változtam, de van még hova fejlődni.:D)

Hozzászólás:

1, Az, hogy te, vagy bárki, mit gondol pazarlásnak, az nagyon egyéni. Több tényező határozza meg.

2,Panaszkodás... habitus kérdése.

Ismerek olyan embert, akiről általában azt gondolnánk, hogy nincs miért panaszkodnia, de nem áll másból csak panaszból, és találkoztam már olyan emberekkel, akiknek lett volna okuk panaszra, de valahogy sikerült a napos oldalon maradniuk.

Sok dologgal rendelkezem (tévéből 3 van), mert volt mit pazarolnom és szükségem volt és van rá.

Ha valamire szükségem van és van miből, akkor megveszem. Nincs szégyenérzetem azért mert másnak nem telik és a szemében ez pazarlás.

Ahol van hat-hét tv ott van legalább annyi szoba is, nem? Vagy tesz a konyhába vagy étkezőbe is. Van ismerősöm akinél a konyhába is van. Miközben süt-főz, előkészit tv-t néz.

Tudatosan vásárlok. Nem pazarlok. Csak azt veszem meg amire szükségem van.

Az őszinteség, hogy simán bevallom... a dögség, hogy minden pénzt IS el tudok költeni, és a dupláját IS... a háromszorosát IS. :D

Neeeem, nem én vagyok a Lölő nője! :D

dög vagyok

Nevezzük őszintének.