Milyen fogyatékossággal nem szabadna gyereket vállalni szerinted? (beszélgetés)
Nekem szülés után lett sclerosis multiplexem, megmondom őszintén, nem vagyok benne biztos, hogy mertem volna vállalni, mert nem akarom a gyerekemet ennek kitenni.
Ugyanakkor mégis a legjobb döntés volt, hogy legyen, mert a szememben a tökéletesség megtestesítője.
Szóval nem könnyű kérdés.
Már kiléptem, de véletlenül ujra ez az oldal jött be
Magyarán , túlzással, lehülyézel és te lezártad az ügyet!
Amúgy talán olvasd el újból miket irtam
Most jön Pósalaky úr mondása!
Nem szándékozom a testvérei életét megpecsételni egy ilyen feladattal. Ezért próbálok előre gondoskodni.
Biztos igazad van, és nem lennék boldog, ha csak egy sérült gyermekem lenne. Ha ő született volna elsőként, valószínűleg nem vállalok többet. De őt sem dobtam volna el.
Átkínlódok egy életet? Ezt ki mondta? Ha arra gondolsz, hogy nehéz, ez igaz. Sokszor volt pokoli. Mára valamivel könnyebb, mert nem harcolunk, hanem elfogadjuk a feladatot, és megtanuljuk értékelni az apró csodákat. Nyugodtan kövezz meg érte!
Ja, és de igen: személyeskedsz.
Mindegy. Részemről lezártam.
Az egész téma teoretikus, és ahogy szokták mondani, a jelenlévők kivételek.
Nem tudom milyen 10 évesen ha hazudik. Azt viszont nem hiszem el ha csak az az egy gyereked lenne, boldogan mosolyognál a világra
Átkinlódsz egy életet, aztán a maradékot meg ő kinlódná tovább valahol egyedül
Csak azt ne ird, hogy van neki két testvére majd ellátják
De ismétlem, semmi személyeskedés nincs a kommentem "mögött"
Eltér a véleményünk. Lehet, épp azért, mert én tapasztalatból alkottam. :)
Mi lesz a fiammal, ha én már nem leszek? A legfájdalmasabb kérdés, természetesen nem tudom rá a választ. Igyekszem előre gondoskodni arról az időről, ha egyáltalán lehet. De az én lelkiismeretem biztosan nem viselte volna el a tudatot, hogy valahol él egy gyerekem, akit csak azért dobtam el magamtól, mert a génjeink így keveredtek. Mert nem volt olyan szerencsés, mint a testvérei, akik egészségesek.
A másik 2 gyermekemnek vajon hogy magyaráztam volna el, hogy a bátyja/öccse 5 évesen - amikor a diagnózis kiderült - "eltűnt"?
A gyermekeim megszületését én vágytam, vártam, őket én vállaltam. Természetesen egészséges gyermekeket szerettem volna, mint mindenki. De azért, mert szegénynek nem ilyen "lapok" jutottak, azért nem dobom el!
El tudod képzelni, mekkora öröm, amikor a 10 éves gyereked életében először hazudik? Nem hiszem. Mi egészen másfajta boldogságokat élünk meg. :)
Sok mindent ki lehet mutatni és sok mindent nem. De vannak egyéb okok ami károsodást, fogyatékosságot eredményeznek.
Senki nem úgy indul neki a várandóságnak, hogy beteg gyereke lesz. Mindenki bizakodik, hogy egészséges gyereke születik.
És ha majdan a szülő meghal, mi lesz az akkor már felnőtt gyerekkel?
Ha szerencséje van, az állam/?/ berakja valami intézetbe
Ha gyerekkorban kerül intézetbe, jobban megszokja, az lesz neki a természetes. Van az életnek jónéhány hasonlóan nehéz helyzete
Azt nem értem meg amikor valamely közösségi oldalon áradozik, jellemzően a mama, hogy jaj de boldogok vagyunk, miközben a gyerek igy vagy úgy sérülten született
Lehet, hogy megfordítottam, de írtam, hogy vannak olyan esetek, amikor mindenki egészséges és még is beteg lesz a gyerekük, azaz nem biztos, hogy fogyatékosnak kell lennie a szülőnek ahhoz, hogy fogyatékos legyen a gyereke.
Elég csak két egészséges embernek, 2 nem megfelelő génjének a találkozása....
Akkor próbálom a másik oldalról megválaszolni.
Azt gondolom, hogy vannak olyan betegségek, amik mellett nem szabad gyereket vállalni.
A barátnőm, gyengénlátó, és egy bizonyos szemcseppet használ, ami megbetegíthette volna a gyerekét, de még a terhesség idejére sem hagyhatta abba a szemcsepp használatát, mert akkor teljesen megvakult volna, így lemondott a saját gyerekről.
Ismerek olyanokat, akik úgy vállaltak gyereket, hogy tudták a párjuk testvére betegen született. Az én véleményem az volt úgy magamban, hogy a párja is beteg volt, csak nem annyira súlyos, mint a tesó. Na, az ilyen ismert betegség esetén, én tuti, hogy ott nem vállaltam volna gyereket.
Nem egy olyan párt ismerek, akiknél az előzőhöz hasonló helyzetben, még is csak lett közös gyerek, aki sajnos, örökölte a betegséget...
Nekem a siketség, nem olyan betegség, ami miatt nem lehet valakinek gyereke.
Mármint, hogy olyan gyereke születik, akit 24 órában ápolni kell?
Nem tudom, hogy lehet e tudni. Ma már elég sokféle vizsgálat létezik, biztos van olyan állapot, ami nem derül ki a terhesség alatt, de nagyon bízok benne, hogy az esetek többségében kimutatható.
Nem vagyok orvos, így semmit nem tudok erről, csak reménykedek benne, hogy fejlődtünk annyit, hogy kiderüljenek ezek még a terhesség alatt...
"Olyan gyereket én nem vállalnék, aki nem tudja ellátni magát, azaz 24 órás készenlétben kellene lennem. Legyen az bármi miatt (fizikai, szellemi)."
És mit csinálnál ha ez csak a születés után derülne ki, 2-3 éves korban? Főleg a szellemi sérülés.
Megfordítottad a kérdést, és szerintem így még érzékenyebb a téma. Merthogy a szülő a saját egészségi állapotát fel tudja mérni, a vállalt gyermekét pedig legtöbbször nem.
Vajon mit tennél, ha beteg gyermeked születne? Ne adj' Isten, ha csak évek múltán derülne ki, hogy nem egészséges, sosem lesz önálló? Lemondanál róla? Az államra bíznád?
Szerintem aki erre a kérdésre igent mond, azoknak egy része sem lenne képes rá "élesben" ...
Nem vagyok érintett de, ahogy Secret is írta, ha valami genetikai rendellenesség adódhatna, akkor nem.
Persze, van amiről nem is tud az ember, mármint arról, hogy a genetikája hibás, ezért a születendő gyereke nem lesz egészséges.
Én siket házaspárt ismerek, ahol a 2 gyerekük halló, sőt! a 5 unokájuk is.
Olyan gyereket én nem vállalnék, aki nem tudja ellátni magát, azaz 24 órás készenlétben kellene lennem. Legyen az bármi miatt (fizikai, szellemi).
Többek közt!
Felsoroltam olyan dolgokat ami nem volt elérhető a csóró melósoknak, mondjuk '45 elött, vagy még korábban
Megjegyezném, igazad van, nem irtam le hogy sűrün kell cipőt és ruhát is venni a gyereknek mert kinövik és a pöttyös labda sem ingyenes a gyermekes családoknak
"Ma, bölcsőde, óvoda, ingyenes iskola egyetemig, lassan már a kétgyermekes anya sem adózik a jövedelme után , nem kell pelenkát mosni, ott az új..."
Ezen megakadt a szemem, valóban úgy gondolod, hogy a gyerekvállalás ennyi?
Igaz, amilyen szörnyű helyzet van a mamáknak gyermekes családoknak
Korábban, századokkal korábban akkor hajrá legyen gyerek Ma, bölcsőde, óvoda, ingyenes iskola egyetemig, lassan már a kétgyermekes anya sem adózik a jövedelme után , nem kell pelenkát mosni, ott az új, csak csere és még sorolhatnám
Régen mentek a parasztok a földekre, a barázda végén derékig beásták a gyereket hogy ne mászkáljon el. Ha sirt üvöltött kapott egy darab pálinkás kenyeret a szájába hogy majszolja és legyen csöndben
Ez utóbbi igaz vagy nem, valahol mintha olvastam volna
Amikor nem tudom ellátni egyedül, mert bárki kerülhet szorult helyzetbe amikor egyedül kell ellátni, legyen ez bármilyen fogyatékosság.
Személy szerint amúgy sem vállalok gyereket, de ebben az esetben így járnék el.
Ez egy rémes, tapintatlan kérdés.
Szerintem amíg az ember megfelelő belátási képességgel rendelkezik, azaz szellemileg nem sérült olyan módon, hogy gyámságra/gondnokságra szorulna, addig senkinek nincs ebbe beleszólása.
A bunkók/mindenlébenkanalak/okoskodók/foteltudósok/szalonnácik persze másként gondolják, de ahiba az ő készülékükben van. A vélemény pedig olyan, mint a szellentés: mindenkinek van, de a másikéra azért kevesen kíváncsiak.
Annyira rossz érzés olvasni, hogy ezt már többször leírtad.
Mit szerettél volna csinálni helyette, vagyis most mit szeretnél?
Manapság ez a divat. Hüyének nézni, aki gyereket akar, helyette legyen kutyád macskád vagy semmi, amiért felelősseget kellene vállalni.
Vakság, süketség egyáltalán nem kizáró ok. Ismerek 2 vak házaspárt is (inkubátorban vakultak meg), tökéletes, egészseges, szép gyermekeik vannak, egyukk zudtommal kettő, másiknak négy.
Csak akkor tartom megfontolandónak, hogy ne vállaljon valaki betegség miatt gyereket, ha az genetikai rendellenesség amely nagyban megnehezítené, vagy tönkretenné a születendő baba életét (és a családét is, akik mindent feláldoznának emiatt). Ezt pedig ki lehet szűrni és felelősen dönteni.
Szerintem bármilyen testi fogyatékkal lehet gyermeket vállalni. Nem mások megítélése kéne, hogy szempont legyen. Ha képes az önellátásra, az önálló életre és vágyik a gyermekre, akkor legyen.
Attól, hogy ők testi fogyatékosok épp úgy keresik a boldogságot. Bennük is él a vágy a gyermek után.
Én azokat ítélem el, akik Fannit ezért bírálják.
Nagyon sok gyermek születik méltatlan körülmények közé. Olyan helyre, ahol a deviáns szülők még az életük is veszélyben forog.
Más kérdés a szellemileg fogyatékosok esete és akik ellátóra szorulnak.
"Tudom, hogy senki életébe nincs beleszólásunk!" - így van, és pont. Minden - fogyatékkal élő ember saját döntése, hogy vállal-e gyereket vagy sem.
"Amerikában súlyos mozgássérülteknek is születnek gyerekei, akár kezek és lábak nélküli nőnek is." -nemcsak Amerikában. Illés Fanni magyar paralimpikon úszónknak is született gyermeke.
"TE milyen fogyatékkal élve nem vállalnál már gyereket?" - mivel nem vagyok érintett (nem vagyok fogyatékkal élő) - ezen értelme sincs gondolkodnom.