Harci kutya...?

Egy berögzült sztereotípia, ami miatt a shar-pei, a cain corso, az argentin dog, az angol bulldog, a pitbull, az angol, és az amerikai staffordshire terrier, bull terrier, rottweiler, bodeaux-i dog, bull masztiff, úgy szerepelnek a köztudatban, mint vérengző harci kutyák.

Nehéz ezt az előítéletet lerombolni, nem is ez a célom, hiszen már régesrég bebizonyították, hogy minden a gazdik nevelésén múlik.

Mi is körültekintően utánajártunk, mielőtt idehoztunk két Amstaffot.

Sokan azt kérdezték: - Normálisak vagytok??? Hogyan mertek ilyen harci kutyákat négy gyerek mellé vinni???

A válaszhoz tisztázzunk pár dolgot.

Lássuk csak, honnan is ered a fajtájuk.

Ősei Angliából származnak, fontos szerepük volt az amerikai telepesek letelepedésében. És bizonyára sokak megrökönyödésére lesz, de bizony az általános feladatok mellett bébiszitterként használták őket.

A fajta kialakulásánál az egyik oldalon ott van a súlyos izomzatú és egyéniségű bulldog, akit a marhák elfogása,és a viadalok edzettek kemény munkakutyává, a másik oldalon pedig egy vadászeb, a fürge mozgású, élénk idegrendszerű terrier.

A kettő kereszteződéséből, a legjobb géneket örökölve, a bulldog-terrierben egyesült a gyorsaság, kitartás, és hihetetlen erő.

A fizikai erejükön felül a kutya jelleme biztosította a fajta több generáción át vitt sikerét. Ezt vitték tovább a mai Amstaffok.

Már mi is tapasztalhattuk a fajtajellemzőit, hiszen rendkívül barátságos, imádja a gyerekeket, kitartó, nagyon mozgékony kutya. A kan a dominánsabb viselkedésű, viszont meghazudtolják a kinézetük miatt képzelt viselkedésüket, mert sokat eltűrnek a gyerekektől, ugyanakkor óvják, védik őket, de nem úgy, hogy rátámadnak a vélt betolakodóra. Ők így vannak nevelve. Az idegenekkel is barátságosak, kedvesek, szeretnek ismerkedni, és "simit" kunyerálni. Szeretnek játszani, bolondozni, energiájuk szinte végtelennek tűnik. Nagyon kitartóak. Hihetetlen életkedvük rögtön átragad mindenkire, aki a környezetükben tartózkodik.

Nagyon barátságosak mindenkivel - aki a közelükbe merészkedik - de ha olyan helyzet adódik, akkor azonnal szót fogadnak, és engedelmeskednek a parancsnak. Fájdalomküszöbük magas - ha a gyerekek a bőrükbe csimpaszkodva húzzák - nyúzzák őket, rájuk fekszenek, teljes nyugalommal tűrik.

Nagyon fontos volt, hogy kellőképpen szocializálva legyenek, és tudják a helyüket a család falkájában.

Amit még szeretnék kiemelni, az a fajta fizikai adottsága. Azt a hatalmas energiát, ami a kutya birtokában van, ki kell aknázni, edzeni, foglalkozni kell vele. Ennek egy jó módszere a súlyhúzás. Már hosszú évek óta évente több helyen lehet összemérni a kutyák súlyhúzó - képességeit. Csak hogy elképzelésünk legyen a teljesítőképességeikről, egy 20 kg-os kutya képes elhúzni több mint 2 tonnát, de edzéstől és képességtől függően 3-4 tonnát is képesek megmozgatni.

Zárszónak pedig annyit szeretnék megosztani veletek, hogy az Amerikai és Kanadai Állatorvosok Egyesülete támogatna egy jogszabályt, ami a veszélyes ebek tartását korlátozná, amennyiben a törvény NEM specifikusan egy kutyafajtát venne célba. Fajtától függetlenül, a temperamentum teszt döntené el, hogy egy kutya veszélyes vagy nem.

Vagyis ne a fajtájuk szerint ítéljék meg a kutyákat, hanem a vérmérsékletük szerint.

A gazdák felelőssége pedig egyértelmű a kutya támadásoknál. A szocializálás, a nevelés, nagyon fontos lenne, de sokan csak a kedvenc mutogatni való divatkutyát látják bennük.

El kéne jutnunk odáig, hogy felelősséget vállaljunk az állatainkért, akiket családtagként szeretünk.