A buszsofőr

Kismama vagyok, van egy kisfiam, akkor még 15 hónapos volt. Még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy némely emberek miért is választanak olyan szakmát, ahol emberekkel kell "foglalkozni", ha nem humánusak.

A buszsofőrök némelyike nem veszi sokszor figyelembe, hogy kismama próbál feljutni a buszra, nem kis harcok árán. Mivel az emberek sem igazán segítőkészek. Ezekhez már szinte teljesen hozzászoktunk úgyhogy, ha tehetjük gyalog megyünk minden hova.

December elején, fél egy körül siettünk hazafele, mert már álmos volt a kis fickó.

Egy zebrán mentünk át. Úgy toltam rá a kocsit, hogy még voltak rajta járókelők. Közben észrevettem, hogy közeledik egy helyi járatos busz - amin nem volt jelzés -, rosszallóan megcsóváltam a fejem, miután láttam, hogy nem lassít, és mentünk tovább. Máskor is volt már ilyen, de nem gondoltam volna, hogy ennyire durva és moderálatlan emberek vannak. Ahogy tovább haladtunk a sofőr elhúzta a mellette lévő kisablakot, és utánunk kiabált, hogy: „Mi van, ha elszakad a fék?!”. Természetesen nagyon felzaklatott a dolog, és nem hagytam szó nélkül: „Nehogy már én legyek a hibás, mert babakocsival rámentem a zebrára!”. Ezzel lezártnak tekintettem ezt a "beszélgetést".

A sofőr azonban még úgy döntött, hogy revansot vesz és egyszerűen utánam kiabált: „Te majom!”.

Mint utólag kiderült, a buszon azért nem volt jelzés, mert műszakot ment felvenni, találkoztunk vele pár perc múlva immár jelzéssel.

Szomorú vagyok, hogy ennyire nem tiszteljük egymást, és nem figyelünk egymásra.

Befejezésként még annyit, hogy természetesen találkoztam nagyon korrekt, segítőkész és kedves sofőrrel is. Kár, hogy kevés van belőlük.