Harcsám a Tiszán
Tavaly azt ígértem, hogy írok a régi és az elkövetkező horgászélményeimről. Sajnos nem sok időm volt, ezt szeretném most pótolni. Legnagyobb szerelmemhez, a Tiszához utaztam.
(Hoxa azt írja, hogy legalább 200 karakternek kell lenni, hogy elmenthessem az írásom, most neki írom, rossz ez így, mert a bevezetőhöz más nem jutott eszembe, mint amit leírtam. Üdv. Klára)
Tavaly ősszel volt egy tiszai kalandom. A Tiszafüredre mentem, hogy egy kicsit lazítsak. Csütörtökön este elkezdtem bepakolni a kisautómba (Fiat UNO), horgászbotok, szerelések, etetőanyag, sátor, takarók, bogrács, elemózsia, meleg ruha, másfél literes termoszban kávé, és egy kis pénzmag, ami persze zsebben elfér. Mire mindent bepakoltam, a kisautó úgy tele volt, hogy én majdnem kiszorultam belőle. Este 11 órakor nyugovóra tértem, de aludni nem tudtam, mert izgultam előre, hogy milyen lesz a fogás.
Péntek hajnali 4 órakor nem bírtam tovább (6-kor akartam indulni), összeszedtem magam, egy jó adag kávé után, kocsiba ültem és útnak indultam.
Megérkeztem ahhoz a családhoz, akiktől motorcsónakot szoktam bérelni. Kölcsönös üdvözlések, kávé, stb. Irány a part, bepakolás, indulás, helykeresés a sátor felveréséhez.
A Morotváról kimentem az élő vízre, s a jobb oldalon lefelé csorogva kerestem helyet a táborhoz, miután alkalmasat találtam, egy másik horgásztárshoz közel, sátorverés után nekiláttam a szerelések összerakásához. Etetőanyag készítéséhez. Mindennel elkészülve, bedobtam, s vártam a nagyhalat. Közben a másik bottal keszegre vadásztam, sikerült is fogni annyit, hogy legyen "vacsorahalam", így abbahagytam az üldözésüket. A másik botom csöndes mélázásban vadászgatott a fenéken, egy kishallal megtűzdelve.
Az idő szép volt, én meg álmos, a széken ülve elaludtam, mikor egy nagy koppanásra lettem figyelmes, felugrottam a székről, pillanatig azt sem tudtam, mi van. Ám láttam, hogy a botom megakadt a bottartó villájában, a tartó, pedig kezd a földből kihúzódni. Leírni hosszú volt, de én a következő pillanatban rávetettem magam az éppen repülni készülő botom nyelére, és nagyot akasztottam, óriási húzást éreztem, nagy ellenállásba ütköztem. Tudtam, most nem szabad nagyon sokat engedni, mert a halamtól elbúcsúzhatok. Picit engedtem neki, hogy azt higgye megszabadult, vette is a lapot, én ekkor rácsévéltem egy pár métert. Ekkor megint ellenállt, rögtön tudtam, hogy nem ponty, vagy valami hasonló. Próbáltam a csónakba belépni, de kirohant. Újból próbáltam féken tartani, sikerült. Lefeküdt a mederbe. A zsinóron pengettem egyet, ekkor megindult, azonnal csévélni kezdtem. Több ilyen kirohanás után, sikerült a parthoz közelebb hozni, ahol már horgásztársam is segített, hogy végre lássam, kivel van dolgom. kb. 30 perces fárasztás után, fogtam meg a 14,20 kg-os harcsám, nagyon örültem neki. Kicsit csodálgattam, sőt meg is ölelgettem, megköszöntem neki a kalandot és visszaengedtem azzal, hogy nőjön nagyra.
A maradék másfél napban csak békés halakra horgásztam, kukoricával, nehogy harcsa barátom az ölelgetés miatt visszajöjjön hozzám.
Szép volt megint az este, jókat beszélgettem, anekdotáztunk a horgásztársammal. Vasárnap 3 óra felé tábort bontottam, elköszöntem tőle is, és a Tiszától is, mely újabb élményekkel engedett el magától.
Írta: chippolino, 2007. június 1. 14:32
Fórumozz a témáról: Harcsám a Tiszán fórum (eddig 1 hozzászólás)