Húsvéti emlékeim

Kisgyerekkoromban még elhittem, hogy a nyuszika hozza a tojásokat. A locsolóktól viszont nagyon féltem. Mindig elbújtam, így csak a tesómat locsolták meg. Édesanyám mindig mondta, hogy el fogok hervadni, de reménykedtem, nem így lesz.

Egy szép húsvéti reggelen már türelmetlenül szaladgáltam a kertben, hogy találok-e már nyuszitojást. (Édesanyám még az állatok etetésével volt elfoglalva, nem ért ő olyan korán rá arra, hogy megfesse és fészekbe tegye a nekem szánt tojásokat.) Édesapám hallgatta egy darabig a nyafogásomat, türelemre intett, még arra is felhívta a figyelmemet, elég jól viselkedtem-e, mert a nyuszi csak jó gyerekeknek hoz ajándékot. Erre kicsit elszontyolodtam, mert úgy éreztem, nem viselkedtem eléggé jól. Egyszer csak Édesapám kiabál: - Kislányom! A nyuszi most ugrott át a kerítésen! - No, rohantam ki és még "láttam" a nyulat! Nagy, szürke nyúl volt. Még ma is a szemem előtt látom, holott felnőttkét már tudom, hogy csak az érzékeim játszottak velem. De annyira vágytam akkor a nyuszitojásra, mint talán azóta még soha. Gyermekeimnek sokszor elmeséltem, de ők már modern nevelést kaptak, így csak diszkréten mosolyogtak "esetemen".