Munkanélküliség

Mikor úgy érzed, nem sikerül semmi és összefogott ellened a világ, mikor már mindent feladni készülsz, akkor kacsint rád a szerencse. A kitartó munka meghozza eredményét. Sajnos az előző munkahelyemet ott kellett hagynom, magamra való tekintettel. Soha nem voltam egy munkakerülő ember, de ami sok, az sok.

Több mint két évet dogoztam egy cégnél, ahol sajnos elszaladt a vezetőkkel a lovacska. Tudom, mennyi felelősséggel jár egy boltot elvezetni, de azt is tudom, hogy a vezetőnek kötelessége ugyan azt megcsinálni, mint amit Ő elvár.

Sajnos ez utóbbi nem így sikerült nekik. A több éves ingyenes túlóra után, még elvárta volna azt is, hogy eltűrjem a mínuszos órakeretemet. Ezt azért már nem.

Ezzel a lendülettel ott is hagytam a céget. Sajnos ezek után rá kellett jönnöm, hogy a munkahelykeresés, a pénz kiesése a háztartásból, a szöveg, amit minden egyes munkáltató elmondott az állásinterjúkon, lelkileg teljesen kicsavar.

Általános válaszok, amiket én kaptam:

- Köszönjük jelentkezését, de mivel vidéki...

- Sajnos túl fiatal és ezért...

- Ön szeretne gyermeket?

Igen, sajnos ennél még rosszabbakat is meghallgatunk nap, mint nap. Majdnem úgy volt, hogy visszakönyörgöm magam az előző munkahelyre, amikor megcsörrent a telefon.

Háromszori interjú és hat beküldött önéletrajz után felvettek. Leírom azért, hogy mindenki megértse: ez mind egy helyre ment. Sokszor szembesültem azzal, hogy mennyire lebecsülik az embereket, mennyire nem méltatnak minket válaszra sem.

Aggódnak azért, hogy már megint egy segélyre jelentkező. Teszem fel a kérdést, akkor miért nem munkahelyet létesítenek? Nekem most szerencsém volt. A kitartás is besegített, de legfőképp a gondolat, hogy egyszer nekem is sikerülni fog.

Tudom, hogy nehéz és néha a kitartás se segít, de hiszem, hogy egyszer jobb lesz az ország helyzete és ha nem is sokkal, de jobb lesz az életünk.