Mi történik velünk emberek?

Minden ember más és más. Nem várok én senkitől semmi olyat amit én ne nyújtanék viszont, de rettenetes ami velünk emberekkel történik.

A munkáját nem végzi mindenki egyenrangúan, hiszen most már egyre kevesebben vállalják a felelősséget a hibáikért, csak hárítanak, másra verik rá a rosszul végzett munkájukból adódó kellemetlenségeket.

Egyre több ember tiszteletlen a másik emberrel és ez feszültséget, idegeskedést okoz, ami sok embernél depresszióba fullad, ezzel tönkre téve saját magát és a környezetét.

Egyre több ingerült, a saját jogait szajkózó emberrel van tele az ország, akik persze mit sem törődnek azzal, hogy nem csak nekik vannak jogaik hanem másnak is, akik mindig rosszul járnak ezen típusú embertársaikkal.

A rosszindulat ütötte fel a fejét, sunyin befurakodott az emberekbe és szépen lassan felemészti társadalmunkat.

Az a réteg akiről szól e pár sor persze fogalma sincs miről beszélek, hiszen az óvodába, iskolába sose az a szülő megy el a szülői értekezletre akinek a gyereke agyba főbe püföli a gyermekünket, nem az a szülő van ott akinek a gyermeke tiszteletlen, neveletlen, szemtelen és lopós. A munkahelyen sose tudja miért elégedetlenek a munkatársai, hiszen ő mindig ott van a munkahelyén, csak éppen hasznavehetetlen és mindig ő van szabin és betegállományban és mindig neki vannak apróbb problémái, amit képtelen megoldani egyedül, mert ahhoz már gondolkodni kéne neki, ami lássuk be fárasztó. Parkolásnál sosem állnak rá, de ők vehetik maguknak a bátorságot, hogy úgy rátolassanak a másik ember autójára, hogy az hosszú perceket tölt csak azzal, hogy egyáltalán a kocsijába be tudjon ülni. Ugyanakkor ők vannak a legjobban kiakadva, ha netalántán karc kerül, hőn féltett autójukra.

Mi történt az emberekkel?

Miért lett ilyen a világ?

Miért kell ezt elviselni és miért nem tudunk tenni ellene?

Én azért sem leszek olyan mint ők. A gyermekeimet sem fogom arra nevelni, hogy gázoljanak át mindenen és mindenkin, csak hogy elérjék céljukat. Becsületességre, tisztességre, őszinteségre, kedvességre, szeretetre fogom őket nevelni, még akkor is ha tudom, hogy sokat fognak szembesülni a negatív dolgokkal. Megtanítom nekik,hogy tiszteljék a munkájukat és más emberek munkáját és őszintén, becsületesen,éljék életüket. Annyira jó volna, ha az én generációm is így gondolkodna, mert akkor már gyermekeinknek egy tartalmasabb,szebb, boldogabb világ jutna amiben öröm az élet.