Mi történik velünk emberek? (beszélgetés)

Sajna, csak most jutottam a cikkedhez, látom már régen nem szóltak hozzá.Teljesen megfogalmaztad az én gondolataimat. A dolog talán ott kezdődik, hogy a fejétől bűzlik a hal, eleink nem mondhatni, hogy jó példával járnak elöl. És az emberek őket utánozzák, a másik gond, hogy a gyerekeket nem a jóra nevelik, sőt semmire sem nevelik, mert nincsen rá idő, a gyerekek csak úgy maguktól el vannak, lehet, hogy nem is tudják mikor a gyerekedet püfölik, hogy rosszat tesznek, azt hiszik, hogy ez természetes, mert senki nem mondta nekik, hogy ez rossz.

Szerintem neked és a hozzád hasonlóknak kell felvenni a nevelés problémáját és ahol csak tudsz, vagy tudunk nevelni, magyarázni kell és nem szó nélkül elmenni a dolgok mellett, nyugodtan szólhatsz idegen gyereknek és felnőttnek, ha olyat látsz. Nem baj, ha visszaszól, de biztos, hogy nyomot hagy benne.

És egyszer talán fordul a mai trendi.

Én is sokszor elcsodálkozom dolgokon. Azon is például, hogy az olyan emberek, akik mindig szabin vannak, beteg állományban, rendszeresen elkésnek azoknak még mindig van munkájuk. Itt vagyok én 24évesen 4éve dolgozom soha nem voltam táppénzen, a szabikat is a cég adta ki, én talán jó ha 4napot vettem ki egy utazás miatt. Soha nem késtem el. És most munka nélküli vagyok.

Nekem mindig küzdenem kellett a jobb jegyekért, még akkor is ha tanultam, bezzeg azok akik nem is jeleskedtek, soha nem kellett a bukástól tartaniuk.

Nem értem, hogy ebben az országban, miért van az, hogy aki tisztességes, az nem ér semmit!!!

„Na itt a baj:))

Az emberek folyton vissza akarják kapni amit adnak”

Soha nem azért adtam, hogy visszakapjam!

Mióta az eszem tudom, évtizedeken keresztül önzetlenül, érdek nélkül, válogatás nélkül mindenkinek segítettem, amikor csak módomban állt. Ez nem volt kevés alkalom és energia. De szívesen tettem, és úgy fogtam fel: amennyi erőfeszítésembe kerül ez nekem, az a másiknak legalább 10-szer akkora előnyt okoz.

Aztán néhány éve olyan helyzetbe kerültem, hogy NEKEM lett volna pici segítségre szükségem. SENKI, de senki nem segített. Na akkor elgondolkodtam: hogy is van ez? Nem az a fáma járja, hogy amit az ember az egyik helyen ad, azt másik helyen visszakapja? Mit mondjak, nagyon rosszul esett.

Azóta is segítek, amikor csak tudok, de már koránt sem vagyok olyan lelkes. Azelőtt előfordult, hogy önként ajánlottam fel a segítséget. Ma már ritkán teszek ilyet, ha nem fordulnak kifejezetten hozzám, hallgatok, annak ellenére, hogy tudnék segíteni.

Megszűntem „jó bolond” lenni. Na ezt érték el az olyan emberek, akikről a cikkíró írt.

Sziasztok!

Nekem most volt alkalmam elolvasni ezt a cikket. Én is csak azt tudom mondani, hogy egyetértek vele.

Néha egy olyan érzés fog el, hogy talán rossz bolygóra kerültem, és nem értem az egészet...

Az emberek azért rosszindulatúak a másikkal, mert irigyek. Irigyek arra, hogy a másik boldog, esetleg már elért valamit az életben. De az ilyeneknek egyszerűbb haragudni a másikra, minthogy tegyenek valamit az elcseszett életükért. (bocsi a kifejezésért) Végül annyira bemagyarázzák maguknak,hogy ők áldozatok, a körülmények áldozatai, hogy el is hiszik. Így végül az önsajnálatba süppednek, és haragszanak mindenre, mindenkire, a napsütésre, az esőre, az állatokra... stb. mindenki hibás rajtuk kívül. Pedig milyen jó lenne, ha néhányan egy csendes szobában önvizsgálatot tartanának... csak az a baj, hogy önmaguk előtt sem merik bevallani az igazat.

Van erre egy történetem.

A mi ovinkban az a szokás, hogy a gyerekek bevihetik magukkal a legkedvesebb játékukat, amit a szülő enged, mert a szabadidőben cserélgetni szoktak a gyerekek egymással.Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz az biztos, hogy ez is segítség ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon vigyázni az értékeire.

Kisfiam kapott apukájától egy nem nagy értékű kisautót.Azért volt fontos, mert párom csak úgy vette neki és ez nem mindennapos.Őrizte, óvta és egyik nap be akarta vinni az oviba.Mondtam neki, kérlek vigyázz rá, ha cserélsz is kérd vissza.

:-Ok anya.. mondta

Mikor mentem érte a kisautót nem találtuk.Megkérdeztük az a dadát mit tud a játékról,ő semmit, ellenben a gyerekek szinte egyszerre mondták, hogy a Janikánál látták.Gerikém sirdogált, de mondtam neki, hogy majd holnap visszakérjük. Másnap odamentünk a kisfiú mamájához és kértük adják vissza a kisautót, mert Gerinek fontos.A nagyi kikelt magából és sértődötten mondta, hogy nincs a gyereknél de majd szétnéz otthon.

:-Mondtam ok.

Másnap a nagymama furcsa célzásokat tett mindenkire a csoportból, hogy...igaziból nem ez a fontos, hanem az, hogy még neki állt feljebb.Mindeközben a gyermekem nem értette, hogy miért támad a Janika és miért lökdösi őt egyfolytában.

:-Elmagyaráztam neki, hogy gondoljon bele mennyire rossz lehet a kisfiú lelkiismerete, hiszen mindenki tudja, hogy ő vitte el az autódat és így leplezi, a tehetetlenségét.Kerüld el és ne foglalkozz vele, ne is szólj hozzá.

Gerike szót fogadott és Janikának nem volt alkalma őt a továbbiakban terrolizálni.

Az egész történetnek csupán egy csavara van, hogy 2 hónap múlva , Janika anyukája a kezembe nyomta kisfiam autóját, agyon használva, kopottan.

Szinte mindenki aki ezt látta meg volt döbbenve én meg csak álltam ott és nem értettem.

Majd jött kisfiam és mikor meglátta mit adok a kezében csak annyit mondott

:-nem baj anya legalább visszakaptam!

:-igen kicsim, ebben igazad van.. mondtam erre

Szóval, szerintem biztos, hogy sok rossz fogja érni gyermekeinket, csak nem mindegy, hogy azt hogy tudják feldolgozni.

Mert most ha én olyan lennék, hogy elkezdem mocskolódásra buzdítani a gyerekemet, és hadjáratot kezdtünk volna a lopós kisfiú ellen, lehet, hogy nyertesebbnek érezte volna magát a gyermekem, így viszont úgy érzem ő lett az aki végül emelt fővel maradt.

Én most olvastam el ezt a cikket,és mélységesen egyetértek a leírtakkal!Most gondolkodóba estem,mert igaz az,hogy szeretetre,becsületre,megértésre kell nevelni a gyermekeinket,csak egy a baj!!!!

Az életben sajnos sok kudarc éri majd őket,mert mindig a "rossz" győzedelmeskedik!

SAJNOS!!!!

visszaolvastam, és látom, hogy milyen rosszul írtam le (nem tudok jól fogalmazni)

a lényeg az egészben az volt, hogy az én ötletem volt, és a lány a hátam mögött engem kihagyva akarta megvalósítani, talán azért mert valójában ő volt az egyetlen nélkülözhető emberke a társaságból, hisz nem értett a munkához - nem akarta, hogy végül ő maradjon ki (kár, hogy magából indult ki.. hisz ilyen lehetőség azóta sem volt) A fiúval még most sem tettünk le erről az ötletről, de leghamarabb másfél év múlva lesz egy pályáztatás, és az esélyeink nem túl jók, de azért megpróbáljuk.

A kihagyott lehetőségen túl, ugyanannyira rossz érzés, hogy "ellopták az ötletemet" :)

Sajnos azt tapasztalom, hogy nagyon sokan félnek igazán komunikálni egymással.

Ma halottam a történetet.Egy család beköltözik új házukba.A ház elötti terület nagyon nagy, annyira, hogy egy egész nagy kamion is parkolhat úgy, hogy senkit sem zavar hiszen tényleg óriási a terület.Szegény újdonsült család fogadtatása nem barátságos hiszen 8 házzal arébb élő szinte már szomszédnak sem nevezhető emberke, udvariatlanúl állandó hangos dudaszóval jelezte a nemtetszését valami iránt.Ismerősünk megelégelte és gondolta elsétál hozzá és megkérdezi mi a problémája mert amit csinál az senkinek sem jó.Elment és emberünk kizavarta feleségét aki égtelen ordításba kezdett, amit ismerősöm nem igazán értett és már épp sarkon fordúlt volna amikor észrevette, hogy vadászpuskát szegeznek rá a konyhaablakból.

Na ennyit a kommunikációról.Szóval van, hogy tényleg nem lehet egyesekkel beszélgetni.Azért durva nem, hogy fegyverfognak rád.

Tyűha jó kis vitát kerekítettek itt tegnap este!

Vezetőként szerintem igenis meg kell követelni a legjobbat, hiszen a beosztottak munkájáért a vezető felel.És ezt csak őszinteséggel lehet!De megjegyzem az se jó ha kekeckedik a főnök!:)

Az is más ha csak egy ismerősről van szó.És az is ha egy barátról.Itt egy példa ami velem történt.Volt egy barátnőm meló után elég sokszor összejöttünk.És minden délután alkoholt ivott.Én már túlzásnak találtam, akkor is ha neki elég sok problémája volt akkoriban.Filóztam rajta szóljak neki vagy ne?Én akkor úgy döntöttem mivel a barátomról van szó, szólok neki.Akkor ő megköszönt e, hogy őszinte voltam, de onnantól kezdve szépen távolodtunk egymástól, és most már csak ismerősömnek mondanám.Pedig finoman mondtam neki, és nem rajtam múlt, hogy megszakadt a barátságunk!

Köszönöm kedves vagy!:) Nem voltál bántó szerintem semmi rosszat nem mondtál.Én sem szoktam bántó lenni, szándékosan soha sem bántanék meg senkit.

Jó éjt!

csak olyanok vesznek körül akiknek megvan a maguk igaza és ezt tiszteletben van tartva.A frankó szót használni nem biztos, hogy megfelelő, de nem jut más most az eszembe.

A mignon szint meg azért kell más színűre festeni, mert a vendég igényli, hogy ha vaniliást, kókuszost és citromos ízű mignont vesz meg tudja kóstolás nélkül is különböztetni..))))))))