Bölcsis beszoktatás - normális dolog ami velünk történik? (beszélgetés)
Ebben lehet valami, hogy tudja mit jelent az elválás. Anyósomat 4 hónaposan látta utoljára. Ő szó szerint a világ másik végén lakik. Mikor tavaly elmentünk családlátogatóba, 5 hétre, pillanatok alatt összeszoktak a kisfiammal és együtt is aludtak az 5 hét alatt. Aztán hazajöttünk és azóta nem látták egymást élőben :( Az én szüleimmel is ugyanez a helyzet, őket szerencsére gyakrabban látja/látjuk de ott is ismétlődik az elválós szituáció. Szóval gyakorolta rendesen a kicsim :)
:)
ha bezzeg sírna hetekig, az lenne baj. Örülj hogy ilyen jól érzi magát, és könnyen vette!
Nalunk nem allja meg a helyet ez az elmelet hogy a gyerekem jobban kezeli az elvalast. Pedig megszokta szuletesetol kezdve hogy elbucsuzzon a magyarorszagi rokonoktol mert csak evente ketszer-haromszor latja oket eloben.
az egyetemi kurzusok azért vannak,hogy rájöjjünk mennyire nem tud senki semmit :):És főleg nem a gyerekekről :)
Nekem mindkét fiam 2.naptól bent aludt az oviban de első nap is mikor bementek engem nem engedtek be magukkal.mondták anya te ne.Nekem is rossz volt.Óvónéni mondta azért van mert megbízik bennem.Ez azoknál a gyerekeknél fordul elő gyakrabban akiknél van olyan rokon szeretett családtag akitől már többször elbúcsúzott és azt csak pár hét hónap után látta újra.Mert ők már értik az eltávolodás ,elvállása az nem jelenti a dolok eltünését is.Mikor egy gyerek valamit nem lát az ugye nincs is.meg kell tanulnia,hogy ami nincs mellette ,anya,az attól még nem tűnt el örökre:)De az,hogy egy gyerek sír vagy nem sír a bőlcsibe oviba semmit nem mond arról,hogy ki mit csinált jól!!!!!!!!!!!!Ez eszedbe se jusson!!!!!!!!!!!
Örülj neki, hogy így reagál! Az én fiam is imádta a bölcsit. Amikor beteg volt,és otthon kellett maradni, már teljesen ki volt akadva, hogy menni akar.
Jobb érzés úgy otthagyni a gyereket, ha már mindenképp menni kell dolgozni, hogy tudod, hogy jól érzi magát.
Bowlbynak tortenetesen 4 gyereke volt ;-)
*hogy mondjam* akart lenni.
Az enyém sem sírt soha, sőt, haza sem nagyon akart jönni velem, mert még játszani akart :)
Azaz hazudok, mert amikor beteg lett, vagy hogy mondja, jött ki rajta a betegség, akkor mindig nagyon nyűgös volt, akkor sose akart bemenni. És ilyenkor délután hívtak is, hogy lázas.
Kérdésedre válaszolva: normális :)
És nem lennék meglepődve ha olyan "okosok" mondtak ilyen "sületlenségeket" :) akiknek nincs gyerekük . Ez a kisfiú akit ismerek hetekig a nagyijánál volt és nagyon jól érezte magát és imádja a szüleit is. Velük is imád lenni a nagyijával is és tényleg végig megy az utcán és mindenkivel dumál :) Na hát mindenki imádja.:)
Mi az ovit kezdtük tavaly, de előtte nem volt közösségben. Már a harmadik nap ott is aludt, nem sírt, szívesen ment. A harmadik héten volt egy kis megingás. Sírdogált, de ment. Utána elmúlt. Puszit csak akkor kapok, ha senki nem látja. Pedig ő kimondottan anyás-bújós egyébként. :)
En is ezen agyaltam regebben. Viszont a bizonytalanul kotodo gyerek keservesen sir az elvalaskor es sokaig, vigasztalhatatlanul sir az ujratalalkozaskor. Ahhoz hogy egyaltalan ne kotodjon a gyereked hozza az kell hogy szuletesetol elhanyagoljad, ne lasd el az igenyeit, ne oleled stb. Ez csak nagyon elhanyagolt gyerekeknel fordul el! Szoval szerintem megnyugodhatsz mert kizárásos alapon csak biztosan kotodo lehet a gyereked :-)
Édespofa lehet:)
Szerintem azért nagyon szereti a mamit..
De ő más..:)
...csak eszembe jutott a sok sületlenség amit az egyetemi pszichológia kurzusokon tanultunk a bizonytalanul/egyáltalán nem kötődő gyerekekről
Akkor meg? Imádnivalóak az ilyen gyerekek. Ismerek egy ilyen kisfiút hát valami csúcs! :) Ahol lakik igazi kis sztár :)
Az biztos, hogy imádja a társaságot és mosolyog a vadidegenre is. Igazi kis optimista Nyilas :-)
Inkább örülj neki, hogy ennyire nyitott barátságos kisfiad van és gondolj arra, hogy annyira szeret és olyan sziklaszilárdan bízik benned, hogy simán faképnél hagy, mert biztos benne, hogy mész érte.:)
Egyàltalàn nem gáz szerintem, kiegyensúlyozott gyerek aki bízik benned és valószinűleg jól érzi magát ami nagyon fontos! Ne aggódj!
Ikreim vannak. Nem egypetéjűek, de mégis csak együtt voltak csaknem 9 hónapig. Az egyik gyerekem rohant be az oviba, a másik kint sírdogált. És most az érdekes rész. A sírós kisfiam 3 hét múlva megnyugodott, a vidáman beszaladó pedig 2 hónap múlva nem akart elengedni, úgy sírt. Utána még 4 hónapig csinálta.
Egyébként az ismeretlen varázsa nyűgözi le a gyermekedet. :) Szorítok értetek, hogy ez így is maradjon! :)
Én meg 4 hónap után kivettem :) Nem szerette és nem akartam erőszakoskodni. Jobb volt neki kettesben velem 4 éves koráig. Akkor ment oviba. Persze játszón és más helyeken találkozott gyerekekkel és nem volt gond.
Azért várd ki a végét. Az én egyik fiam is így volt egy darabig. Ő szokott be a legkönnyebben. Aztán már mindenki beszokott, amikor az enyém kezdett el ragaszkodni hozzám és nagyon nehezen oldódott később a gyerekem. Szinte minden reggel sírt néhány hónap beszoktatás után.
Ez nagyon így van. :) Az én lányom is 2 évesen kezdett egy szuper bölcsiben, a lehető legjobb időpontban. 3 évesen rosszabb lett volna kezdeni, í bölcsit imádta és néhány nehezebb naptól eltekintve egy évig ilyen volt :)
Normális :) sőt. Nyitott, talpraesett gyerek biztos érzelmi háttérrel kombinálva.
Szerintem ez normális. Szeret téged sőt téged szeret a legjobban ez biztos,de igazi kis társasági emberke :) Partyarc :DD
Nálunk a fiamat úgy kellett lefejteni a nyakamról, annyira szorított. Aztán az apja vitte, akkor nem volt gond. A lányommal nem volt ilyen probléma. Néha előfordul, hogy inkább maradna otthon (melyikünk nem érezte ezt még?), de alapjában: puszi-puszi, aztán szia!
Most nincs időm mindent elolvasni,úgyhogy csak írom a saját esetünket:
A fiam az oviban ugyanezt csinálta,második nap már nem akart hazajönni,aztán bent is aludt minden gond nélkül-egyedül jöttem haza. Nem volt bölcsis,tehát nem szokott hozzá a hiányomhoz.
Én is ledöbbentem,nagy hisztikre,sírás-rívásra számítottam,de naggggyon örülök,hogy nem így lett! A mai napig imádja,igaz,a tavalyi évben sokat volt beteg,de idén újra lelkesen vágott neki!
Ne aggódj,szerintem ez nem von le a kapcsolatotok értékéből! :-)
Nekem egyik gyerekem sem sírt beszoktatásnál. Aztán voltak időszakok, egy-két nap, amikor sírtak, néha még most is előfordul, de szerencsére ritkán. Örülj neki, hogy ilyen jól veszi az akadályokat.
Ha nincs gond az a gond?? Nem ertelek! Az én kislanyom is ilyen volt. Mai napig ilyen.. Tedd össze a kezed h ilyen gyereked van..
Szia!Mi tavaly decemberben kezdtük az ovit!Ugyanez volt,de a nyári szünetig!Hétvégén is menni akart,nem azért sírt,mert otthagyom hanem mert mentem érte délután.
Aztán most szeptemberben teljes fordulat.Zokog,szorongat és alig bírom betuszkolni a csoportba.
Köszönöm szépen a bíztató szavakat, aranyos vagy. Biztosan lesznek rosszabb napjai is a kisfiamnak de majd megoldjuk azt is valahogy :-)
További ajánlott fórumok: