Csak boldog anyukák tudnak boldog gyerekeket nevelni. Biztos hallottad már. Van párod vagy egyedül neveled a gyerekeket? Általában fiatal anyaként átmegyünk ezen a fázison. Nálam a rendszer segített. A mindig minden pontosan akkor, és a család kénytelen volt beállni a sorba. :)
Nem te vagy a világ közepe, nem neked kell mindent megoldani. A férjed ugyanúgy vegye ki a részét mindenből. Pl. ő is tud ügyeket intézni. A gyerekeket vond be a házimunkába. 2-3 évesen már elrakják a játékokat kis segítséggel. Meg lehet oldani, de én úgy gondolom, hogy félsz elengedni ezt a görcsös mindent kézben tartást. Lazíts egy kicsit, jobb lesz!
Vegyen le terhet rólad. Nem minden a te dolgod. Főleg nem pl. őt kiszolgálni, azt csak úgy, hogy te x dologban kiszolgalod, de ő meg y dologban téged.
Ha nincs párod, biztos, hogy iszonyú nehéz, de próbálj időnként kiszabadulni a terhek alól. Azt vedd tudomásul, hogy nem a szolgáló vagy a családban. Tehát "közteherviselés" a kulcsszó, ami itt nem az adózást jelenti.
Az eszedbe se jusson, hogy a pihenőidőt tartósan lefaragod, mert az egészséged rovására fog menni.
Csak akkor tudod mindenhol a legjobbat adni magadból, ha te magad kipihent, kiegyensúlyozott, boldog vagy. Nem csak úgy általánosságban boldog, hanem tényleg.... Ha már valamelyik hiányzik, kapkodásba megy át az egész.
Attól nem lesz minőségi időd ha nem alszol. Sőt! A mostaninál is rosszabb lenne a helyzet. Ez egy ilyen időszak. Túl kell élni, elmúlik. Nekem is volt olyan életszakaszom amikor nem volt énidőm. Folyamatos kimerültség, stb. Az élet egy ilyen bicikli sajnos.
36 éves vagyok, háziasszony, dolgozó nő és anya. Úgy érzem, mindenhol ott kell lennem, de kezdem elveszíteni a józan eszem. Hogyan tudom jobban kezelni a napi rohanást, miközben kézben tartom a családom ügyeit is, de magam számára meg a minőségi időt is kigazdálkodom? Ne aludjak?!?!