Teher vagyok Anyukámnak (beszélgetés)

Sajnálom. :( Nyilván ez nem lesz jobb.

Én örülök, ha a menyem és a gyerekeim hozzám fordulnak örömükkel, bánatukkal.

megértelek,de vhol anyudat is...

lehet hogy fáj neki ,ha baj van veled,és azért nem akarja hallani,ebben az esetben értem meg őt,pláne ha sokat terheled a problémáidddal./ezt nem tudhatjuk/

lehet,hogy nem érdekled,ezt neked kell érezned...akkor viszont nem kell erőltetni,ami nem megy.Mikor hasonlót olvasok,mindig az jut eszembe,gyerekkoromban hozzám hogy viszonyultak,ha sírni mertem ,az volt a reakció,mit bőgsz,semmi okod rá,jobban jársz ,ha abbahagyod. Ez vezetett oda-sok más mellett-hogy ma már képtelen vagyok sírni,bármilyen tragédia történik /történt velem.

Az ilyen szülő nem szülő ,nem mondom,hogy nalatok is ez van,de mint ahogy írtam,neked kell tudnod és érezned.

szerintem vegyél most vissza,nehogy rémenjen a kapcsolatotok,ha jó,akkor nagy kár lenne érte!!! lehet csak kis idő kell neki,mert most besokallt,vagy neki is több problémája van,mint amit elbír.Nem azt mondom,hogy ne keresd,csak egy ideig ne beszéljetek számára kellemetlen dolgokról :)

Fogadd el, hogy ő valamiért ilyen.

Írtál már róla többször, hogy be sem enged.

A múltkor már örültem, hogy írtad segít, arra gondoltam minden rendbe jött.

Ott három gyereked, szeresd Őket, hogy ők majd viszont szeressenek.

Van neked elég bajod, várd ki azt amíg ő fog keresni.

Mi lesz most az ünnepek alatt? Meghívott, cag, inkább magára zárja az ajtót?

Az unokákkal milyen a kapcsolata? .ég mindig velük sem foglalkozik?

Szomorú, de vannak ilyen

anyukák is. Te legyél jobb!

Jól látod...nehéz és nem is lehet az ő életüket élni. Az nem a miénk.

Attól függetlenül én szivesen meghallgatom a gyerekemet mert ugye kinek ha nem nekem?

Ha örül én is, ha bánatos, én is. Igy van ez. És amig tudom segitem.

Értem és tudom miről beszélsz.

Sajnos sikerült mindkét oldalról tapasztalatot szereznem.

Én is panaszkodtam a szüleimnek. Segítettek amikor tudtak és láttam amikor tehetetlenek. Anyukám egyszer aztán azt mondta. Tudod kislányom mennyire felzaklatod apádat amikor panaszkodsz. Majd belebetegszik napokig. Inkább ne mond semmit !

Azóta ők nincsennek, mi lettünk a szülők.

A lányunk sokat panaszkodik, mert sok a gondja. Mi is igyekszünk mindenben segíteni, ha másként nem hát jó szóval.

Sajnos azonban sokszor nem tudunk és ilyenkor annyira fáj és őrlődünk, hogy mi is azt mondtuk a lányunknak, csak akkor panaszkodjon, ha tudunk segíteni, akkor megtesszük, de máskor ne mondjon semmit, mert belebetegszünk.

Szerencsére azért megoldódnak a problémák, de nehéz az ő életüket is élni.

Mindenesetre ne szomorkázz,,beszéd meg magaddal a dolgokat:)

Eggyel kevesebb gond,ha anyukáddal csak a felszínt kapargatjátok,,de békében:))Minden jót:))

Ha esetleg nincs itt naplód,,nyiss egyet.

Amolyan leírod,kiírod magadból.

Persze ahogy Globus írta ,,oda sem csak a panasz,,menjen jó is.

Sajnálom,,de akkor igazán nem tudsz sokat tenni.

Nem várhatod hogy megváltozik.

Testvéred van ? Együtt laktok anyukáddal ? Ő hogy él, egyedül vagy van társa, férje ?

Sajnálom, hogy ilyen. Én mindig meghallgatom a gyerekeimet, és jól esik, ha elmondják a gondjaikat.