Vajon mitől függ boldogságunk?

Számtalanszor teszem fel magamnak a kérdést, mely úgy kezdődik, hogy mi lett volna, ha így vagy úgy, netán másképp cselekszem, más úton haladok? Utána persze mindig ráeszmélek, hogy felesleges ilyen dolgokkal foglalkozni, mert úgyis minden úgy történik, ahogy annak lennie kell, "ahogy az meg van írva a nagykönyvben". Mégis úgy gondolom, mindig van választásunk, habár a lényegen nem változtat. Sokszor kerülünk döntés elé, és mindannyian, érthető módon a legjobb döntés meghozatalára törekszünk. De honnan tudjuk, hogy melyik a legjobb döntés? Ezt sem tudhatjuk. A lényeg az, hogy próbálunk tudatosan úgy élni, hogy a legkevesebb probléma merüljön fel életünkben.

Lehet, hogy nem mindannyian rendelkezünk ezzel a tulajdonsággal, mégis törekszünk rá.

A boldogsághoz nincs általános recept, hiszen mindannyian különbözünk, és másként éljük meg hérköznapjainkat, a világ eseményeit, és másképpen is gondolkodunk. De ha megpróbáljuk úgy irányítani az életünket, hogy átgondolva hozzuk meg döntéseinket, elfogadjuk és meghallgatjuk a másik véleményét, akkor hozzájárulhatunk saját életünk jobbá tételehéz, saját boldogságunkhoz.

Természetesen jó néha "meggondolatlanul" cselekedni, és nem szabad minden lépésünket előre megtervezni, mert meg kell találni minden perc szépségét, és tudnunk kell nevetni akkor is, ha arra nincs is okunk.

Ha megtaláljuk a kellő egyensúlyt, nagyban hozzájárulunk boldogságunkhoz. Céljaink, vágyaink elérése, amire minden percben törekszünk, a boldogság alapjait képezik.

A nőket számos dolog tudja boldoggá tenni. Sokszor elég egy mosoly, egy apró figyelmesség.Mert számos dolog létezik, mely mosolyt csalhat arcunkra, lelkünkbe, a szerelmetes férfitól, egy kedves gesztus (egy szál virág, egy ölelés...)

Ha másokkal jót teszünk, vagy ha a hozzánk közelálló személyek sikeresek, boldogok. Írhatnám tovább ezen apróságokat, mégis a lényeg, hogy észrevegyük ezeket a dolgokat, és úgy fogjuk fel a velünk történteket, mint énünk részét, a lehető

legjobbat kihozva belőle.

Nem lehet minden tökéletes, és néha úgy látjuk, érezzük, nincs tovább, de eső után ne a tócsákat, hanem a szivárványt vegyük észre!