Örökbefogadás, menhelyek

Az egész valahol ott indul, hogy a gyerek heteken-hónapokon keresztül nyúzza anyut-aput, hogy állatot szeretne. Anyu-apu beadja a derekát. (Aláírom, egy követelőző gyereknél rosszabb nincs).

Vagy esetleg ott, hogy jaaaaj, nézd, de cukiiii, vegyük meeeeeg (sűrű pislogásokat ideképzelni).

Mi a következmény? Kiskutya/kiscica/tengerimalac/guppi (lényegtelen) a lakásban.

És innen jönnek a gondok.

Szobatisztaság. Na ez sem egy könnyű harc, bár nekem személy szerint mindig sikerült a macskákkal is, a kutyákkal is kivívni, hogy kinek van igaza, hogy hova kell pisilni...

A törődés. Jajmár, ezt fésülni/etetni stb kell...

Szööööörnyű.... Illetve még egy valami: MEGNŐTT! (ilyenkor kérdezem, hogy ha nem pici a gyerek, kirakod, mert már nem édi?)

Verziók:

A, a gyerek megunja, anyuci pucolhatja/etetheti.

B, az illető "felnőtt" megunja etetni/pucolni/sétáltatni.

VÉGEREDMÉNY:

szerencsétlen anyucinak, aki dolgozik, rendben tartja a lakást, nem marad energiája az állatra, illetve a kedves "felnőtt" megunja, elege lesz, besokall...

KÖVETKEZŐ LÉPÉS:

Keresünk neki másik gazdit...

A, sikerül

B, nem

És innen jön szerencsétlen kisállat kálváriája. Ha guppi az illető, lehúzzák a WC-n...Ha papagáj az illető? Hadd repüljön... Ha teknős? jobb lesz neki a közeli halastóban. Ha cica? Kutya? Elvisszük egy menhelyre, majd találnak neki gazdit.

Na és ekkor van az a pont, ahol szinte sírva fakadnék. A MENHELYEK...

A helyzet a következő: a menhelyeken ÖNKÉNTESEK dolgoznak, nem fizetett alkalmazottak. Ezeknek az önkénteseknek általában van "civil" foglalkozásuk, hiszen a menhelyeken nem kapnak fizetést. Ennek következtében a menhelyek sokszor koszosak, nincs idő minden állatra, stb.

Itt kívánnám megjegyezni, hogy különbség van a menhely és a sintértelep között. A menhely már egy fokkal jobb, általában legalább enni kapnak szerencsétlenek.

Persze, ha van mit.

Ugyanis sokszor nincs. Nem az adód 1%-ra kellene fordítani a hangsúlyt, meg arra, hogy JAJ-DE-SAJNÁLOM, inkább ki sem megyek, csak bőgnék...

Van egy ezresed? Igen? Akkor nyomás befelé az első olcsóbb állatkereskedésbe, ragadd meg a legolcsóbb (ha több pénzed van, ne azt) 10 kilós kutyatápot, és vidd ki a legközelebbi menhelyre...

Lehet, hogy ezen múlik, hogy kapnak-e aznap enni a szerencsétlen jószágok.

Van egy kicsit több pénzed és egy mobilod? Hívj fel egy menhelyet, kérdezd meg, nem kell-e nekik gyógyszer. Egy-egy doboz gyógyszeren sokszor az állat élete múlik. Hiába műti ingyen egy állatorvos (jobb esetben) ha az esetlegesen utána fellépő fertőzésnél nincs pénz egy 2000 forintos antibiotikumra...

IGENIS TEHETSZ VALAMIT ÉRTÜK!!! Akkor is, ha nem tudsz örökbe fogadni...

Örökbe fogadnál?

Jól gondold meg!

Egy kutya/cica akár 10 évre, vagy még többre is szólhat. Vállalod? Igen? Tudod gondozni? Tudod etetni? Tudsz neki szeretetet adni? Ki fogod ivartalaníttatni? Lesz pénzed állatorvosra, ha baj van?

Ha IGEN, akkor viszont egy percig se habozz.

Lehet, hogy éppen TE mentesz meg egy állatot az altatástól, éhezéstől...

És attól az állattól olyan szeretetet, olyan ragaszkodást, feltétel nélküli bizalmat fogsz kapni cserébe, amilyet még soha élőlénytől...

És ez mindent megér.

FELHÍVÁS!

Nagyon szépen, de nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy akinek állata van, gondolja meg, tudna-e kölykökkel mit kezdeni, ha nem, IVARTALANÍTTASSA.

Akinek nincsen, de szeretne, KÖNYÖRGÖM, GONDOLJA ÁT!

Ha nem tudsz neki mindent megadni, mintha a gyereked lenne, ne vállald!

Ne legyen még több ártatlan kis jószág éhesen, csapzottan a menhelyeken...Véges a keret.

Mielőtt megveszed, gondolj arra, ha TE nem vigyázol rá, az állatorvosnál is végezheti egy injekció elől reszketve...

TE vagy érte a felelős. Senki más...

Szeresd, és vigyázz rá! Meghálálja. Sokkal jobban, mint ahogy azt el tudod képzelni....