12 éves gyerek voltam még…

Azt hittem, hogy megtanultam vele élni. Nert csak azt tehetem. De minél jobban idősödöm, a gyűlölet, a harag saját magam és a férfiak felé egyre csak nő...

Nagyon sok fázisa volt a molesztálásomnak, amit a nevelőapám tett kb. 12 éves koromban.

Most 21 vagyok. A mai napig próbáltam a szőnyeg alá söpörni, elfelejteni, vele élni, de annyi mindenre kihatással van, hogy nem gondoltam volna.

Le sem tudom írni, mi van minden egyes nap a fejemben. Hogy mennyire voltam depressziós, utálatos másokkal emiatt (is).

Nem tudom, hogy érek-e valamit.

Nem tudom, hogy javítható vagyok-e úgymond.

Valószínűleg akkor kellett volna, hogy segítséget kérjek. Akkor kellett volna orvosolni ezt a problémát.

De nem volt lehetőségem...

Anyukám - egy idő után - rájött. El is mondtam. Kiborult.

Ám évek után nem bírtam. És utána megbocsátott neki.

Ezt megint csak nem tudtam feldolgozni.

Nincs más családtagom, aki segíthetett volna.

Igazából, nem tudom, mit csináljak.

Lassan bele fogok örülni, úgy érzem... De máskor meg azt, hogy túllépek ezen, nem gondolok rá.

Én is megérdemlem a normális életet! De sajnos mostanában fölém kerekedett a mély depresszió. Senkihez nincs kedvem.

Anyukámmal állandóan veszekszem. Részben ezen is.

Nem tudom, tényleg mit tegyek...?