Öcsi átveszi a hatalmat a családban

Nem is tudom, hogy oldják meg a 3-4 gyerekes szülők, hogy minden gyerekükkel személyre szabottan, tartalmas időt töltsenek, nap mint nap.

Mi egy kiegyensúlyozott kis család voltunk, mikor még csak a nagy volt velünk, de mostanában, mintha kicsúszott volna az irányítás a kezeink közül.

Más anyáknak is vannak hasonló gondjaik, ők hogy élik meg ezt?

A múlt ködébe vesznek azok az idők, mikor a most hétéves nagyfiunk totyogó volt.

Ő hároméves koráig minden éjjel többször is fent volt, és két és három éves kora között nagyon akaratos volt.

De mikor bekerült az oviba, mintha egy csapásra megjavult volna a helyzet, és éltük az életünket, mint egy boldog kis család.

Akkoriban a kistesó kérdés szóba se került, hisz nem akartam még egyszer ennyit éjszakázni.

Aztán mikor a nagy 5 éves lett, hirtelen bekattant valami és őrülten vágytam még egy kisbabára.

Így 2008 áprilisában megszületett Zalán.

Most 18 hónapos. Nagyon sokat betegeskedett, főleg a füle fájt neki, így mindig orvoshoz jártunk és már négyszer kórházban is feküdtünk.

Talán ez miatt is eléggé anyás, egy igazi "cicizombi", csak így tud elaludni és éjjelente, ha jól alszik, háromszor-négyszer van fent, ha rosszul, akkor viszont óránként.

Egy igazi örökmozgó, mindig figyelni kell, mit csinál, ha ébren van, állandó mozgásban van.

A nagyra sajnos kevés időm jut, csak mikor a pici elaszik, akkor szoktunk kettesben lenni este. Átnézzük az iskolai cuccokat és sokat beszélgetünk.

Nagyon szeretjük ezt az időt mindketten, hisz régen nagyon sok időt töltöttünk kettesben.

Nem tudom más ember hogy van vele, de két gyerekkel sokkal nehezebb és strapásabb az élet, mint ahogy valaha is gondoltam volna.