Egy Angyal születése

Sokfélét hallottam a szülésről és legfőképpen azt, mennyire hosszadalmas első gyermeknél és fájdalmas. Iszonyúan kezdtem rettegni tőle úgy a 30. hét után. Addig felhőtlenül élveztem a pocakom és a benne mozgó kis csöppséget. Úgy gondoltam, biztosan lesz valami komplikáció és esetleg túl sem élem majd. Ezzel ellentétben ma már tudom, nagyon eltúlozták a sztorizók nekem ezt a dolgot. Hiszen, ha megkérdezik, milyen volt az első szülés csak annyit tudok mondani: "Semmiség".

És ezt valóban így éltem meg. Szinte észre sem vettem, hogy fájásaim vannak, mert annyira nem szenvedtem. Járkáltam és csak azt vettem észre, nem jó sehogy. Ha ülök az sem, ha lefekszek az sem, így járkáltam. Az arcom pirosodásából következtettem, hogy ez nem valami szimpla dolog. Majd elkezdtem nézni az időt. Hű, ezek bizony 5 perces fájások lehetnek. Ekkor telefonáltam az orvosomnak, aki jó negyed óra múlva meg is vizsgált és közölte, olyan 40 perc múlva baba van. Papás szülést terveztünk, így azonnal hívtam a férjem, aki villámgyorsan száguldott, hogy le ne maradjon első gyermekünk születéséről és persze a támaszadásról. Nem tudtam volna nélküle elképzelni sem. Szóval kaptam hálóinget gyorsban aztán séta a szülőszobára. Vérnyomásmérés majd papásszoba megkeresése, infúzió bekötése. A szokásos nyalánkságok (borotva, beöntés) elmaradtak, de szerencsére felkészült voltam, így mindent elintéztem még előtte. Tehát, felfekvés, infúzió és teló a kézben. Apa száguld. Megérkezett, átöltözött. Halál sápadtan rohant be. Megnyugodtam. Ott volt velem, már semmi gond nem történhet.

Orvos, szülésznő bejött. 4 nyomás után hallottam a sírást és amikor rámtették földöntúli boldogság közepette sírva gyönyörködtem benne. Ő pedig csendben figyelt. Apa fotózott párat és kimondhatatlanul büszke és boldog volt. Csodálatos kisfiú angyalkát kaptunk. :)

A lepény megszülése pár pillanat volt, majd a tisztítás, varrásnál már viccelődtünk a doktor bácsinkkal. Egy fél óra alatt minden lezajlott és nekem csupán perceknek tűnt. Fájdalomcsillapító nélkül sem éreztem fájdalmat, hiszen sodort magával az érzelemáradat. Úgy érzem, eddig nem tudtam, mi is az a boldogság, amit nem lehet szavakba önteni, de ma már tudom. Anyává válni!

Nincs szebb dolog az életben. Mellette minden más eltörpül. És a szülés egy csodás élmény. Mindenkinek azt ajánlom, senkire ne hallgasson, csak élje meg a dolgokat a maga valójában. Nem előírás tehát, hogy borzalmasan hosszú és fájdalmas az első szülés. Mindenkinek csodás terhességet és ilyen szülést kívánok!