A hiperaktív gyermek - Tünetek

A hiperaktivitás oka nagyon sokféle lehet, kezdve az örökletes hajlammal. Többek szerint viszont a gyerek hiperaktivitását a terhesség alatti problémák okozzák (gyógyszerszedés, toxikózis, italozás, dohányzás, az anya idős kora, stb.), illetve a szülés körülményei miatt alakulnak ki (oxigénhiány, császármetszés, RH inkompatibilitás, stb.). Ez utóbbinak nagyobb az esélye, ha figyelembe vesszük, hogy a fekvő pozícióban szülés alatt a baba feje nehezebben tud utat törni magának, így a jobboldali homloklebeny sérülésének nő az eshetősége (pláne, ha erőszakosan beleszólnak a szülés menetébe, s sürgetik a világrajövetelt), márpedig vizsgált hiperaktív gyerekeknél kimutatták, hogy itt keresendő az összefüggés. Végül említendő az a tény is, hogy különböző környezeti tényezők (mesterséges ételszínezékek, szalicilátok, vagy például az ólom) szerepet játszhatnak a figyelemzavar kialakulásában. Több kutató azt találta, hogy sokan küszködnek valamiféle allergiával, többnyire ételallergiával, vagy tejérzékenységgel.

A tünetek négy alapvető fajtája:

• probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával

• hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)

• probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez képest túl sokat mozog

• a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás

Általános tünetek

Figyelemzavar

• Nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben.

• Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül.

• Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá.

• Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat.

• Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében.

• Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek.

• Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat.

• Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét.

• A napi tevékenységben feledékeny.

Túlzott mozgásigény

• Ülés közben babrál, fészkelődik.

• Elhagyja helyét az osztályban vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon.

• Rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (a serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú belső nyugtalanságot élhetnek át).

• Nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben vagy az abban való részvételben.

• "Izeg-mozog" vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak.

• Túlzottan sokat beszél.

Szertelenség

• Mielőtt a kérdés befejeződött volna, kimondja a választ.

• Nehézséget okoz neki a várakozás.

• Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot).

Noha mindez nem tűnik kórosnak, s bárki mondhatná, hogy ez és ez az ő gyerekére is igaz, a hiperaktív gyereknél a fentebb írtak minimum 90 %-a együttesen és huzamosan fennáll, ráadásul túlzott mértékben. Nem a mozgás magas szintje a lényeg, hanem az, hogy a mozgás céltalan, csapongó. A hiperaktív gyereket egy olyan nagy sebességgel száguldó autóhoz hasonlíthatnánk, amelynek elromlott a kormányszerkezete. Elsősorban nem a sebességgel van a baj, hanem az irányítatlansággal. A gyerek nincs tekintettel a környezeti feltételekre. Kárt tesz, zavar másokat, önmagát veszélybe sodorja és mindezt úgy, hogy nem is fogja fel, mit tesz. Mintha egy belső motor hajtaná, mozgásra kényszerítené. Minél fiatalabb a "motor", ez annál inkább jellemző.

Felmerülhet a kérdés: a hiperaktív gyerek beteg? Abban az értelemben igen, hogy tüneteik mögött biológiai tényezők állnak, vagyis nem szándékosan nyugtalankodnak. Másrészt betegségről általában csak akkor beszélhetünk, ha a tünetek jelentősen eltérnek az átlagostól, a normálistól. A normalitás meghatározása pedig nagyon nehéz. Az biztos, hogy a hiperaktív gyerek "MÁS" mint az átlag gyerek. Ez a másság pedig gondot okoz a gyereknek és a környezetének egyaránt.

Régen agyi károsodásnak, később az agy működési zavarának tekintették ezt a tünetcsoportot. Manapság már másként közelítik meg a problémát: biológiai eredetűnek tartják, és elsősorban a viselkedéskontroll és a viselkedésszabályozás zavarának tekintik.

A tünetek korosztályonként

Csecsemő

Sokat sír, többnyire rettentő hangerővel és csillapíthatatlanul. Ha fölveszik, nem nyugszik meg. Nehezen alakul ki a napi ritmusa. Sokan közülük nem a megszokott módon (mászás, fölállás, járás, futás) fejlődnek: kihagyják a mászás és a járás szakaszt. Kilenc hónaposan fölállnak és szinte ettől a pillanattól kezdve rohannak. Ezek a gyerekek általában jó mozgásúak, de amennyiben az agyuk esetleg másképp is sérült, egyensúlyzavarban is szenvedhetnek, ami tovább nehezíti az örökös mozgás igényének való megfelelést. Mivel a mozgásigényük ugyanúgy fennáll, de ehhez koordinációs zavar társul, az emiatt keletkező még nagyobb belső feszültségüket másképp fejezik ki: magatartásuk agresszívabbá válik a sorozatos kudarcélmény hatására.

Kisgyerek

A hiperaktív gyerekek 60-70%-nál 2 éves korban már diagnosztizálható a tünetcsoport. Jellemzi őket az átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya. Közülük háromszor annyian szenvednek súlyosabb balesetet, mint kortársaik. Gyakran tesznek kárt a környezetükben is. Állandó, szoros felügyeletet igényelnek. Hamar elunnak bármit, és gyakran váltogatják tevékenységüket. Ugyanakkor nagyon makacsok, akaratosak. Szinte lehetetlen eltéríteni őket attól, ami az adott pillanatban érdekes számukra. Ha valami nem sikerül, vagy ha valamit nem kapnak meg azonnal, könnyen sírni vagy üvölteni kezdenek, illetve dührohamot kapnak. Többnyire később lesznek szobatiszták, később kezdenek rajzolni, mint kortársaik.

Kisiskolások

Általában az iskolában derül ki először, hogy ezekkel a gyerekekkel valami baj van. A hiperaktív gyerekek egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen követik az utasítást, nem képesek önállóan dolgozni, nem tartják be az iskola szabályait, rendjét. Mindezt általában úgy teszik, mintha a szabályokról nem is tudnának. Gyakran rendetlenek, szervezetlenek, feledékenyek, nem várnak a sorukra, a tanár figyelmét folyamatosan lekötik, mindent és mindenkit félbeszakítanak. Jellemző, hogy nem bírják a várakozást, hamar kiborulnak, gyakran sírnak, dühöngnek, indulatosak. Nemigen tudnak együttműködni másokkal, látszólag nem törődnek a másik érzelmeivel, hajlamosak a basáskodásra. Miután társaik körében nem igazán népszerűek, nem kortársaikkal, hanem fiatalabbakkal vagy idősebbekkel barátkoznak inkább. Az osztály munkáját, az iskola rendjét zavaró viselkedéssel könnyen kiválthatják környezetüknek elutasító magatartását, ami járulékos sérülésekhez vezethet (pl. negatív önértékelés).

A hiperaktív gyerekek ugyanakkor általában értelmesek, okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek és remek ötleteik vannak. Rendezvény után ők biztosan ott maradnak és lelkesen pakolnak. Ha a tanár elfelejtett valamit, ők az elsők akik kiugranak a padból és már rohannak is a naplóért, krétáért stb. Szeretik a nagy mozgásokat, a kerékpározást, rohangálást. Nem tudnak egy helyben maradni, de órákig ülnek a televízió vagy a számítógépes játékok előtt. Ez nem véletlen, mert azok a dolgok tartják fel figyelmüket, amelyekben folyamatosan cserélődnek az ingerek. Emellett fontos számukra a cselekvést követő azonnali sikerélmény, mert ez tartja fenn az érdeklődésüket.

Iskolai teljesítményük sokszor elmarad attól, amit életkoruk és értelmi képességeik alapján elvárhatunk. Gondjaik a motoros nyugtalanságból, az impulzivitásból és figyelemzavarból fakadnak ("jó eszű gyerek, de túlságosan játékos"). A legtöbb probléma azért itt tűnik fel, mert az iskolában ritkán adódik olyan helyzet, amelyben a hiperaktív gyerekek jól teljesíthetnének. Idejük nagy részét az osztályteremben töltik. Folyamatosan alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz és eleget kell tenniük az előírásoknak. Nem ritkán egyszerre több utasítást kapnak, ami el se jut a fülükig. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladatokat, amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Pedig némi segítséggel nagyon jól beilleszthetők a hagyományos iskolai rendbe. Ennek feltétele, hogy a szülő és a pedagógus egyaránt ismerje a tünetcsoportot és a várható nehézségeket. A szülők és az iskola tudjanak együttműködni, illetve, ha szükséges, mind a gyerek, mind a vele foglalkozó felnőttek kapjanak szakmai segítséget, legyen mód pl. pszichológus, pszichiáter, fejlesztő pedagógus stb. bevonására a gyerekkel való mindennapi foglalkozásba. Ez különösen fontos, ha egyéb társult tünetek (pl. speciális tanulási probléma) is jelentkezik a gyereknél.

Ugyanakkor rendkívül jól, nem egyszer átlagon felül tudnak teljesíteni, ha

• a helyzet kétszemélyes

• a partner határozott és elfogadó

• a szabály kevés és egyértelmű

• számukra új és érdekes a környezet

• egyszerű dolgot kérnek tőlük, és az utasítás világos

• munka közben gyakori és azonnali megerősítést kapnak és a problémát is azonnal visszajelzik a számukra

• kevés kritikát és sok biztatást kapnak

Kamaszok

A kamaszok 30-40%-ánál inkább a motiváció hiányáról és az önbecsülés zavaráról beszélünk. Míg a legtöbb hiperaktív tünetet „kinövik” (megtanulják uralni) továbbra is hiányzik belőlük az "én akarom tudni, én most megmutatom, én most bebizonyítom" típusú komoly elhatározás. Mondhatnak ugyan ilyesmiket, de ritkán követi tett a kijelentéseket.

Ettől a kortól kezdve inkább a motiváció problémájáról beszélünk. Ez a mindennapokban rendszerint úgy jelentkezik, hogy a gyerek több órás előkészületeket tesz egy ötperces munka elvégzésére, amit aztán gyakran el sem kezd. Egyszerűen nem bírja elszánni magát a munkára, két percenként felugrál, eszik, iszik, ceruzát hegyez, lerohan a boltba füzetért, WC-re megy, stb. Nem érzik az idő múlását, minden kész 2 perc alatt, mindenhová el lehet jutni 5 perc alatt. Nem tudnak gazdálkodni az idejükkel. Terveik általában nélkülözik a józanságot. A történelemből bukásra álló gyerek teljes meggyőződéssel nyugtatja szüleit, hogy nincs miért izgulni: ma délután 2-től 4-ig átismétli a féléves anyagot, holnap ír egy 5-ös dolgozatot és ezzel kijavította az öt egyest, egy ötös meg öt egyes az félévi kettes. Ezek után gondtalanul bevonul a szobájába képregényt olvasni, mert délután kettőig még rengeteg idő van...

Másrészt, ha megfelelő hobbit találnak, akkor abban nagyon kitartóak, alaposak, gyakran rendkívül sikeresek és tehetségesek. A legnagyobb baj viszont az, hogy a kamaszt ekkorra már végérvényesen beskatulyázták: rossz, megbízhatatlan, hasznavehetetlen…….

Felnőttek

Enyhébb, jól kezelt esetekben a kamaszkortól megszűnhet a hiperaktívság. A felnőtt tud bánni túlzott aktivitásával, nem zavarja őt a munkában. A hiperaktivitás egyszerűen csak személyiségjegyként mutatkozik. Szereti a változatosságot, a mozgást, az utazást, a társaságot, "nem alszik meg szájában a tej".

Sok esetben azonban fennmaradhatnak olyan tünetek, amelyek felnőtt korban is megnehezítik az életét. Ezek az emberek lehetnek nyughatatlanok (pl. gyakran változtatnak munkahelyet) lehetnek impulzívak (pl. gyakran karamboloznak vagy kerülnek konfliktusba környezetükkel) lehet baj a figyelmükkel, lehetnek szórakozottak, összekeverik a dolgokat, kapkodnak, rohannak, elkésnek és munkájukban nem hatékonyak. A tünetek ugyan kellemetlenek lehetnek, de a hiperaktív felnőttek előnyös tulajdonságaikkal kompenzálják nehézségeiket, és jól funkcionálnak.

Sajnos vannak olyanok is, akiknél a tünetek fokozottan jelentkeztek és nem kaptak megfelelő kezelést, vagy egyéb járulékos sérülések is terhelték őket. A felmérések szerint ebbe a súlyosabb helyzetbe a hiperaktívak közel egynegyede kerül. Sokan közülük depresszióssá válnak, öngyilkosságot kísérelnek meg. Azok, akik agressziójukat inkább kifelé fordítják, összeférhetetlenekké, néha pszichopatává válnak. Ezek olyan emberek, akik mások érzéseivel nem törődnek, a társadalom normáit magukra nézve nem tartják kötelezőnek.

Forrás: Dr. László Zsuzsanna: Az örökmozgó gyerek