Egy Angyal születése (beszélgetés)

Gratulálok a kis Angyalka megérkezéséhez, sok boldogságot és jó egészséget kívánok az egész családnak!

Lányomnak: Nem hagyhattam szó nélkül a hozzászólásodat, mert mindaz, amit leírtál, számomra mélységesen igaz és nagyon emberi. Újra és újra elolvastam soraidat. Köszönöm, hogy azok nevében is megszólaltál - noha gyermekedet te szülted - akik a sors szeszélye, vagy magasabb elrendelés, végzet (nevezheti ki hogy akarja) folytán nem adhattak életet saját gyermeknek. Én is közéjük tartozom. Amikor párommal az örökbefogadás mellett döntöttünk, azt mondtam magamnak: nem azért anya valaki, hogy szül egy gyermeket. Azért anya, mert fel is neveli. Csodálom az empátiádat, és a soraidból sütő érzelmi intelligenciát, és örülök, hogy megismerhettem a véleményedet!

Szia!

Nem is értem az orvosodat. Nálam is ez volt a helyzet, nem illeszkedett be a baba feje a szülőcsatornába. Az én orvosom a méhszáj eltűnése után csak 2 órát várt, addig nyomtunk ezerrel, és miután a feje nem ment lejjebb, rögtön megcsászározott. El nem tudom képzelni, hogy mi lett volna, ha minket is hagynak ennyi ideig szenvedni.

Az orvosom elmondása szerint így van a protokoll, eltűnik a méhszáj -> 2 óra várakozás és nyomás -> ha nem történik semmi, azonnal császár.

Reméljük a második babánk fejecskéje már szépen be fog illeszkedni.:) Hajrá:)

Nagyon szép történet. Szerencsés vagy:)

Én nem féltem a szüléstől, optimistán bíztam benne hogy könnyű szülés lesz.Amikor elfolyt a magzatvizem, akkor hihetetlenül megkönnyebbültem. Fel kellett volna tűnnie, hogy ömlött a magzatvíz, tehát a pici feje nem illeszkedett sajnos be a szülőcsatornába, 24 óra múlva, hihetetlen mennyiségű oxitocin hatására sem (akkor már percenként összerándult a méhem és nem voltam teljesen magamnál).Végül brutális vizsgálat után (az orvos könyökig benyúlt) engedték a császárt...Nem a fájdalom volt a legrosszabb, hanem éreztem hogy így nem fog a baba a világra jönni, csak sajna a doki nem hitt nekem...

Gratulálok neked! Gyermeked születéséhez, és gratulálok milyen csodálatos szavakkal irtad le élményedet mikor világra szülted fiadat! Nagyon kedves.

Bár azért azt valóban kell hogy tudd,hogy az átlagosnál sokkal gyorsabban lett meg a kicsikéd, igaz, az nem jelenti azt, hogy a fájdalmaid erössége kisebb lett volna. Különben ez nem is lényeg! Ahogy megfogalmaztad szerintem , egy 24 órás vajúdás után is így fogalmaznál, mert érzödnek soraidból a boldogság és öröm érzései.

Az " anyává lenni " mondatodra viszont, remélem nem veszed sértönek , de szerintem azt kell irnom, hogy igazán már akkor lettünk " anyává" ha neveljük-felneveltük- és felnöttként is anyai szeretetünkkel óvjuk, védjük, szeretjük,söt,,, szükségszerüen irányitgatjuk, esetleg dicséret mellett ha kell szidni is tudjuk gyermekeinket. Nekem egy lányom van, akit én szültem, de gondolj bele hány anya van aki "IGAZI ÉDESANYAKÉNT neveli más gyermekét, ök nem szülhették gyermeküket, mégis ismerek sok olyat és biztos millárdan vannak, akik a szülés átélése nélkül tökéletes anyaként nevelik örökbefogadott gyermeküket. És sajnos hány olyan anya van, aki a szülést átélve nem érznek semmilyen anyai érzést és eldobják, jobb esetben más nevelheti megszült magzatukat! Gondolt ezt át,az én életem kincse a lányom, de tudom , hogy aki nem önmaga szülte gyermekét, mert lehetöséget nem kap rá a sorstól , ugyan olyan szeretö anyává tud válni mint mi, aki átszenvedtük, azt a fájdalmasan csodás élményt amikor gyermekünk megszületett. Ez szerintem azért van, mert az együtt töltött élet tesz igazán anyává, és apává vagyis SZÜLÖvé minket, Nem elsösorben a szülés.Hisz régen apás szülés nem volt, pedig ezek az érzések bennük is kell hogy éljen, az élet, az együtt töltött évek teszik a férfit is apává! Az elsö hazaérkezés izgalma, a fürdések öröme ,izgalma, elsö parányi mosolyok, az aggodalmat keltö - " vajon miért sir?" -, majd asok-sok szép, és sok- sok aggodalomra okod adó dolgok, amik azzal járnak, hogy neveljük édeseinket, szerintem igazán ettöl válunk anyává, apává egy életre!

De kivánom olyan csodás anyaként és apaként neveljétek gyermeketeket, mint amilyen csodálatosan leirtad kicsi fiad születését. Kívánok nektek hosszú, szeretetben egészségben gazdag boldog életet.

Drága Barátném!

Könnyeket csaltál a szemembe, újra.

Imádlak, büszke vagyok rá, hogy a barátnőm vagy és hogy ilyen ügyesen adtál életet első kis angyalkádnak.

A többit majd személyesen, ha végre találkozunk.

Ölellek!

Gratulálok Nektek!Jó egészséget kívánok!

Azt azért elmondom,hogy szerencsés vagy ezzel a gyors és komplikáció mentes szüléssel.

Én nem vagyok az a sztorizós tipus,nem is rémítgetek senkit,de nem mindenki ilyen szerencsés./első manóval 36órát vajjúdtam/.

Bár a vége ugyanilyen határtalan boldogság!!!!!!!!!!