Daniella születése (beszélgetés)

5 honapja szultem es sajnos egy fokkal sem volt kellemesebb, mint ez a tortenet. Nekem azota is remalmaim vannak, hogy ujra kell csinalnom. Irigylem azokat az anyukakat, akik a szulest pozitiv elmenykent tudjak nyilvantartani. Szeretnek kistesot, de mar most felek attol, amivel jar... Es arrol sem vagyok meggyozodve, hogy a csaszarral jobb lenne.

...es a tobb hetes gatsebgyogyulas, az, hogy ettol mozdulni nem birtam, hogy teljes mertekben masokra voltam utalva... A hideg kiraz meg a gondolatatol is.

De ott a fiam, egy gyonyoru, egeszseges es vidam baba. Talan o segit elfelejteni az egeszet.

Remelem es kivanom minden kismamanak, hogy ne legyenek hasonlo tapasztalatai.

Nem tudom, hogy lehet úgy szülni - ez most nem negatív kritika, csak leírom a saját gondolataimat! - hogy az orvos mondja meg, mi a jó nekem. Hát azt, hogy mitől lesz könnyebb, azt csakis én tudom. Ezért szörnyű számomra, hogy a kórházakban mindent irányítani akarnak. Ezért szültem itthon. Senki nem mondta, mit tegyek, hagyták, hogy úgy vajúdjak, ahogy a testem diktálja. Abban a tempóban, abban a pozícióban, ami nekem jó... Csak a forró borogatást cserélgették a hasamon, ami nagyon jólesett, meg masszírozták a derekamat. Én pedig szépen átcsúsztam abba a tudatállapotba, ahová minden nő eljut, ha hagyják. És ez az a tudatállapot, ahol mérséklődik a fájdalom és ahol megtapasztalahatjuk azt az erőt, ami minden szülő nő sajátja, ha ezt a külső körülmények el nem veszik tőle.

Nekem azt se mondták, mikor és hogyan nyomjak, hagyták, hogy a testem jöjjön rá, hogy ezek már tolófájások, hagyták, hogy kibontakozzon az egész. Csak a gátamat borogatták. Sikerült is mindenféle gond nélkül, gátsérülés nélkül megszülnöm a lányomat, aki 3,8kg-al jött világra. Egy csoda volt az egész szülés/születés, pedig megszenvedtem én is, 14 órát keményen, ami előtte volt, azokat bele se számítom, csak ami már tényleg nagy fájdalom volt. De mit sem számított mindez, hiszen amúgy olyan szép élmény volt szülni!

Fogalmam sincs, hogy lehet vezényszóra levegőt venni, de nem is nagyon akarom kipróbálni... Persze elhiszem, ha te mondod, hogy neked így volt jó, de magamnak el se tudom képzelni. Nekem az volt csodás, ahogy én szülhettem.

6 hónapos múlt a kisbabám, de már motoszkál a fejemben, hogy mikor jön a következő.:-))

Szia! Köszönöm:)

Ha úgy érzed, hogy könnyű lesz, akkor biztos az is lesz! Én éreztem, hogy nem lesz egyszerű, és jól éreztem (sajnos).

Gratulálok a babához, és sok boldogságot kívánok nektek:)

Atyaég! Ez kemény menet lehetett! Nem irigyellek...

Nekem szerencsére tényleg csodás szülésem volt, gyors és sokat nevettünk közben. Jaj, elképzelni is rossz, hogy min mentél keresztül.

Köszönöm s biztató szavakat! Bár a férjem nagyon örülne ha kisfiú lenne majd a következő bébi, én nagyon-nagyon kislányt szeretnék majd! Valahogy nem tudom elképzelni, hogy kisfiam legyen!

Aztán ha mégis fiú lesz az sem baj, csak egészséges legyen ,ahogy te is mondtad! De azért mégiscsak jobb lenne egy kislány!

Én amikor a Danát vártuk akkor is nagyon kislányt szerettem volna, és a vágyam teljesült:)

Idővel biztos halványulnak ezek a nagyon rossz emlékek.Én is azt mondtam a szülés után,ide még egyszer nem jövök.De ahogy nőnek a gyerekek,elfeledtetnek minden akkori rossz élményt és az jut eszem,hogy nagyon sok olyan nő van akinek nem adatik meg ez a csoda,hogy hallja mikor felsír a babája.Fáradtságtól én sem emlékszem rá milyen volt,de hallottam a hangját és azt gondoltam,mindjárt vége.Sok vérvesztéstől én is elájultam.

Szóval föl a fejjel,két egyforma szülés nincs.

Sok sikert kívánok nektek majd a kis öcsihez.Vagy mindegy mi,csak egészséges legyen!

Köszönöm szépen!

Majd egyszercsak egy távoli homályoa időpontban nekünk is lesz mégegy. Legalábbis a párom nagyon nyüstöl érte, hogy mindenképp legyen kistesója a Danusnak. ÉN még szeretnék várni egy pár évet, de majd mire ideje lesz, addigra biztos összeszedem magam:)

minden ember más, minden várandósság és minden szülés is :)

ha úgy jövök haza utána h rettenetes volt az sem a szüléstörténetek miatt lesz :) Bár nekem a legnagyobb rém a császárveszély , ezt elkerülném, de ha nem fogom, akkoris túlélem, mint a műtéteket is :)

egy lebeg előttem, hogy Kisangyal egészségben jöjjön világra. Ennyi és nem több :)

szülés előtt állva el kell hogy mondjam engem nem rémisztett el :D Elolvastam , és nyugtáztam, h sajna ilyen is van.

Nem csak, de hozzáállás kérdése is, és sok múlik az előzményeken, az orvoson vagy éppen azokon akik támogatnak ( már ha teszik ... )

szóval én ettől a sztoritól még ugyanolyan nyugodtan fogok bemenni a szülőszobára :)

Okés, ebben egyetértünk, de én ezzel nem rémísztgetek, mert ha visszaolvasod az előzőeket, akkor látni fogod, hogy ott az áll, hogy nem mindenkinél egyforma, lehet nekik könnyebb lesz, meg ilyenek. És erre írtam ,hogy lehet, vagy ha nem akkor max ő is leírja...

De mindegy hülyeségeken vitázunk. Igazából nem is fontos! Csak annyit még hogy bátorság mindenkinek:)

Ezzel nem vagy egyedül. :)

Én is igencsak kikészültem a leíraktól. Hátha a miénk nem ilyen borzalom lesz...? :P ;)

Nekünk a szülésfelkészítőn, amikor a csecsemőkről volt szó, az egyik bába azt mondta: Nem kell izgulni, a gyerekek a szülők minden igyekezete ellenére általában fel szoktak nőni.:-)

Nekem nagyon tetszett akkor is ez a mondat, s most is előfordul, hogy eszembe jut, ha valami okból tanácstalan vagyok.

Szóval igazad van, azt hinné az ember, hogy miyen törékeny kis jószágok, aztán kiderül, hogy erősek,ügyesek, meglepő ösztönökkel jönnek a világra és valóban hihetetlen ütemben fejlődnek.

Én is épp azt kérdeztem magamtól nemrég, hogy mi a fenét csináltam én az elmúlt években? Miért nem mondta nekem senki, hogy anyának lenni ennyire jó? Azóta nagycsaládos lennék...:-)))