Itt a tavasz

A levegőn töltött idő hosszával egyenes arányban nő a fáradtságérzetem. Hideg ide vagy oda eddig is napjában kétszer levegőztünk a kis kétévesemmel. Egy sorstárs anyukával és pici fiával rendületlenül rójuk a megszokott útvonalat.

Mindig megállapítjuk, hogy ember ennyit nem tölt levegőn a gyerekével. Egyszerűen igénylik a fiúk. A lakásban szinte megőrülnek. Az enyém legalábbis a rengeteg benti játék ellenére szívesebben van a levegőn.

Persze nekem van még egy nagyfiam is, az okos elsős a napjait az iskolapadban tölti. Télen főként autóval hoztuk-vittük, de mostanság úgy megyünk, hogy én bicajjal kísérem, így hazafelé sokkal gyorsabban haza tudok érni.

Reggel korán kelünk, hat körül. Ilyenkor kakaóznak a gyerekek, öltözünk, ágyazok, gyorsan rendet teszek és irány a suli. Délelőtt a kicsivel együnk motorozni, vagy sétálni.

Délután mikor a nagy hazajön, ő görkorizik, vagy bicajozni megyünk. A kicsi imád a biciklim gyerekülésében nézelődni, szóval ez mindenkinek jó program.

Szerencsére városunkban sok új játszótér épül, így oda is menni fogunk. Tegnap voltunk az egyiken és mindkettő gyereknek nagyon tetszett.

Szerencsére olyan helyen lakunk, hogy a szomszéd utcáról nyílik egy nagy zöld rét a lakótelep mellett és van egy kosárlabdapálya, ahol nyugodtan játszhatnak a gyerekek.

A nagy nyugodtan korizhat, nem kell autóktól vagy bukkanóktól tartani.

A kicsi motorozhat, labdázhat, vagy csak a réten kavicsot, dióhéjat vagy virágot szedhetünk.

Talán az aktívabb életnek köszönhetően sokszor fáradt vagyok.

A kicsi most kezdi átaludni az éjszakákat, eddig négyszer-ötször fent volt. Azt hiszem, még nem álltam át az új ritmusára, mert rendszeresen felébredek a szokott ébredési időszakaiban. Furcsa igaz?

Szóval így zajlanak a mi kis mindennapjaink.

Remélem, ha a fiúk egyszer felnőnek, egy boldog gyermekkorra fognak majd emlékezni.