Kevin érkezése

Nyári 40 fokos forróság, melegrekord jellemezte ezt az időszakot. Keddi napon indult a kis történetem, amikor is reggel 8 órakor jelentkeztek a fájások öt percenként. Nagyon megijedtem, elkezdtem számolni, mert óramű pontossággal jelentkeztek. Nem voltak elég erősek, tudtam, hogy ez még nem "az a bizonyos" fájás, amitől egy bébi meg tud születni. Egész nap jöttek a fájások, öt percenként.

Eltelt a nap, fájások ugyanolyan intenzitással jöttek. Este zuhanyoztam, otthon elintéztem az alfelemet, hogy ne a kórházban kelljen borotválni. Aludni semmit nem tudtam, Apa be akart vinni, de én nem hagytam. Vártunk, vártunk... hajnali 4-kor végül bementünk. Már megkezdődött a tágulás, de azt mondta a doki, hogy még két hetet simán bent lesz a fiam. Könyörögtem, hogy engedjen haza, de maradnom kellett. Apától sírva búcsúztam el, nem akartam magamra maradni, mert akkor már tudtam, a vajúdóban szállásoltak el éjszakára, máshol nem volt hely. Tudtam, hogy ez a hajnal maga lesz a pokol. Izgi volt, végighallgattam tizenkét szülést, kicsit be is paráztam, hogy tényleg ennyire fájhat, amiért ennyire sipákolnak?!

Reggel sírva hívtam mindenkit, hogy mi történt: nem szülünk, de nem engedtek haza, a vajúdóban vagyok és egyedül...szörnyű volt! A reggeli vizit után kaptam szobát. Nem is panaszkodom, de egy abortuszra váró csajszi volt a szobatársam. Jót beszélgettünk! Talán egy mondatot.

A szerdai napon elvoltam, fájások ugyanúgy 5 percenként, de semmi extra. Éjszaka semmit nem aludtam, ez ekkor már a 2. éjjelem volt, amit végig ébrenléttel töltöttem el. Étvágyam semmi nem volt.

Csütörtökön felpörögtek az események. Délelőtt nagyon rosszul voltam. Bent volt nálam Anyukám, de már Ő is látta rajtam, hogy valami történni fog. A doki azt mondta valószínű a 11-es vizit után hazaengednek...11 óra-nagyvizit. Oltári rosszul voltam, pont akkor jött a Hugi hozzám és már nem bírtam kimenni hozzá. Bejött a szobámba és mondtam, hogy lehet hazamegyek, de valami gáz van.

A doki kijelentette, hogy "Kell az ágy, engedjék haza!" Kiakadtam és megmondtam neki, hogy ha csinál egy vizsgálatot és minden oké, akkor hazamegyek. Határozott voltam és ideges!!Megvizsgált,3 cm-re tágult voltam már! Azt mondta, hogy: Még ma Anyuka lesz!

Még jó, hogy előtte meg haza akart engedni!

Hozzátette, hogy fél 2-kor burkot repesztenek. Ám legyen,gondoltam. Kimentem Hugimhoz és közöltem vele, hogy még ma megszületik a pici babám!

Burokrepesztés után fél órával beindult a buli! Attól féltem igazán, hogy nem lesz erőm megszülni, mert az elmúlt két napban se nem aludtam, se nem ettem. Nagyon, nagyon elkezdtem fájni, oltárian fájt, de drága védőnőm mondata jutott eszembe: "A szülés agyban dől el, bemész a szülőszobába és elvégzed a munkádat!" Ez így is volt. A szülésznők irtó kedvesek voltak, minden elismerésem az övéké, nagyon segítőkészek voltak velem.

Ugráltam ezerrel a labdán és szívtam a gázt, lila köd volt előttem. Minden ugrás a labdán kész kínszenvedés volt, de tudtam minél jobban fáj, annál jobb, mert jön, jön, egyre lejjebb a baba feje. 4-kor megkérdezte a szülésznő, hogy legyen-e apás szülés, mert szabad a szoba. Papírunk nem volt, még lett volna rá idő beszerezni.

Felhívtam Apát és 5 perc múlva beöltözve jelent meg a szobában. Nagyon megkönnyebbültem, mikor megláttam Őt, mert úgy éreztem, hogy Ő tud a legjobban átsegíteni a nehéz pillanatokon. Masszírozta a derekamat, borogatta a homlokomat hideg vízzel. Teljesen magunkra hagytak a szobában, a szülésznő bejött mindig megnézni, hogy hogy vagyok. 6-kor szóltam, hogy hadd feküdjek fel a szülőágyra. Megvizsgált és igen, nagyon jól éreztem én, hogy eljött a pillanat. 25 percig tartott maga a szülés. Apa nagyon profin viselkedett, teljesen példaértékű volt, amit csinált. Végig azt mondogatta, hogy: "Tudod Szívem: székrekedés, gőzmozdony!" Ez volt a jelszavunk.

18:24 perckor világra jött a mi kis Drágaságunk: Horváth Kevin 3300 grammal és 53 cm-rel a terhesség 38.hetén.

Percenként nézegettem a telcsimen a képet a fiamról, hihetetlen mennyire jó érzés, mekkora boldogság Anyának lenni!

Apa nagyon örült, sírtunk az örömtől mind a ketten! Azt mondta, hogy a második babánk születésekor is ott lesz velem, mert ez egy kihagyhatatlan élmény volt neki!

Azt is mondta, hogy nagyon büszke rám, amiért hang nélkül megcsináltam, megcsináltuk! Mert nélküle nem ment volna ilyen könnyedén!

Egy gyönyörű (bár fájdalmas) élmény volt a fiam érkezése!