Gyönyörű szülés

Az első gyermekünk is bábával, otthon jött világra. Jól ment és szép élmény volt. Hiszem -és saját tapasztalatból tudom is- hogy ha engedik, a szülés egészséges, normális, spontán folyamat. Ezért a második jövetelét is csak otthon tudtam elképzelni.

39 hetes terhesen már gyakran jöttek-mentek a fájások. Aztán egy nap egész nap rendszeresek voltak, rövidek, de ötpercenként. Ekkor készítettem össze egy ládába a szüléshez a kellékeket: a bábának néhany steril kesztyűt, egy pár köldökzsinórcsipeszt, babaruhákat, pelenkát, sok tiszta törülközőt. Vízhatlan lepedőt húztam az ágyra, friss lepedő alá. Leterítettem a kanapét és a nagyszoba szőnyeget is. Szóltam a bábámnak és a legjobb barátnőmnek, hogy álljanak készenlétben.

Este még vendégségbe mentünk, de az akkor ötperces fájásaim már erősödtek, így hamar hazaindultunk. Lefektettük a gyereket, és én is lefeküdtem. Tudtam, minél többet alszom, annál több erőm lesz.

Éjfélkor ébredve kimentem a nappaliba és mivel a fájásoktól aludni már nem tudtam, a kanapén feküdve múlattam az időt. Teljesen nyugodt voltam, örültem hogy csend van, és befelé tudtam fordulni. Minden fájást előre megéreztem, és teljesen ellazító mély lélegzettel fogadtam. Élveztem, hogy senki sem aggódott miattam, senki nem próbálta 'segíteni' azt, amit nem kell. Igy zavartalanul befelé figyelve pontosan érezhettem a babám fejét a medencémben. Éreztem a forró kört, ahogyan lassan tágul a méhszájam. A két kezem mutató- és hüvelykujjaival végig meg tudtam magamnak mutatni, mekkora a kör: meddig tágultam. Amikor megszomjaztam, az odakészített vizemet kortyoltam. Jópárszor kimentem a vécére is.

Hajnali háromnegyed öt körül már két-három percenként éreztem a forró fájó kört bent mélyen, és már kb. 8 centire saccoltam. Nagyon boldog, szinte extatikus voltam, hogy ilyen szépen megy minden. Felhívtam a bábámat, és ő útnak indult.

Amikor megérkezett, jó meleg vízben ülve talált. Mozdulnom se kellett, a vízálló szívhallgatójával meghallgatta a babám szívhangját. Rendben volt, természetesen. Nem voltam beszédes kedvemben, már bevált ez a befelé fordulás, így ő sem zavart, férjem dolgozószobájába elvonult. Egyre több nyomást éreztem mindenütt. Most jó lenne, ha elmenne a magzatvizem--gondoltam. Rögtön a kád vizébe ömlött. A következő fájásnál már éreztem, feszít a baba feje. A bába megint ott volt mellettem. A kisfiunk is felébredt, éppen akkor jött ki szobájából, amikor elkezdtem ösztönösen nyomni. Kértem, ébresszék fel a férjemet is. Nemsokára mindenki, álmosan, de együtt volt. Ők is átvették az örömteli áhítatot, suttogtak. Guggolásból átfordultam térdepelésbe, és a kád szélének támaszkodva megszültem a fejet. Az egész összesen négy-öt fájás, kb. 15 perc alatt megvolt. Nyugodt voltam: koncentráltam. Nem fájt, csak nagyon nagy volt a feszülés, a nyomás. 6 óra 38 perckor kicsúszott a vízbe, a bába megfogta és a karjaimba adta. Gyönyörű síró lányka!!! Úgy örültünk, hogy lány!

Kiszálltunk, megtörültek bennünket, bebugyoláltam, karba vettem, vissza a rekamié szélére, és nekiláttam a méhlepényt vödörbe szülni. Még ott erőlködtem és gyönyörködtünk, mikor a babuci teljesen önszorgalomból ráharapott a cicimre! Helyből másfél óráig szopizott! Azóta is nagyon jól szopik, alszik, erős, egészséges, vidám, nyugodt. A bátyókája imádja -- egyébként ő vágta el a köldökzsinórt is, amire irtó büszke. Az oviban már aznap ezzel dicsekedhetett!