A legnagyobb csoda és karácsonyi ajándék életünkben

Évek óta szerettünk volna babát a férjemmel, gondolom sokaknak kezdődik így a történetük. A mienk csodával végződik.:) Mindketten egészségesek voltunk, sportosak, semmilyen problémát nem találtak nálunk, lelki okokra vezették vissza, hogy nagyon-nagyon szeretnénk azt a babát. Ez így is volt.

Több év próbálkozás után letettünk róla, azt mondtam magamnak akkor nem lesz elfogadom. És azonnal megfogant.:) Az első pillanattól kezdve éreztem Őt, már a fogantatását is napra pontosan fel tudom idézni. Csodálatos volt tudni, hogy bennem van. Az egész lényem és életem megváltozott tőle, kiteljesedtem. Csodás babó volt már a hasimban is. Éjjelente nagyokat aludtunk együtt, nappal rugcsizott, elég hamar éreztem a kis remegő mozgásait. Határtalan öröm volt minden perc és persze aggódtam érte, első körben rossz orvosválasztás miatt bepánikoltattak, de aztán szerencsére volt annyi eszem, hogy átmentem másik kórházba és orvoshoz, aki megnyugtatott és onnan az egész állapotosságom nyugalomban telt és békében. Karácsonyra voltunk kiírva, mindenki mondta, hogy akkor Jézuska hozza a babát.

Mindennap nagyon sokat beszélgettem kisfiammal hasimban, elmondtam neki, hogy jó lenne, ha ünnepek előtt jönne ki, hogy a karácsonyt már itthon töltsük el. Így is történt. 18-án megindultak éjjel a fájások, de azok még csak tíz percesek és enyhék voltak. Másnap egész délig fájdogáltam, már ötpercesekkel indultunk a kórházba, ami 40 perc volt kb. Az úton átalakultak a fájások három perces fájásokká.

Mire beértem hívtam a doktor néninket, hogy szülünk, még ugyan az ügyeletes orvos vizsgált meg de jött a doktor nénink is. És onnan indult a nagy dolog) Burokrepesztés, nekem egyáltalán nem fájt, annyit éreztem, hogy elfolyik a magzatvíz. Utána kétperces fájások. Kaptam EDA-t, de mire beadták, addigra már mondták, hogy kint van félig a feje, nyomjam nagyon, a haját már látják:) Három óra alatt szültem meg babót erős vajúdásokat is beleértve. Sokak szerint nagyon mázlista vagyok, bár sok minden szétment a gyors szülésben, de nem ez a lényeg. Amikor először rám tették, életem legboldogabb pillanatát éltem meg, sosem éreztem hasonlót, és azóta is Ő a legnagyobb kincsvirágom. Apa is bent volt szülésnél, nagyon-nagyon tetszett neki, nem volt horror egyáltalán, és utána amíg engem elláttak Ő babusgatta kisfiunkat, teljesen szerelmes belé.:)

Utólag azt mondom megérte, bár a szülőágyon úgy éreztem, végem. De mégis túléltem, köszönet doktor nénimnek, aki mindvégig mellettem volt, támogatott minden tekintetben.

Még annyit hogy igenis a szülés nagyon fájdalmas dolog tud lenni és utána is, de tény, amikor a babó már veled van, akkor valahogy elfelejted, hogy mennyire szenvedtél, az utána következő fájdalmak pedig napról napra gyógyulnak.

Mindenkinek kívánom, hogy megélje ezt a csodát.