Szerelemhullám

A szerelem jeleit felismerni szinte lehetetlen. Hogy van az, hogy valaki gondolatai csak egy ember körül forognak, miért pont Ő és miért nem szeret másokat is így valaki?

A szerelemkutatók is ezekre a kérdésekre próbáltak válaszolni és érdekes eredményre jutottak.

A szerelem érzéséért főként a biokémia tehető felelőssé. Küldöttei nem mások, mint a hormonok. Ennek alapján kijelenthető, hogy a szerelem érzése tehát nem a szívben, hanem a fejben keresendő. Agyunkon belül a limbikus rendszerben található érzéseink irányítójának központja. Innen indul a szerelem első érzése, az az euforikus állapot, melyben szinte sebezhetetlennek érezzük magunk. A szerelmes ember agyában nem más, a mellékvesevelőből kiválasztódó hormon, az adrenalinhoz hasonló szerkezetű és hatású hormon szabadul fel. Ám agyunk egy idő után megszokja ezt az állapotot, és a hormon eltűnésével a szerelem intenzitása is csökken, elmúlik és egy másik érzés lép helyére. Helyére elmélyült vonzalom lép, melynek érzéséért egy újabb hormon, az endorfin a felelős. Hatása hasonlít a morfiuméhoz. Fájdalomcsillapító, nyugtató. Ezért van az, hogy a kezdeti kuszaság, izgágaság alábbhagy és cserélődik egy kiegyensúlyozott érzelmi életre.

Miért bukunk bele a kapcsolatba? Egyes tudósok szerint a hormonháztartás az ok. Mint minden állapotot, az endorfin termelődését is megszokja agyunk, így hűl ki lassan, de biztosan a kapcsolatunk. Azonos érdeklődési körű emberek azonban akár egy egész életen át együtt maradhatnak, de a hormonszint eléri azt a pontot, amikor az agy már nagyon csekély mennyiségben vagy egyáltalán nem érzi azt. Öregkorban a leggyakoribb agyunk elérzéktelenedése. Ettől függ tehát szerelmünk intenzitása.

Az intenzitást pszichológusok több, összesen hat nagy csoportba rendezték.

I: Agape: az önzetlen szerelem, melyben a szeretett személy boldogsága áll életünk középpontjában

II: Eros: az erotikus szerelem érzése, fő mozgatórugója a szexuális szenvedély

III: Ludus: Szerelmünk infantilis, játékos oldalának keresése, ennek kihasználása áll a középpontban. Ez leginkább tini korra jellemző.

IV: Stroge: Szerelmünkben bajtársat vélünk felfedezni. Iránta nagy szolidaritással viseltetünk, nagyobbal, mint egy normális szerelemben.

V: Mania: szerelmünk középpontja a szeretett személy, akit már-már betegesen akarunk birtokolni, saját személyiségét nem hagyjuk felszínre törni.

VI: Pragma: Az a szerelem, amelyre minden ember vágyik.

A két fél kölcsönösen, ugyanolyan mértékben a másikra koncentrál, a másik ember boldogsága a kulcs.

Ezek a szerelemtípusok mind-mind keveredhetnek életünkben. Olyanok, mint a lépcsők, amik között le és fel közlekedhetünk, vagy egyszerűen fölfelé vagy csak lefelé.

Azt azonban ne felejtsük el a nagy felfedezések közepette, hogy ezeket az érzéseinket is csupán a hormonok irányítják.