Gondolatok a szoptatásról

Az első terhességem alatt magától értetődő volt számomra, hogy szoptatni szeretnék. Mikor a szülés után kihozták a baba-mamás kórterembe a kisfiam, a nővér megmutatta, hogy rakjam mellre és kezdetektől nagy lelkesedéssel szopott. Igény szerint adtam neki, bár utólag visszagondolva, nem biztos, hogy jó volt ez. Ugyanis 3 éves koráig nem aludta végig az éjszakát, 4-5 alkalommal tutira felébredt.

De ne ugorjunk ennyire előre az időben. Szóval 13 hónapos koráig ment a nagyüzem igény szerint, éjjel-nappal. Most már le merem írni, amit akkortájt nem reklámoztam, hogy volt, hogy egész éjjel rajtam lógott szó szerint. Mindig cicin aludt el (ez is hiba volt, azt hiszem) és mikor a kis újszülöttet próbáltam visszarakni az ágyba, sokszor felébredt: szóval sokat kínlódtunk az altatással. Aztán mikor picit nagyobb lett, összetoltuk egy szintben a rácsaitól megfosztott kiságyat a mi franciaágyunkkal, így már nem kellett felkelni szó szerint annyiszor éjjelente, elég volt összebújnunk.

Amikor 13 hónapos volt, nagyon beteg lett, kórházba kerültünk, és ott egyszerűen egyik pillanatról a másikra nem akart többet szopni, így véget ért ez az időszakunk. Picit furcsálltam, hogy ilyen hirtelen egyik pillanatról a másikra történt a dolog, de hiába próbálkoztam többször is, egyszerűen nem kellett már neki a cici.

A kisebbik fiammal is baba-mamás kórterembe kerültem. A kórházban csak kihozta a csecsemős nővér a babát, nem mondott vagy mutatott semmit meg, aztán jónapot, mindenki maga oldja meg a gondját. Rutinos szülőként én mutattam meg egy első gyerekes anyukának, hogyan is kell mellre tenni a babáját. Szerencsére az én kis kincsem első pillanattól nagyon ügyesen szopott: Ő is igény szerint.

Aztán őt is jól elrontottam szerintem, bár ez nem tudom, az én hibám-e. Ő is kezdetektől cicin aludt el. Szívből gyűlölte a kiságyát, így csak 6 hónapig használtuk ezt. Azután vettünk neki egy kihúzós ágyat és ott aludtam vele. Most 22 hónapos. Sok betegségen, álmatlan éjszakán vagyunk túl. Nagyon rossz alvó, minden éjjel sokszor fent van. Ilyenkor mindig cicin aludt vissza. Aztán pár napja bekattant nálam valami, mikor reggel hatkor tépte le rólam a pizsim, hogy cici-cici, meg másik-cici: elhatároztam, hogy véget vetek ennek a most már szinte kellemetlen állapotnak. Egy órát sírt, aztán beletörődött, hogy nem kaphatja meg.

Nevessetek ki nyugodtan, de egy ismerősöm tanácsára bekentem mustárral a mellem, így ha kérte sem ízlett neki. Persze az elmúlt napokban volt sírdogálás, hogy nincs cici, de elhatároztam, hogy erős leszek. Ma este már rutinosan hozzám bújt és 5 perc alatt elaludt, cici nélkül! Az elmúlt pár éjszakán mikor felsírt, pár kedves szóval meg tudtam nyugtatni, hogy itt vagyok vele és aludjon szépen. Pici kínlódás után simán visszaaludt.

Tudom, hogy még párszor sírdogálni fog emiatt, de hamarosan ezen is túl leszünk. Hisz ő már egy kétéves kisfiú és nem egy pici baba.