Második gyermekünk érkezése!

Teszt kimutatta január 30-án a babát…nehéz volt elfogadni, hogy itt Skóciában teljesen másképp zajlott minden. A 13. héten voltunk először védőnőnél kitölteni a papírokat majd rá pár napra voltunk először ultrahangon, ahol szerencsére minden rendben volt, szülés vérható időpontja szeptember 22.

Itt kint nem csinálnak hüvelyvizsgálatot a 9 hónap alatt egyet sem…. Alig vártuk, hogy május legyen, mert akkor voltunk otthon 2 esküvő miatt. Sikerült elmennünk az otthoni magán nőgyógyászhoz, aki megvizsgált és készített ultrahangot is a babáról, megtudtuk, hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Neve már megvolt, Máté László.

Ellátott a doktor tanácsokkal, mert az előző terhességemnél is sokat görcsöltem, így várható volt, hogy most sem marad el… hoztunk ki MgB6 vitamint, amit rendszeresen szedtem is. Sokat görcsöltem, többször voltunk miatta kórházban is. De kisebb megfigyelések után haza is küldtek minket.

Teltek a hónapok, elérkezett szeptember. Mivel a kiírt időpontig nem lett baba, az orvosom adott időpontot október 1-re, hogy megindítják a babát. Arra nem került sor.

29-én elmentünk a bábához, aki kicsit rám segített, onnantól sűrűsödtek a fájások és erősödtek. Éjfél körül mentünk be a kórházba ötperces fájásokkal, de csak kétujjnyira voltam nyitva. Kaptam 2 szem gyógyszert. Lefeküdtem az ágyba, a fájások alább hagytak. Megkérdezték kb. fél 3 körül, hogy szeretnék-e haza menni, mert nem lesz baba. Megbeszéltük apával, hogy maradunk…Fél 5-kor elmentem pisilni, de véreztem. Riasztottunk, bejött a bába bekukkantott, ötujjnyi, úgyhogy indulhattunk a szülőszobába. Hurrá! Átsétáltunk. Injekciót kértem, nem adtak csak gázt szívhattam, ami azon kívül, hogy bekábított, mást nem ért. Szenvedtünk… Fél 5-kor jöttek a tolófájások, én csak toltam…toltam…toltam... semmi. Reggel 7 óra 30 körül elcsípték a magzatburkot végre... utána párat toltam, így reggel 7 óra 44 perckor megszületett Máté László, a 4. házassági évfordulónk napján. 9/10 Apgarral. 3880 grammal és 50,5 cm-rel.

Szülés alatt repedtem másfél cm-t amit nem ártott volna, hogy összevarrjanak, azzal szenvedtem jó pár hétig. Szegény Mátét nagyon megviselte a születése, sokáig a szeme véres foltos volt.

Egy órát megfigyeltek minket. Apa végig mellettünk volt! Amit nem tudok neki elégszer megköszönni. Később átsétáltunk a szobánkba, délután már a nagyobbik gyermekünket is behozta apa.

Másnap délben már otthon voltunk. Persze 2 hétig szinte mindennap jött doktor, bába, felügyelni, hogy minden rendben zajlik-e velünk. Nehéz volt, de megérte. Hálát adok Istennek, hogy ilyen szerető családom van.

Eleinte nehéz volt a két gyerkőccel. Mára összeszoktunk, szuper kis csapat vagyunk így négyen.

Köszönöm, hogy elolvastátok! :)

A fényképen az első találkozásuk látható! Sosem fogom elfelejteni!