Ahogy a nagykönyvben meg van írva....

2000.06.23.-án született a kislányom a vártnál jóval korábban, a 33. héten.Már 43 órája elfolyott a magzatvizem, mire 11 órás vajúdás után(végig oxitocinnal), megszületett(szárazon) 2210g-al és 48 cm-rel Míra.Nem maradt semmi jó élményem a szülésről, sőt... Szoptatni sem tudtam, csak 1,5 hónapig. Nem akartam több babát, de a sors közbeszólt. Megismertem a mostani páromat, aki sajátjaként szereti a kislányomat, de akart egy közös bébit is. Nagyon szerettük(jük) egymást, így 2005. október 30.-án megfogant a szerelmünk gyümölcse. Szép terhességi időszak következett.A 6. hónapban voltunk 4D-s ultrahangon, csoda volt látni, ahogy mosolygott, szopta az ujjacskáját, és azt is, hogy kisfiú lesz.(Az egész család fiút várt.)

2007. július 16.-a, hajnali 3:45:Görcsökre ébredtem, tusolás közben néztem az időt, 7 percenként jöttek a fájások.

5:00: Beértünk a kórházba, a fájások már 5 perces sűrűséggel követték egymást. Egy picit sem féltem, sokszor végig gondoltam, elterveztem mindent, már alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a picit. Nem úgy a párom, ő bizony izgult helyettem is. A szokásos felvételi procedúra után én a vajúdóban, a leendő apuka a folyosón várta, hogy a méhszáj 4 ujjnyi legyen,és a papás szülőszobában végre ő is részese lehessen ennek a csodának.

8:00: Eljött az idő. A papás szülőszobába 2-3 perces fájásokkal mentünk. A vajúdás hátralévő részét labdán töltöttem. Jó volt teljesen átélni minden egyes fájást. A szülésznő sem zavart minket, minden rendben volt így magunkra hagyott(csak a szomszéd helyiségig ment), megmaradt az intimitás, és tényleg csak hármunk élménye volt! Nem kellett sok idő, a fájások percenként követték egymást.

9:50: Furcsa fájást éreztem, tudtam, hogy közeledünk a végéhez. Mire a szülőágyra feküdtem, már az orvos is ott volt, és megkezdődött a véghajrá. Gátvédelemmel szültem, ezért a nagy tolófájások közepette, aprókat, lefele kellett nyomnom. Centiről- centire éreztem, ahogy halad előre a kis buksija, aztán

10:14-kor hasító, de édes fájdalom közepette, hatalmas adag magzatvíz társaságában megszületett a mi kisfiúnk, Milán. Eufórikus érzés lett úrrá rajtunk, és könnyes szemmel néztük Őt, Ő pedig minket. Csücsörítette a kis száját, mintha puszit akarna adni, üdvözölni minket:-Helló, megjöttem!

Sokszor eszembe jut, hogy minden úgy volt, ahogy annak lennie kell, ahogy megálmodtam. Gyönyörű és természetes.

Köszönet Dr.Gáspár Leventének és Keller Mónika szülésznőnek, a segítségért, a bíztatásért, a dícsérő szavakért. Fantasztikus volt!!!!

Veszprém Megyei Cholnoky Ferenc Kórház