Örökbefogadás, menhelyek (beszélgetés)

Sziasztok!

Madár örökbefogadást tervezek. Elsősorban Jákót szeretnék, úgy döntöttem, hogy örökbefogadni szeretnék nem pedig egy tenyésztő zsebét tömni. Ezek drága madarak tudom, sokáig élnek, hangosak, koszolnak. Megfelelő helyem van 1-2 madár számára, csak nem tudom honnan lehet mentett madarat örökbefogadni. Ezek a madarak cites kötelezettek, származási lap kell hozzájuk, ha ez nincs meg elkobozzák és valamelyik állatkertben helyezik el.

Valaki tud ebben segíteni? Köszi

TOTÁL FULLON A DEBRECENI SITT !!!

PANNA PÖTTÖMKE FIATAL TÜNEMÉNY KISLÁNY és ÉLETVESZÉLYBEN,MIVEL LEADOTT KUTYUS, BÁRMIKOR ALTATHATÓ !!!

FUVAR BÁRHOVÁ MEGOLDHATÓ!

Panna 1 éves kedves barátságos lányka

debrecenikutya@hotmail.com

Bekerult macius 21.

NYILVÁNTARTÁSI SZÁM: 12-03-87

GYEPMESTEREK TELEFONSZÁMA: 06/30-488-21-15

06/30-488-21-18

TÖbb kutya itt:

www. treasurebox.hu/dogs

Kérlek segítsetek!

hát én ezt a linket találtam:

hátétépé kettőspont perper href pont hu/x/a0cz

Teljesen igaz!

Aki azonban komolyan gondolja és szeretné kipróbálni milyen kutyatulajnak lenni,csatlakozzon hozzánk szombaton a városligetbe, az Ötvenhatos Emlékmű mögötti füves rétre!

Kutya Sétáltatónap lesz a Vigyél haza Alapítvány szervezésében..

Mi is megyünk és ha találunk egy szimpi bababarát kutyust, 19-én ő is családtaggá válik az örökbefogadáson!:)

Mi anyukámmal 6 éve fogadtunk örökbe egy menhelyi kutyát,és nagyon hozzánk nőtt.Kb 13 éves lehet.Igaz azóta egyszer sem jöttek ki a menhelyről hogy ellenőrízzék hogy van a kutya.

Mióta elköltöztem azóta van egy westim is a párommal,és nagyon sok mindent meg kellett fontolni mielőtt belevágtunk.Szerencsére felelősségteljesen gondolkoztunk,mert lehet más már kidobta volna őt.Allergiás.és míg ki nem derült konkrétan mire,zacskószámra ajándékoztuk el a tápokat mert egyik sem volt jó,nem beszélve az orvosi költségekről,kozmetikusról.Kölyökként megrágta a bőr ülőgarnitúrát,állandóan összekoszolja,megrágta a bútort,függönyt,konyha lábszéket...és nem adnám őt semmiért.Azért írtam le hogy tényleg nagyon el kell gondolkozni azon ha valaki kutyát szeretne,és az ehhez hasonló helyzetekre is fel kell készülni,nem csak arra hogy esetleg büdös vagy koszos,vagy nincs kedvem levinni.

Nagyon tetszett a cikk,nagyon igaz és mélyen megérintett.Örülök hogy vannak emberek akik így éreznek. Bizony minden állat külön egyéniség ezt csak akkor látja igazán az ember ha olyan neki mint a gyereke.Nekem a sors úgy hozta hogy van egy 4 éves keverék kutyám és két 1 éves keverék cicám.Mindhárman lakásban és mindhárman 1 hónaposan kerültek hozzám.A kutya mostmár kb.fél éve eszméletlenül lesi minden rezdülésemet,mindent ért és szótfogad első szóra, és jelzi ha akar valamit.

A cicuk még kicsit szertelenek,de nagyon okosak és teljesen különbözik a természetük.Szobatisztasággal egy percig sem volt gond.Nagy kertünk van, élvezhetik azt is, de soha nem tenném ki őket a lakásból.Ez éppen olyan mintha egy gyerek az utcán nő fel akkor vadóc, ha sokat van vele foglalkozva akkor okos és szelíd, az állat ugyanilyen.Haudvaron van bárhogy is nézzük sokkal kevesebb figyelmet kap mint aki velünk éli minden percét az otthon töltött időnknek.

Sziasztok!

Van egy cocker spánielünk,fiú.Nagyon szeretnénk mellé egy kislányt.Felhívtunk hát egy menhelyet Szegeden.Közölték,hogy mik a feltételek.Ezek voltak:lakásban is legyen a kutya,ivartalanítják,és időnként kijönnek ellenőrizni.

Mi nem engedjük be a kutyit a házba.De ez nem feltétlen jelenti,hogy nem foglalkozunk vele.

Parancs szavakat ismer és alkalmaz,játszik velünk.

Szóval nem értettük miért kell a lakásban lennie egy vadász kutyának,mikor 400 szögles telken lakunk.

Sziasztok!!

A cikk jó lett, egyetértek!

Egy hete mentünk kocsival a szomszéd faluba. Már nagyon messziről kiszúrtunk egy fekete kis állatot. Közelebb érve láttuk, hogy egy kb fél éves csupaszőr kiskutya az. Megijedt és besietett a csalános árkon át a kukoricásba. A párom lelassított és megállt. Fél órába telt, mire sikerült előhívni és megfogni. Betettük a csomagtartóba és haza hoztuk. Másnap megfürdettem, kifésültek és kivágtam a bogáncsos bundáját. Beoltattuk, féregtelenítettük. Nagyon hálás kisállat. Sose megy ki az utcára, nem bántja a két évest sem és mindent széttép :D

Bogi lett a neve :)

Csak egy fél megjegyzés: ezerszer inkább a menhely, minthogy az utcára dobálják ki a kutyákat...

Nekem ilyen utcára kidobált kutyáim voltak, és igen, mindegyik egyéniség!

De az biztos, hogy ha valaki úgy dönt, hogy állatot tart (legyen az akár kutya, akár macska, akár másfajta állat), az nemcsak 1-2 évre szól!

És tényleg haláli, hogy a kutyák/macskák mire képesek.

Én is egyet értek a cikk írójával.

Nekem volt egy menhelyi kutyusom, valaki 10 éves korában vált meg tőle... Nem lehetett nézni, ahogy ül, nézi a kaput és várja, hogy a gazdája visszajöjjön érte. Hazavittem és még 5 szép éve volt nálam és hihetetlen hálás kutya lett, pedig a menhelyen azt mondták, hogy nem ajánlják, mert mogorva és öreg.

Tavaly nyáron megint elhoztam egy hasonló karakterű kis kutyát, már egy éve bent volt. Máig sem értem, hogy miért nem vette észre senki, hogy micsoda kis egyéniség. :)

Aki kutyát akar, annak nagyon ajánlom a menhelyi állatkákat, mert garantáltan sok örömet szereznek befogadóikank.

Köszönöm a cikket minden kutyás (és macskás) nevében!!!

Igen, így kéne hozzáállni...

Abszolút egyetértek a cikkel! Ugyanezt gondolom és nap mint nap sajnálom az árva állatokat. Ami nekem a legjobban fáj, az az, hogy menhely és menhely között is ég és föld s különbség. És itt nemcsak az anyagi keretről van szó. Hanem a hozzáállásról.

Pl. találtunk egy kutyát, álvemhes volt, saját pénzen egy csomó telefonálgatás után sikerült ivartalanittani egy nagyon kedves, segitőkész állatorvossal, majd ismét telefonálgatás, hogy helyet találjunk a lábadozáshoz a kutyusnak. Nálunk másik kutya mellett 50 nm2-en nem maradhatott, naponta 5-6 ember jön-megy nálunk.

Neven nem nevezném, de undoritó módon közölték az egyik legnagyobb és legtámogatottabb menhelyen, hogy átveszik a kutyát 2 hét múlva ha beoltotattuk...

Végül Szentendrén fogadták be, ezúttal is hálásak vagyunk nekik! Az ottani önkéntesek hihetetlenül aranyosak voltak és bár nekik sem volt üres helyük, mindent megtettek hogy a kutyus egy kifertőtlenitett kennelbe kerülhessen.

Most kutyakozmetikusnak tanulok. Oda sem mindig a szép kutyusok jönnek. Sőt... Ésszel nem mindig fogom fel, hogy egy lakásban tartptt kutya esetenként mennyire ápolatlan tud lenni. És a "gazdák" elnézik a koszos, rosszabb esetben büdös kutyát a szobákban.

Szóval valóban csak az vállaljon kutyát, legyen az bármilyen fajta vagy kevrék, ha valóban egész életében tud róla gondoskodni!

Remélem azok is elolvassák, akik közvetlenül érintettek a témában, akik beadták a menhelyre a megunt állataikat.

Nagyon jól fogalmaztad meg, nekem is ugyanez a véleményem:

"Ha nem tudsz neki mindent megadni, mintha a gyereked lenne, ne vállald!"