Lelkierő

Az egész akkor kezdődött, amikor elkezdtem kamaszodni. Már akkor is versenyszerűen sportoltam, aerobicoztam, fitnesseztem. Bántott, hogy 15 évesen nehezebb vagyok a csapat felénél. Igen ám, de az nem jutott el a kis agyamig, hogy talán az akkori 175-180 centim is közrejátszott. Ugyanis én 16 éves koromra értem el a mostani 180 centit.

Elkezdtem diétázni, koplaltam, Adipexeztem, 5-6 órákat töltöttem az edzőteremben, és mindenféle testépítőszert magamba gyömöszöltem. Ennek eredményeképp az anyagcserém olyan szinten gyorsult fel, hogy amit megettem, automatikusan fél órán belül távozott is.

Ennek az lett az eredménye, hogy a 180 centihez a legrosszabb eredményem 51 kg volt. Ez volt az a pont, ahol anyukám elcipelt pszichológushoz, a diagnózis ez volt: anorexia nervosa.

Ebben a mai napig nem hiszek, de Ő volt az orvos. Központi idegrendszerre ható gyógyszereket kaptam, amiktől mindig éhes voltam, és híztam is.

beletörődtem, oké, 60 kg-nál nem lehetek kevesebb.

Ezt tartottam is a 19. szülinapomig. Amikor is "apró bakiként" nyaltam egyet sportmotorral olyan 140 km/h-s sebességnél. Nagy bajom nem lett, viszont izmaim szakadtak, kiugrott a vállam, repedt a medencém. Puff, 3 hónap fekvés.

Az egész család túlsúlyos. (Nekem soha senki ne akarja megmagyarázni, hogy nincs köze hozzá, ha nem diétázod végig az életed, és olyan az alkatod, akkor duci maradsz.)

Na akkor voltam a fekvés után életemben először nem vékony...78 kg voltam. Nekem ez volt maga a pokol... Mindig vékony voltam, a hasamon sakkozni lehetett volna, és szálkás voltam, mint a gerenda...

Megint diéta, de nagyon brutális.

Lementem 58 kg-ra 1 hónap alatt.

Elkezdtem kicsit "átkalandozni" a testépítés világába is, ennek eredményeképp egy év alatt 78-80 kg lettem, de nem zavart, izom volt, színizom.

Ekkor jött az utolsó előtti pofon. Macskában megbotlás, jobb boka teljes ínszalag és izomszakadás, gipsz, járósín, mankó. És erre a csodás izomtömegre (80 kg) felszaladt még 10 kg. Nem érdekelt, nem fogyóztam, gyereket akartunk a párommal. Nem jött. Nem jött. Nem jött. Egyszer csak pozitív teszt. Boldogság. Rá 2 hétre iszonyú görcsök, vérzés, EÜ curettage. Depresszió. Még 5 kg, az 95 ugyebár... Ez még kétszer ismétlődött meg, de a kilóim maradtak a 90-95 kg körül. Szarul éreztem magam, de a baba az első. Az orvosom homeopátiás szereket javasolt. Aha!

Egy hónap, plusz 10 kiló és egy újabb vetélés után ott álltam 107! kilósan, én, a volt személyi edző, a sportlady, aki 6 éves korától 21 éves koráig minden napját az edzőteremben töltötte, megsemmisülten, megszégyenülve...

Sokan kérdőjelezték meg akkor nekem, hogy egyáltalán terhes vagyok-e én ilyenkor, vagy kitalálom...De akkor mitől vannak a pozi tesztek, mit lát az orvos? Már magam sem tudtam. El akartam bújni az egész világ elől.

És ekkor jött Ő...

A világ legjobb fej dokija...Az orvosom:)

Közölte, hogy pihenjünk, ha nem bírjuk. Fogyózzak, ha akarok. És majd ha elég erős leszek, folytatjuk. Mert sok vár még rám, teljesen fel van borulva a hormonrendszerem, és hátravan még egy laparoscopia is...

Kiderült nagyon sok dolog az utolsó pár vizsgálatból... Azon kevés emberek közé tartozom valószínűleg, akiknek a terhesség elején megjön a menzi. Ezért volt nem egyszer, hogy mesi után teszteltem pozitívakat, amikor éreztem, nem stimmel valami...

Döntöttem.

VISSZA AKAROM KAPNI AZ ÉLETEMET!

Nekiálltam fogyizni. Beneveztem egy versenyre is, hátha könnyebb lesz. Eddig az eredmény mínusz négy kiló, és csak zsírégetőt használok, semmi kokszot és társait. Nem akarom. Érezni akarom végre, hogy a saját erőmből lesz valamilyen a testem, nem pedig mindenféle kokszokkal. Könnyű velük fogyni. Nagyon könnyű. Talán túlságosan is.

De nem kockáztatok. Gyereket szeretnék..

De előtte vissza akarom kapni a testemet.

Utána pedig egészséges, szép anyukája szeretnék lenni egy még szebb, szintén egészséges babucinak:)