Ötödik császár...?

Az élet úgy hozta, hogy mind a négy gyerkőcömet császármetszéssel kellett hogy megszüljem.

Van, aki szerint az a könnyebb megoldás, és nem a hüvelyi szülés. Nekem nem volt választásom. Az életembe került volna, ha nem így történik.

Első babámmal voltam 28 hetes kismama, amikor egy védőnői ellenőrzésnél 190/100 volt a vérnyomásom - akkor már 2 hete nagyon fájt a fejem. Azonnal beszállítottak a Kórházba, és injekciókkal, infúziókkal próbálták levinni a vérnyomásomat. Nem ment lejjebb. Éjjel átkerültem a vajúdóba, ahol az ügyeletes orvos hozta a vizes ruhát a fejemre, és attól féltek, hogy agyvérzést kapok én is, és a baba is. Reggelig vártak, azt mondták, ők nem vállalják a felelősséget értünk, a pici még életképtelen.

Fel se fogtam, és már vittek is mentővel Pestre. Akkor már nagyon rosszul voltam. Ultrahangon megnézték a méhlepényt - teljesen elhalt. Valószínűleg már oxigént is alig kapott. Azonnal a műtőbe vittek, és kiemelték belőlem a babát. 1200 gramm volt, és 37 cm. Hallottam a nyöszörgését. Elvitték a koraszülött intenzívre, engem meg az őrzőbe. Én egy hét után hazajöhettem, de Márk még egy hónapig élet-halál között volt. Gép lélegeztette, tele volt csövekkel, lefogyott 800 grammra. Nagyon nehéz volt. Hónapokig jártunk fel hozzá, utána még egy hónapig az itteni kórházban volt, és 6 hónaposan került haza, akkor volt 2 kg.

Ezután szembesített az orvos: több babát nem tudok kihordani.

Én ebbe nem törődtem bele, és még három babát szültem császárral, mindegyiket a 36. hétig kihordtam, szigorú diétával, nehogy felmenjen a vérnyomásom.

Azért nem engedték a 36. hétnél tovább, mert a vágás a hasfalamon, és a méhemen egyre vékonyodott, ahogy nőtt a hasam, és egy rossz mozdulatnál repedt volna minden.

A negyediknél lekötöttek - bár nem lett volna muszáj, de nekem nem ezt mondták. Elváltam, és újból férjhez mentem. Párommal nagyon vágyunk egy közös babára, de már csak beültetéssel lehet.(mivel nekem már van gyerekem, ezért a TB nem támogatja, azt mondták, a férjemnek legyen mástól gyereke)

Ha összejön rá a pénz, megpróbáljuk. Tudom hogy nagyon veszélyes, és a felelősség az enyém. A férjem nagyon félt, megpróbált lebeszélni róla. Azt mondta, nem akarja hogy kockáztassak, baba nélkül is szeret.

Boldog vagyok a párommal, és azt szeretném, hogy megtudja, milyen érzés, amikor a kezébe adják a babánkat.

Nem félek a fájdalomtól. Tisztában vagyok vele, mi vár rám. Mindegyik császár egyre jobban és jobban fáj. Az első fájt. A második nagyon fájt. A harmadik borzasztóan fájt, és a negyedik, mint a 3 együttvéve.

Eddig csak egy anyáról tudok, akinek öt császármetszése volt. A nőgyógyász szerint kellő odafigyeléssel végig lehet csinálni.

És én tudom, hogy képes vagyok rá!