Testi vagy lelki hűség?

Sokat gondolkodom mostanában a hűségen. A legtöbb ember óriási jelentőséget tulajdonít a fizikai hűségnek. Sokaknál már az érintés, a csók megcsalás. Másoknál csak a szex számít annak.

Mi van azzal, amit én lelki hűtlenségnek nevezek?

Nekem sokkal fontosabb a tudat, hogy bármi is lesz, bárkivel van éppen, hozzám jön haza, engem szeret. Sosem cserélne le senkire. Lehet bármekkora veszekedésünk. Csinálhatok bármekkora ökörséget. Volt már rá példa. Ha kellett, a bőröndöt kirángatta a kezemből, hogy márpedig nem költözök sehova. Egyszerűen ez az az érzés, amikor tudod azt, hogy akármit túlél a legnagyobb hülyeséget is a dolog, mert feltétel nélkül szeret. Szeretett 50 kilósan is, és szeretett 100 felett is. Imádta a hosszú hajamat, de elfogadott röviddel is. Imádott kockás hassal...Most imád csíkos hassal.

Ez ad egy olyan biztonságot, ami sok helyzetben az emberek túlnyomó többsége fölé helyez ezzel a biztonságérzettel. Nem aggódom azon, hogy mi van, ha megcsal, mi van, ha elhagy, mi van ha már nem szeret...

Mert elviekben mi nyitott kapcsolatban élünk. Gyakorlatilag ez kb. az első 7-8 hónapra volt igaz. Akkor mind a ketten élveztük, hogy van kihez hazamenni, van, aki szeret, aki átölel, ha kell. És közben szabadon flörtölhet mind a kettőnk, és ha éppen olyanunk van, akkor mással is együtt lehetünk. Van egy biztos zugod, ahova hazarohanhatsz, ha arra van szükséged. De nem ellenőrizget, gyanúsítgat, bizalmatlankodik a másik fél. Azért kezdtük így, mert én eszméletlenül szabad, vad, zabolázhatatlan vagyok, Ő pedig fotós. Csupa gyönyörű nővel körülvéve. Valljuk be, egy férfitól ebben a helyzetben hűséget kérni olyan, mint egy kisgyereknek a cukorkaboltban hátrakötni a kezeit.

Aztán valahogy a flörtölés és a kalandok íze már nem hiányzik. Róla pontosan tudom, hogy több mint egy éve nem volt mással. Mindig vigyorogva tagadja, de pontosan tudja, hogy nem tud Nekem hazudni. Ismerem. Jobban, mint a tenyeremet.

Nekem szintúgy egyszer csak nem hiányoztak a kalandok. Szépen lassan ébredtem rá, hogy hónap telik el hónap után, anélkül, hogy bármelyikünk is elmenne szórakozni a másik nélkül, anélkül, hogy valamelyikünk félrekacsintana...

Összeértünk.

Rengeteg vitánk volt, iszonyatos balhéktól az apró vitákig. Voltak olyan időszakaim, amikor azt éreztem, nem is szeretem igazán.

Aztán szépen lassan rájöttem, hogy egyszerűen egyikünk sem tudna a másikunk nélkül élni. Valahogy összetartozunk. Mint a négyzetrácsok a papírlapon...Egymást folytatják...Megpróbáltuk külön. 2 hónapig ment. Megint együtt kötöttünk ki... Kellettünk egymásnak.

Ha rossz napom van, támogat. Ha valamibe nem tudja, hogyan vágjon bele, segítek neki. Együtt jók vagyunk. Külön... külön egy egoista, infantilis férfi és egy érzelemellenes, vadóc nő vagyunk.

Nálunk lelki hűség kezd szépen lassan kialakulni. És ez nekem ezerszer többet ér, mint a testi hűség. Bár lassan ezt is be kell látnom, hogy ez is megvan...Felnőttünk egymás mellett.

Sokaknál pont ez hiányzik. Végignézve nagyon sok barátom kapcsolatát, hiányzik a bizalom. Hiányzik az a bizonyos lelki kapocs. Egyik sem mer félrelépni, mert akkor a másik azonnal elhagyná, de gondolatban, a képzeletében már nagyon sokszor megtette. Esetleg meg is teszi, és félrelép, netán állandó szeretője van. Ellenben belehazudik a párja arcába szemrebbenés nélkül.

Ha ez netalán kiderül, ami előfordul, hiszen "tökéletes bűntény" nem létezik...

Akkor jönnek a másik félnél a borzalmas érzések. A csalódottság, a keserűség, a megrendült bizalom.

Sokszor egy csődnek érzi magát, akit megcsaltak. Pedig valószínű, hogy nem vele van a baj. Az egész kapcsolattal. Ahogy egymáshoz állnak. Az eltérő igények, a beszélgetés hiánya.

Eltérő igények. Ez a legnehezebb egy kapcsolatban. A kompromisszumok. Gondoljuk csak végig ésszerűen. Kompromisszumok nélkül nincsen jól működő kapcsolat.

Ha az egyik fél erősebb egyéniség a másiknál, akkor előbb-utóbb az egyenrangúság veszik el a kapcsolatból, és valamelyik fél alárendelődik. Ez a másik hatalmas hiba egy kapcsolatban véleményem szerint.

Ha megtörténik a baj...Valamelyik fél félrelép. A másik szörnyen érzi magát, és az önértékelése a nullához fog konvergálni. Ami ha jól belegondolunk, teljesen ésszerűtlen. Miért Velem lenne a gond attól, ha a párom rákívánt egy másik nőre? Vonzó volt, szép volt, esetleg fiatalabb volt, beteljesítette a vágyát. És még mindig Velem él, engem szeret, és azzal törődik, hogy Én hogy érzem magam, Velem mi van... Az, hogy azzal a másik csodanővel mi van...az nem érdekli. Hiszen többet nem is találkoznak.

Ergo miért érezzem magam kevesebbnek, csúnyábbnak, értéktelenebbnek? Nincsen rá okom.

A testi megcsalás a vágyakra irányul. A testi vágyakra.

A lelki megcsalás egy olyan jelenség, ami sokkal több kapcsolatban jelen van. Nem ér máshoz. Nem csal meg. De nem szeret. Nem érdekli, mi van veled. Éltek egymás mellett, anélkül, hogy tudnátok, mi van a másikkal.

Melyik a jobb?

Egy ésszerű nyitott kapcsolat, ahol az érzelmek és a lelki sík tökéletes, vagy egy olyan, ahol testileg hűségesek vagyunk egymáshoz, de:

1. valamelyik fél hosszútávon belefásul, netán kiábrándul a másikból.

2. egyhangú lesz a kapcsolat

3. valamelyik fél félrelép, és elúszik a bizalom.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárkit is nyitott kapcsolatra buzdítanék. Eszemben sincsen!

Nagyon kevés embernek való a dolog. Olyanoknak, akik a féltékenység legkisebb morzsáját is érzik, akik egyáltalán nem tudják elválasztani a szexet a szerelemtől, azoknak nem való.

Ott állandó vitatéma lenne a dolog.

Nekem viszonylag egyszerű dolgom van. Én is és a párom is azon kevés emberek közé tartozunk, akik, bár meg tudják különböztetni a szexet a szeretkezéstől, szét is tudják választani őket.

Az érzelemmentes szexre mindketten képesek vagyunk.

Ez az a bizonyos plusz, ami tökéletessé tesz egy nyitott kapcsolatot.

Bár, a miénk úgy látom, szépen lassan átmegy a "meguntam a csajozást-pasizást" kapcsolatba.

Ennek ellenére mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy ha valamelyikünk találkozik egy olyan emberrel, akit megkíván, akivel igenis szeretne szexuális kapcsolatot létesíteni, akkor ez nem tiltott gyümölcs.

Talán emiatt, hogy szabad, emiatt nem is annyira édes az a gyümölcs..

Nagyon sokat gondolkoztam ezen az elmúlt időszakban. Arra lyukadtam ki, hogy egyszerűen szeretjük egymást. A viták ellenére is.

Mert viták vannak. Az élet sok területén egymás szöges ellentétei vagyunk. Én ikrek. Ő skorpió.

Mégis egyenrangú félként tudjuk tisztelni és szeretni a másikat.

Már rájöttem, minél több férfit ismerek meg, annál inkább érzem, hogy nekem már megvan a másik felem. Ő elfogad. Úgy, ahogy vagyok. Szeret. Úgy, ahogy vagyok. És tisztel. Minden hülyeségemmel együtt. Nem akar megváltoztatni. Ha a fejembe veszek valamit, ami a világ legésszerűtlenebb dolgának tűnik, nem lezárja egy "hülye vagy, hagyd a fenébe, nem fog sikerülni" mondattal, hanem teljes mellszélességgel mellém áll...

Nekem még vannak olyan dolgok, amiket megpróbálok kinevelni belőle. Hátha...De ha nem sikerül? Legyen.

Ámen. Ez legyen a legtöbb probléma.

A folytatást pedig majd a jövő megmondja.

Hogy miért alakult ez így? Nem tudom. Sosem volt ezelőtt nyitott kapcsolatom.

De 5 hónapnál hosszabb sem. Egyszerűen belefásultam. Hiányzott az izgalom, a pasizás, a kalandok. Féltem az elkötelezettségtől. Túl véglegesnek, túl megváltoztathatatlannak éreztem az egészet. És letipliztem.

Lehetséges, hogy nekem pont egy ilyen kapcsolat kell ahhoz, hogy végre lenyugodjak.

Mert nem szeretném életem végéig azt az életformát űzni, ami régen volt.

Nem vagyok rá büszke, de az is én voltam.

Néha egy-egy pár hónapos, pár hetes kapcsolat, azok között pedig... Éppen annak az ágyában kötöttem ki, akiről sejtettem: nem akar komolyat.

Rengeteg szívet törtem össze. Olyanokét is, akik nagyon nem érdemelték meg. De az is én voltam. Én voltam az, aki elhúzta az orruk előtt a mézesmadzagot, majd arrébb sétált.

Én voltam az, aki megmutatta mije van. Jól megnézted? Többet nem látod...

Akivel többször találkoztam, ahogy az első csillanó szemet megláttam, hanyatt-homlok menekültem.

Nekem nem voltak azok a hatalmas szerelmek és csalódások az életemben.

Persze, engem is vert át pasi, nekem is volt olyan, akivel szerettem volna megpróbálni, de mégsem jött össze. De ettől nem érzem magam kevesebbnek.

Jelenleg pedig van egy párom, akiről pontosan tudom, hogy akárhány modell ágyában fordulna is meg, mindig én leszek neki a legjobb szerető, a legszebb nő... Ugyanezt éreztem 50 kilósan. Ugyanezt éreztem a hormongyógyszerektől felvizesedve, elhízva 100 kiló felett....

És nekem ez elég.

Nincs lángolás? Nincsenek pillangók a gyomromban? Lehetséges. De szeretem.

Ha ez az ára annak, hogy tudom azt, hogy mindig szeretni fog, mindig támogatni fog, és bármiben számíthatok rá...Hogy bármit megtesz azért, hogy boldogok legyünk?

Akkor legyen.

Akkor lemondok a pillangókról és a lángnyelvecskékről az életem hátralévő részében. Akármennyien is akarnak éppen meggyőzni a környezetemben arról, hogy amit csinálok, az nem normális. Hogy nem vagyok boldog. Hadd Én döntsem el. Sokáig bennem volt: mi van, ha igazuk van? Nem is vagyok boldog? Nem is szeretem? Kerestem a hibákat Benne, kerestem a hibákat a kapcsolatban. Emiatt volt a vitáink 80%-a. Mára megértettem, hogy nem szabad másokra hallgatnom. Mert igenis boldog vagyok. Szeretem. Ne mások mondják meg, hogy boldogtalan vagyok. Ne akarjanak erről meggyőzni...

Lemondok a monogám kapcsolatról. Lemondok a pillangókról..

A kalandokról nem. Mert nem kell lemondanom róluk...ha kedvem van, megteszem. De nagyon régen volt már ilyen kedvem....

Tisztelem azokat, akik monogám kapcsolatot tudnak élni életük végéig. De abból a véleményemből nem engedek, hogy a kapcsolatok 80%-ban minimum jelen van a megcsalás. Vagy lelkileg, vagy testileg, de titokban, netán kiderül, de együtt maradnak.

A maradék 20%... Nos, Ők azok az emberek, akik erősek. Akik sosem csábulnak el. A hölgytag nem csábul el egy görög isten típusú férfitól, a férfitag nem csábul el egy sellőalkatú, gyönyörű fiatal lánytól.

Hogy léteznek-e, avagy csak a mesékben? Sosem tudja meg senki biztosra.

A féltékenység? Nos, biztosan rossz dolog. Nem tudom. Sokan azt mondják, ha nem vagyok féltékeny, nem szeretem a másikat. Én ezzel nem értek egyet. A féltékenység nem más, mint önzés. Féltem a pozíciómat. Félek attól, hogy nem csak én kellek neki. Félek, hogy elhagy.

Irigység. Nem adom másnak, az enyém...

Hát, bennem ez nincs meg. Kölcsönadom, ha akarja. Mert tudom azt, hogy nem hagy el, én kellek neki...

Aki ezzel nem ért egyet?

Nos, nem vagyunk egyformák. És ezt végre minden embernek meg kellene tanulnia, és tiszteletben kellene tartania a másik másságát. És a másság nem csak abban merül ki, hogy valaki akár testi-lelki fogyatékkal él, más a bőrszíne, más a szexuális beállítottsága, a vallása.

Az is beletartozik, hogy valakinek más a véleménye, más az életfelfogása.

És nagyon unom már a rosszindulatú megjegyzéseket, beszólásokat. Én boldog vagyok, köszönöm szépen. Boldogabb, mint sok "normális" kapcsolatban az emberek nagy része...