Finnország – Az ezer tó országa II.

Finnország – Az ezer tó országa II.

Élménybeszámoló

II. rész

A természet mellett érdemes közelebbről megismerni a finnek mentalitását. Világlátásuk és szemléletmódjuk ugyanúgy nem illik az európai ember gondolkodásába, mint országuk és városaik. Ez az oda-nem-illőség nem takar semmilyen negatívumot, sőt, még jobban kiemeli őket a kontinensen!

Újfajta gondolkozás

Az európai gondolkodásnak nincs helye rokonainknál. Amint repülőgépünk földet ért azonnal el kell felejtenünk a belénk sulykolt szabályok zömét! Legyünk nyitottak, de ne adjuk fel saját gondolkodásmódunkat, hanem próbáljunk tanulni a finnektől! Próbáljuk ellesni tőlük azokat a pozitívumokat, amelyek megkönnyíthetik életmódunkat, életvitelünket, egészségesek és kiegyensúlyozottak lehetünk. A finneknek mindez fontos. Nemcsak a táplálkozás, hanem a sport és a természet szeretete is elengedhetetlen feltétele a harmóniának.

Téli utak

Hogyan érik el mindezt? Apró odafigyelés és a tisztelet segít nekik. Csak figyeljük meg a természethez való viszonyulásukat. Télen nem sózzák az utakat, mert árt a környezetnek. Ehelyett inkább lassabban hajtanak, ha jégbordás, fagyos az út. Náluk nem okoz meglepetést, ha hirtelen leesik 15-20cm hó egyszerre, nálunk 3mm is gondot és közlekedési káoszt okoz úgy, hogy két hónappal hamarabb beharangozzák: Felkészültünk a télre! Az utakon figyelnek egymásra, sokkal jobb a közlekedési morál, mint itthon. Persze ez nem zárja ki, hogy ne legyenek balesetek! De mégis sokkal nyugodtabbak az emberek. Nem kapkodnak, nem idegeskednek annyit, nyugalom árad belőlük.

Buszozás

Ilyen apró és magától értetődő dolog, hogy nem tolonganak! Sorba állnak a busznál. Könnyű nekik, mondhatjuk, kevesen vannak. Ez részben igaz, de semmi hátsó szándék vagy rosszindulat nem jellemzi az utazási moráljukat. Persze nem mondom, hogy tökéletesek! Egyáltalán nem. Ők is emberek.

Sport, sport, sport

Szeretik a sportot! Igen, rokonok vagyunk, mi is sportimádók vagyunk! Van azonban egy nagyon nagy különbség közöttünk: ők elfogadják azt, ha valamiből nem tehetségesek, ilyenkor nem erőltetik. Imádják a jéghokit. Ha tehetik, akkor gyermekeiknek ezt a hobbit választják, sőt, az apák titkos álma, hogy fiuk bekerüljön a válogatottba! Nagyon komolyan veszik mindezt, szinte nemzeti érzéseket ébreszt bennük ez a játék. Egy-egy jégkorong meccs alkalmával az ország egy emberként ül le megnézni a mérkőzést. Ez az összetartás, és sikeresek is.

Szeretik még a sífutást, síugrást, mindent, ami hóval, jéggel kapcsolatos. A sport idősebb korban is fontos számukra, vannak nyugdíjasok (jó néhányan), akik aktívan sportolnak 60-70 évesen is. Egy ismerősöm mondta, hogy a finneket három csoportba lehet osztani: 1. aki szereti a sportot és ezzel él is, 2. aki szereti a sportot, de csak alkalmanként sportol, 3. aki soha nem sportol és nem is fog! Mosolyogva hozzátette, hogy a testalkaton látszik, ki melyikbe tartozik – és a feleségére kacsintott, aki 110 kg volt.