Üzenet a túlvilágról…

Akkor kezdem az elején. 1996-ban elhunyt Édesapám. Hiába távozott el az élők sorából, mindig a közelemben éreztem. Később tudtam meg, hogy amíg nem engedjük el az elhunyt személyt, addig a közelünkben marad, és nem folytatja tovább az „útját”. Kvázi, ide kötjük magunk mellé. Évek kellettek, míg feldolgoztam a halálát, és bevallom, ma is nagyon hiányzik, csak már más szemmel nézek a történtekre. Különösen azóta, amióta megfejtettem a „jeleket”.

Az álom:

Halála után talán egy évvel arra ébredtem (?), hogy felülök az ágyon. Emlékszem, néztem a szobát, ahogy az éjszakában csak a körvonalak rajzolódtak ki a tárgyakból. Ekkor nagy fényesség támadt… (másnap azt meséltem, hogy biztos azt álmodtam, hogy a hűtő is a szoba berendezési tárgya volt, hiszen ha éjszaka kinyitod, az is fényességet varázsol :D.) A fény számomra megnyugtató volt. Pár pillanattal később már tudtam, hogy Apukám van mellettem. Gyermekként mindig a bal karján feküdtem. Most is így volt. Mintha belőle fizikailag csak a karja lett volna igazi, és más minőségben feküdt mellettem. De fizikailag éreztem a karját! És azt mondogattam:

"De jó, hogy már meggyógyultál!"

Másnap először vidáman ébredtem a halála óta…

A kismadár:

Erről igazán Édesanyám tudna mesélni. Annyit tudok, hogy Apum halála utáni két évben történt. Két alkalommal. Anyukám szellőztetett, az ablakok szélesre voltak kitárva. És mindkétszer beröppent a szobába egy kismadár. Először még nem vélte jelnek, de mikor megismétlődött, tudta, nem volt véletlen.

A virág:

Anyumnak van egy különleges kaktusza. Évente csak 1-szer virágzik, és virágzása egyetlen napig tart. 2009-ben pontosan az esküvőnk napjának hajnalán bontott szirmot. Három virág nyílott ki. Anyukám ekkor már érezte, hogy ez csakis jel lehet! Az esküvő a lányos háztól egy távoli városban volt, ahová autópályán kellett mennünk. És az autópályán egy rossz dolog történt! A Húgom akkor volt a 8. hónapban a pici fiával. Ők egy autóban ültek az öcsémmel. És egy taxisofőr beléjük rohant! A kocsiban Apukám három egyenes ági leszármazottja „ült”. A fia, a lánya és az unoka a pocakban! CSODÁVAL HATÁROS MÓDON SENKI NEM SÉRÜLT MEG! Pedig egy hajszál választotta el őket attól, hogy a szalagkorlátnak csapódjanak. Vigyázott rájuk! :’-) Az ijedelmen kívül a kismamával minden rendben volt, és a baba még bent maradt a kiírt napig.

Nagyon szkeptikus voltam a felsorolás olvasásakor amiatt, hogy pillangó is lehet "üzenet" tárgya. Hisz néha annyi pillangó röpköd az udvaron, melyik is lenne pont az ő üzenete? 2007. augusztus 12-én Doreen könyvét azzal a kéréssel tettem le, hogy Apukám üzenjen valamit, adjon egy jelet, amiből tudom, hogy Ő az! Aznap egy rendezvényen voltunk, tehát volt időm elfelejtkezni a kérésemről. Majd a hazavezető úton defektet kaptunk. Párom kínlódott a kerékcserével, én pedig sétálgattam az ismeretlen utcán. Az egyik ház előtt fenyőbokrok voltok. Már messziről kiszúrtam valamit. Közelebb lépve megpillantottam „a” pillangót. De egy szúrós-tüskés fenyőbokron? Persze rájöttem, hogy ez sem lehet véletlen. Előkaptam a fényképezőmet, és serényen fényképezgettem. Ő pedig állta a vaku fényét, és délcegen állt modellt nekem. Majd videót is készítettem róla, nagyon közelről, és ő néha megrezzent, de ott maradt velem. A Páromnak is megmutattam, mert még mindig nehezen hittem el! És a történet itt nem ért véget…

Pár héttel később a nagybátyámékhoz mentünk vendégségbe, aki Édesapám öccse. Mivel ő elképesztően hisz abban, hogy Apum segíti őt a mindennapokban, gondoltam megmutatom neki a képeket az én délceg pillangómról. Rápillantott, majd ezt mondta: „Ez a villásfarkú lepke, amit Apukád sokat fogott kiskorában!” Ekkor már hittem mindent, és megköszöntem az üzenetét. Jó volt hallani Róla így sok év távlatában…

Az unokaöcsim lenne az Ő első unokája. A baba majdnem nagypapája születésnapját választotta megszületése időpontjának. Apum szeptember 16-án született, Robi baba pedig szeptember 17-én. Ami nem is meglepő, mert Anyum meg február 17-én született. Összehozván a nagyszülők születési dátumát Anyukám nagy örömére. És mára már azon sem lepődöm meg, hogy Kicsi Robi egyik első szava na mi volt? Pill… Az ő szótárában ez pillangót jelent. A Húgom vitt haza dekorációnak egy mágneses pillangót. A gyermek élénk érdeklődést tanúsított a pillangó iránt. Mondanom sem kell, hogy akkor tanult meg mászni, amikor a Húgom letette elé a pillangót, a gyermek „pill” kiejtésekkel, lábacskáit húzva odakúszott hozzá, és mintegy trófeaként a magasba emelte.