Tavasz

Hagyom hogy az arcom megérintse, hogy a hajam kuszálja és ami a szívem nyomja, azt onnan mind-mind kirázza.

S lásd a szívemben is tavasz lett újra! Ezer madár dalol, valahol nem messze egy kakukk szól. Ömlik a napfény szerteszét, és virágillattól terhes a levegő.

Minden nyugtalan körülöttem, szinte zsong a táj.

Szerelmet akar, és talál körülöttem a világ.

Táncra hív a napsugár, színpad hozzá ez a pompás tavaszi világ.

Most csak jelen van, nincs múlt és jővő.

Nincs. mert nem akarom, nincs, mert nem lehet.

De ettől vagyok boldog itt és most.

Csak nézem, nézem a kék eget.

Vajon a szemed is ilyen lehet?

Soha sem ismertelek s mégis rád vágyom szüntelen. De pont ez benne a szép, mert így olyan vagy amilyennek megszerettelek.

Csak hallgatom, amit a szél mesél, és tudom hogy hozzád is elér.

Majd megkérem, keressen meg, és súgja meg neked, hogy én még mindig hiszek abban, hogy mindenkinek meg van a lelkének a másik fele.

S keresi azt szüntelen, és addig nem nyugszik soha, még meg nem találja azt.

De most nem is ez a lényeg, hanem az hogy végre tavasz van, és nem csak kint, hanem a szívemben is.

Olyan jó a pázsitra heveredni, hamis szavakat igaznak hinni.

Mindig nevetni, gondtalannak lenni, tavaszi zápor után a szivárványt keresni.

Hinni a mesékben, de csak jókban, s abban hogy a gonosz mindig megbűnhődik, a jó meg jóért majd jót kap.

Persze a mesékben...

Tudom én, hogy nem így van, de ha nagyon akarjuk, ha hiszünk benne, talán még így is lehet.

Szeretem ezt a tájat, a fákat, a vadvirágokat, s odafenn a dombon az orgona bokrokat. Itt lenn a domb tövében ezer ibolya nyilik, hirdeti, hogy itt a kikelet. Ki eddig aludt, most mind ébredjen fel téli álmából, hisz álmodni ébren is lehet, csak sokkal szebbet, mint amit az éjszaka adhat.

Azt hiszem én is álmodom talán, vagy mégsem?

De ha álmodom, fel ne ébresszetek, mert csodás álom ez.

Hadd álmodjam végig ezt az életet, hisz álmok nélkül olyan sivár lenne az egész, de ameddig hiszek, amíg álmodok, egy csodás világban élek én.

S nem is félek egy cseppet sem, hisz álmokban minden lehet, azt is, amit valójában nem.

De hol a határ álom és valóság között, ki mondja azt meg, ha álmodni ébren is lehet.

Amikor először megláttalak olyan valószerűtlennek tűnt az egész.

Valahogy nem is hittelek valóságosnak, csak amikor az orrod már majdnem az orromhoz ért, mert olyan közel hajoltál, hogy elhiggyem tényleg létezel.

Nekem létezel. Pont olyan vagy, amilyennek megálmodtalak.

Maradj mindig ilyen kedves álom nekem. Hadd legyen mindig tavasz a szívemben, csak arra vigyázz, fel ne ébredjek ebből a csodás álomból.

Őrizd az álmom szüntelen, védj meg, takarj be a kiváncsi szemek elől, ölelj át, és higgy te is velem az álmokban!

Nem is tudjuk milyen jó most nekünk.

Tavasz lett újra, s mi úgy szeretünk, mint régen valamikor, amikor még azt se tudtuk , hogy létezik tél, s van elmúlás.

Hát őrizzük meg ezt a rég várt tavaszt, felejtsünk el mindent ami volt!

Hallgasd velem te is, hogy a Kossava mint mesél.

Ezer titkot súg majd neked is, mert már az én fülemen keresztül hallod te is a világot és az én szemem által látod azt, hisz bennem élsz már az idők kezdete óta, csak te nem tudtad ezt.

Szerintem most se tudod, csak valami hozzám köt, valami láhatatlan fonál.

S látod, egy hajszál is lehet erős kötelék, még az acélnál is erősebb, ha igaz érzelmek laknak benne.

Csak hinni kell, s behunyni a szemed, és álmodni ezt az életet.