"This is a beginning of a beautiful friendship"

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy gyönyörű 5 hetet tölthetek itt a Kanári szigeteken, Tenerifén. Ez egy teljesen más kultúra, mások a szokások, mások az emberek.

A táj melyet minden nap megcsodálhatok leírhatatlanul gyönyörű. Én alföldi lány vagyok, szóval mikor azt látom, hogy körbevesznek ezek a hatalmas hegyek, ezek az én 160 cm-hez hatalmasnak tűnő pálmafák, elámulok. Talán ha nem a saját szememmel látnám, el sem hinném, hogy itt úgy nőnek a kaktuszok, mint otthon a gaz. A papagájvirág, melyet úgy gondolom többen is ismertek, itt "minden bokorban" megterem. Lehet, hogy ez közhelyes, de minden olyan, mint a filmekben. Meseszép.

Volt szerencsém egy hete elmenni az Aquapark nevezetű létesítménybe. Ahol a tökéletesen felszerelt medencék, és csúszdák mellett lehetőségem nyílt, hogy találkozzak a delfinekkel.

Őszintén szólva, először féltem, milyen érzés lesz egy delfint megsimogatni. Több turnusban mehettünk be a delfinek medencéjéhez. Először az oktatónk hasznos információkkal látott el minket. Melyek egy részét szeretném veletek megosztani.

A delfinek csoportokban élnek, a delfin mama évente egyszer szül, egyetlen kis delfint hozva világra. A delfin a víz alatt hozza világra a kicsinyét. A szoptatás a víz alatt történik. Fontos megemlítenem, hogy a nősténynek csak terhessége alatt képződik teje, semelyik másik időszakában nem. Gondolom mindannyian ismeritek a delfin feje tetején lévő lyukat, hát ott történik meg a légzés. Emlős állat a delfin, vízben él, de rendszeresen fel kell jönnie levegőért. A "füle" kétoldalt helyezkedik el. Egy igen érdekes jellemzőjük, hogy a vért a farok részből veszik, a vénájukból. Nagyon nehéz megtalálni ott a vénájukat, eltarthat egy ideig. Jó viszonyban kell lennie a delfinnel, ki kell alakítani egy kölcsönös bizalmat, mert csak akkor engedi, hogy vért vegyenek tőle. Őszintén szólva, le a kalappal az orvosok előtt, akik képesek a delfin vénáját megtalálni, mert mikor a kezembe fogtam a delfin farkát, akármennyire is néztem, nem tudtam volna megtalálni. A delfinek ultrahanggal tájékozódnak, amivel képesek bemérni a zsákmány méretét, távolságát, alakját, sebességét és az irányát.

Mikor ott ültem a delfinnel szemben és mondták, simogassam meg, hirtelen minden félelmem elszállt. Nézett rám mosolygós tekintetével, mint aki szeretné is, hogy megsimogassam. A bőre olyan volt, mint a gumi, de annál egy kicsikét puhább. Engedték, hogy a hasát is megsimogassuk, ott meg a bőre olyan volt, mint a kisbabáké. Olyan érzése volt tőle az embernek, mikor a hasát simogatta, hogy legszívesebben belemenne a vízbe és átölelné. Annyira nyugodt voltam a környezetében, úgy éreztem, akkor sem félnék, ha azt mondanák, hogy ugorjunk a vízbe. A végén mindenki adhatott neki egy puszit, hát az mikor megpusziltam, hihetetlen érzés volt. Egész nap tudtam volna csinálni. Beléjük szerettem, tiszta szívemből imádom őket.

Úgy éreztem, mikor eljöttem, hogy legszívesebben velük foglalkoznék egész életemben. De sajnos, erre itthon nincs lehetőségem. Így maradnak az emlékeim, a fényképeim és a remény, hogy egyszer újra találkozhatok velük. Akinek van lehetősége rá, feltétlenül ajánlom ezt a gyönyörű élményt.