A világ, ahogy én látom

A munkám miatt évek óta számítógép használó vagyok, de internetem csupán fél éve van.

A munkám függvényében ülök a gép előtt, nem vagyok függő.

A televízióban jobbára a hírműsorokat és az ismeretterjesztő állomásokat kedvelem, ha jól meggondolom másért nem is kapcsolom be a televíziót. A populáris tévécsatornákat csak érintem, csak rám tapadnak azok az információ foszlányok, amelyeket onnan akaratlanul is kapok.

Munkahelyem egy nagy áruházlánc egyik áruháza, ahol áruátvevő vagyok.

Szűkebb környezetemben nem találom meg azokat a partnereket, akikkel el tudnék beszélgetni a világról.

Meggyőződésem, hogy egy sorsfordító korszakban élünk, egy olyanban, amelyről majd a történelemkönyvek is korszakhatárként fognak megemlékezni néhány száz év múlva. Ha persze lesznek még könyvek, lesz írásbeliség és nem szorítja ki ez a mindent átható, letaroló vizualitás.

Életem fiatalabbik felét a szocializmusnak nevezett, nem is tudom milyen érának mondható időszakban töltöttem, a történelmet, gyermek fejjel tanultam.

Ebben az időszakban nem viszonyultam kritikusan a fennálló rendszerhez, éltem a kamaszok érzelmi hullámzásoktól gazdag életét.

A rendszer változást már fiatal felnőttként éltem meg, aztán sodródtam az életben, mint sokan mások.

És most itt tartunk a huszonegyedik században, és partnereket keresek, hogy megoszthassam velük a gondolataimat.

Természetesen tudom, hogy az életünk, a fogyasztói társadalomnak nevezett akármiben zajlik. Értem és tudomásul veszem, ha valaki csupán a konzum kultúrának és kultúrában akar élni, de én mégis mást szeretnék.

Sok-sok dologra rájöttem az utóbbi években, amelyektől persze nem lettem boldogabb, hiszen számos illúzióval lettem szegényebb, de mégis úgy hiszem, hogy helyes ösvényen járok.

Tán cinikus is vagyok, majd kiderül, ha megtalálom ezen a felületen a velem egyívású embereket.

Őket és másokat is ezennel szeretettel üdvözlök.