A világ, ahogy én látom (beszélgetés)

Hát az tény, hogy köszönhetően a teljesen tévesen, és elferdítve értelmezett "liberális" eszmei irányzatoknak, mind hazánkban, mind európaszerte egyre rohamosabb a társadalmi leépülés-rothadás-primitívizmus terjedése, de én azért nem nézném ennyire sötéten mégse a jövőt...A világ bölcsen van megalkotva szerintem, úgyhogy a sok teljesen lehülyült emberke majd 1-2 generáció után "természetes úton" eltűnik/kikopik majd a társadalmi "génkészletböl", éshát idővel visszaáll majd ismét a természetes rend, és értékrend normális állapota...Csakhát ki kell tudni várni ezt az időt...Viszont most jelenleg a társadalom "rothadási" fázisát éljük, éshát ez tűnik némelyeknek "visszafordíthatatlan hanyatlásnak", de szerintem ez is csak olyan "visszafordíthatatlan", dolog, mint amilyenek a hajdani nagy pestisjárványok pusztításai voltak...(Azaz a "nagy kipusztulás" után megmaradó néhány normális európai ember és közösség, majd új alapokon, új eszméken újraépíti idővel az egész társadalmat...Csakhát ez még kicsit odébb van ugye, de azért előbb-utóbb csak eljön egy ilyen időszak is majd minden bizonnyal...)

Végre! Egy olyan téma mely engem is közelebbről érint! Kb 3 éve operálták a jobb szemem, utána kb 1 honapig nem volt szabad olvasni, se tv.-ét nézni. Az utóbbit egyáltalán nem bántam meg, azóta se nézem, legfeljebb hallgatom/mikor a nejem nézi/ ekkor kaptam rá zenehallgatásra azon belül főleg klasszikusokra/Beethoven, Wagner, Mozart stb./Tudjátok hogy milyen nyugtató a hatása? Nem tagadom eleinte elaludtam tőle, de ma már határozottan élvezem. Tudjátok mire jöttem rá? Több oly mai zeneszerző is van kik ha egy kissé másitva, sokat innen másoltak át. Na, meg, hogy nem szabad politizálni Ugyse tudsz változtatni rajta, legfeljebb sajátmagad hergeled fel.....

Én azt hiszem értem miről beszélsz... A televízióban sok esetben én is csak a híradót nézem. A "valóságműsorok" valahogy nem tudnak lekötni. Néha örülök, ha akad egy-két olyan film, aminek van mondanivalója. A mai rohanó világban nehéz beszélgetőtársakat találni. A munkahelyeken is rengeteg a feladat, nem érünk rá egymás problémájával foglalkozni. Ha pedig foglalkozunk, akkor sajnos merő rosszindulatból. A segíteni akarás, a segítő szándék egyre inkább kihunyni látszik. A virtuális világ is életünk része, és az, hogy mindenki a számítógépen kapcsolódik ki, ott hallgatunk zenét, ott beszélgetünk ismerősökkel, fényképeket nézegetünk, üzenünk egymásnak stb. ebben is meg lehet találni azért a jó és izgalmas dolgokat, de nem szabad túlzásba esni. Semmi sem pótolhatja a személyes kapcsolatokat, egy baráttal eltöltött borozgatós, vagy mozibamenős estét. És a legfontosabb szerintem, hogy a családon belül is meg kell találnunk egymást, amikor ráérünk a másikkal foglalkozni, beszélgetni, amikor tudomására hozzuk a másiknak, hogy nemcsak egymás mellett élünk, hanem sokkal inkább EGYÜTT.

Úgy hiszem fórumot akart ezzel indítani. Beszéljünk a társadalomról címmel.

Csak én nem értem a cikk mondanivalóját...?

Viszonylag későn kapcsolódtam be a világhálóba, s van néhány gondolatom, amelyet a kibertérben megosztanék másokkal. Egy kiskereskedelmi áruházlánc egyik nagyobb áruházában dolgozom, húzom az igát, mint sokan mások.

Ugrás a teljes írásra: A világ, ahogy én látom