Hol van az igazi?

Tegnap újra eszembe jutott, viszont csak a kérdés, hogy: Milyen az igazi szerelem? De már sajnos nem emlékszem. Annyira régen volt, hogy szinte semmire sem emlékszem. De azt tudom, hogy szerettem szerelmesnek lenni, főleg amikor viszont szerettek. Ennyi. Más nem jutott eszembe.

Elolvastam rengeteg írást nőktől és férfiaktól, cikkeket újságokból, hogy mi a baj a férfiakkal, mi a baj a nőkkel, milyen a tökéletes nő és milyen a tökéletes férfi, hogy miért lesz manapság minden nő karrierista és miért fél minden férfi a nőktől, vagy fordítva, hogy miért olyan bunkó és lekezelő minden férfi és miért lett minden nő egy ribanc. De egyik írás ütötte a másikat, mindegyik egy sajátos szubjektív világot festett le, éppen olyat, amilyenben a cikk írója élt. Persze lehet, hogy tévedek, de nekem így jött le és nem jutottam előrébb, hogy rájöjjek arra, hogy miért olyan nehéz ma egy normális párkapcsolatot kialakítani.

Kezdem elhinni azt a tényt, hogy a tökéletes párkapcsolat, csak a tökéletes férfinek és a tökéletes nőnek adatik meg és csak nekik van VIP jegyük erre a tökéletes 'kalandra'. A hiba viszont ott kezdődik, hogy se tökéletes férfi, se tökéletes nő és így tökéletes párkapcsolat se létezik, a VIP jegyek meg már évtizedekkel ezelőtt elfogytak. A szüleimnek például még pont jutott. Irigylem is őket. A nagyszüleimről nem is beszélve. 50 év? Együtt? Szerelemben, szeretetben és boldogságban? Örülök, ha megélem az 50 évet ebben a világban. Bár nem is tudom, hogy miért is kéne örülnöm neki, legalábbis ebben a világban.

De kanyarodjunk vissza.

A tökéletes férfi lenne az, aki hűséges, megértő, mindenhez értő, kocka hassal és kellően edzett testtel rendelkezik, jó pozícióban van így az anyagi dolgokat biztosítani tudja, az autója annyit ér, mint az átlag ember lakása, a telefonja pedig annyit, mint az átlag ember autója... amúgy is leírták már ezerszer, az ideális és tökéletes férfit. Persze tudom, hogy a nőket sose érdekelte, hogy kinek milyen vastag a pénztárcája. Ma már a bankszámla a divat és a telefonnal érintős fizetés. A telefon pedig akkor jó, ha minél vékonyabb. Oké, tökéletes férfi nincs, a nők szerint nincs, akkor se ha az anyagias részt kivesszük a történetből, meg a kigyúrt állat szindrómát. De azért vannak még normális pasik. Egy biztosan.

A tökéletes nő pedig az lenne, aki főz, mos, takarít, a címlapfotókhoz a MINIMUM, hogy hasonlítson, de inkább legyen is rajta. Természetesen legyen hűséges, ha az intelligencia szintje pedig megüti az átlagot és még családot is szeretne, gyerekekkel meg kiskutyával, akkor az már a főnyereménynek számítana. Bővebben az ideális és tökéletes nőről pedig már írtak számtalanszor. De valljuk be, ilyen sincs. Azért én bízom benne, hogy normális lány még akad.

A tapasztalataim szerint, ha egy nő jól néz ki, akkor a konyhába nem állna már be, vagy az iskolát kerülte addig, amíg ki nem csengettek. Ha diplomás, akkor pedig nem biztos, hogy modell alkat. De ez amúgy kit érdekel? Elárulom..., a férfiak nagy részét. Mert mindenki a tökéletest keresi, a tökéletes párt, a tökéletes helyen és időben. Jó lenne már észrevenni, hogy az utcán nem fog szembe sétálni senki úgy, ahogyan a profilképén vigyorog. A mozgó photoshop nem létezik!!!

Kár is erőltetni ezt a tökéletes életet szemléltető álszent életet, hogy soha semmiben nincs hiba és ha reggel 6-kor kelsz fel, akkor is úgy áll a hajad, mint ahogyan régen csak a ballagáson volt a lányoknak. A sminkje pedig mindegyik lánynak olyan, hogy elég egyszer felrakni és hónapokig le se jön. Persze... tudja mindenki, hogy a véletlen elkapott képek már akkor kimentek a divatból, amikor bejöttek a digitális fényképezőgépek és nem kellett várni arra, hogy előhívassuk a képeinket.

De akkor hol a hiba? Miért kell minden tökéletesnek hitt lánynak egy bunkó, minden bunkónak egy ribanc, minden ribancnak egy gazdag 'tökéletes' férfi, a 'tökéletes' férfinek pedig a 'tökéletes' nő és itt zárul is a játék. Ebből a körből pont csak azok a fiúk és lányok, férfik és nők maradtak ki, akik tényleg normálisak és egy normális kapcsolatra vágynak. De hol vannak akkor ők? Az internetes oldalakat hagyjuk, mert a normálisabbik oldal, már nem ott éli minden percét. Esetleg felnéz néha vagy tudatja a világgal, hogy köszöni szépen még mindig él. A szórakozóhelyeket ellepik a tizenévesek, tehát ott sincsenek. De akkor hol? Otthon, egyedül a szobában? Nem tudom, talán hinnem kellene a sorsban, a véletlenben, a csillagokban és a régen elfelejtett mesékben. Nem jutottam előrébb még most sem, hogy leírtam két oldalt. De ha tényleg otthon ül a normálisabbik oldal, akkor postásnak kellett volna mennie minden normális férfinek, hátha egyszer kinyitja az ajtót az igazi nő.