Baklövéseim

Miután ismét magam maradtam, kiheverve legutóbbi baklövésem - nyomorúságosabbnak érezve magam, mint Bridget Jones a thai börtönben - fejet felemelve, szépen sompolygott tovább az élet.

Sok ember között térülök-fordulok, ügyfelezek, edzőterembe járok, táncolok, néha-néha megakadt rajtam 1-2 emberke szeme. Volt aki meghagyta nálam a telefonszámát és kért, hogy hívjam fel…

Hűha. Ácsi. Ennyire szánalmas lennék, hogy én hívjak? Ne fikázzak, új szelek járnak a nő kezdeményezzen? No nem. Hívjon ő. Legyen benne kurázsi, kérje el a számomat és hívjon ő. Az első férfi így bukott ki. A másodikkal nem volt baj. Ő elkérte. Izgatottan mentem az első forrócsokis randinkra. Tény, hogy külsőleg nem az esetem volt. De hát ha van humor és figyelem, akkor a külső nem minden.

No. Időben érkeztem és illatosan, frissen mosott hajjal. Ez alap minden randevúnál.

Forrócsoki egy kellemes kávézóban. Minden szépen indult. Aztán a potenciális lovag, elkezdte hol a jobb szemét letakarni a kezével, hol a balt. Nézett egy pontot és vizsgálta, hogy melyik szemével lát jobban. Erős gyanúm támadt, hogy esetleg tévedésből hívott engem egy szemész ismerőse helyett…

Kétszer ásítottam, pedig próbáltam magamba nyelni, kevés sikerrel. Érthető okokból többet nem hívott randevúra.

Nem csüggedtem, hisz nem a legjobb egyedül, 34 évesen, tinilánnyal. A következő fiatalemberrel szintén teázóban találkoztunk. Tökéletes volt. Passzoltunk, egyik szavunk befejezte a másikét. Röpült az idő. Telefon, sms, találkák. Aztán két sms közt eltűnt.

Ma sem tudom hova, talán David Copperfield tüntette el, de nyoma veszett - nem, nem szex után, addig nem jutottunk.

De nem adtam fel.

Bár én nem kerestem, inkább, ahogy mondtam s mondom, hagyom, hogy rám találjanak:)

És ismét rám találtak. Történelem szakos tanár. Még el is érzékenyültem - Istenem, végre egy értelmes ember, hiba egy szál se.

Minden szépen haladt. Beszélgetések, tea - még életemben ennyi teát és forrócsokit nem szürcsöltem el - találka.

De mit ad az ég, egyszer csak kiderült, hogy az én udvarlóm füllentett, méghozzá nem is kicsit. Azonkívül, hogy paranoid skizofrén, nem ott lakik, ahol mondta és a neve sem szerepel a tanári karban, ahol elvileg tanít /arra azért vigyázott, hogy tanári táskával szambázzon/, tehát ezektől eltekintve egész aranyos és ragaszkodó volt, mert egy hónap múlva már úgy jelent meg nálam, hogy hozzám költözik. . .

Vettem egy nagy levegőt, összefoglaltam neki a mondandómat, finoman, nőiesen, de határozottan, és kitettem az ajtóm elé.

Lábjegyzet: ugye én tűnnék csodabogárnak, ha az első randin személyi igazolványt és lakcímkártyát kérnék, munkaszerződéssel...

Egy időre elegem is lett az egész randis hűbele-nyűgüs, tébolyodott, hülyeségből.

Hiába néztem magam, kerestem a hibát - persze van dögivel, külső-belső, menzesz előtt sárkány vagyok, de akkor is.

Miért???

Miért nincs senkim?

Mit csinálok rosszul?

Hisz nem két lábon járó sármőröket keresek és nem is anyagi szempontokat nézek - munkám van, dolgozom, eltartom magam és a kislányom. És nem lehetetlen szempontok alapján válogatok, egy, korombeli legyen, a másik, harminc felett ne az anyukájával éljen, mert még nem vált le a köldökzsinórról, három, szeresse a gyerekeket.

Jah, és a csikkzsebéből se húzzon elő egy másik asszonykát. /Előző cikkem./

Van még ilyen létező személy?

Itt Mo.-on és nem a földgömb másik felén?

Hagyjuk inkább.

Internetes barátommal - Csabával osztottam meg lelki nyűgjeimet.

Sose láttam, tökéletes volt. Ő virtuális barát, 39 éves, szintén tinilánnyal az ország másik végéből. (Mi mindenre jó az internet…)

Ha elszontyolodtam, mindig próbált felvidítani és más szemszögből felvázolni a dolgokat.

Néha már elgondolkodtam, hogy ő lenne a potenciális Férfi.

De persze ez lehetetlen hisz a valóságban élünk, nekem itt, neki meg ott az élete. Több száz km.

Na és persze Csaba is ember, fut a szoknyák után, úgyhogy hamar kijózanodtam és elhessegettem, hogy találkozzak vele.

Ő az én "hé Öreg" cimbim.

Cinikusan cinkosom.

Na most ott tartok, hogy szépen fejet hajtottam, hogy ohne barát, magam fogok élni.

minden jó, úgy ahogy van.

Az ünnepek szépen teltek, meghitten a kislányommal.

Aztán karácsony másnapján jött egy sms.

Egy régi udvarlómtól - aki a munkahelyemen csapta a szelet.

Ő is két sms közt tűnt el anno.

Vadvízi túrákat szervez és Isten látja lelkem én 100% -ig azt hittem, balesete volt, azért tűnt el hirtelen.

Hogy elmegyek-e a randira, amire elhívott?

Nem.

Erre az évre elég volt ennyi tea és forrócsoki.

2010-re elég volt.

Jöhetsz 2011:))