Dilemma


Túl egy selejtes párkapcsolaton egy új kapujában... Amikor már kiléptél az előzőből, és tudod, hogy egy jobb vár rád, de mégis képtelen vagy belekezdeni. Túl sok a megválaszolatlan kérdés, úgy érzed csak az idő az, ami majd rendbe hozza a dolgokat, de közben félsz is, hogy lehet elszalasztod életed párját...
Dilemma

Volt egy rossz párkapcsolatom. Nem régiben kiléptem belőle, most itt egy új férfi, aki tudom, hogy nagyon boldoggá tudna tenni.

Mégsem kell. Még nem.


Találkozgatunk, randizgatunk, nem sűrűn, kb. heti 2-3 alkalom, de olyan erőltetettnek és soknak érzem, mintha meg akarnék fulladni...vagy ez talán csak a hirtelen jött szabadság féltése már?

Azért tudjátok, olyan jó 2 év után ismét szabadnak lenni, nem azon aggódni, hogy mit kell még aznap megcsinálnom, hogy a párocskámnak minden jó legyen, ne tudjon belekötni semmibe se és végre jól érezze magát.

Nincs ilyen, csak Én vagyok, csak magammal törődhetek.

Vagy még nem lennék túl az előzőn? Azt sem tudom, mi lenne, ha elkezdene újra keresni az ex...először biztosan elküldeném, mert még mindig nagyon dühös vagyok rá...de ha tovább ostromolna? Lehet, megenyhülnék? Csak ez a sok-sok kérdés izeg-mozog a fejemben...


Miért nem kell nekünk nőknek az a pasi, aki normális, törődik velünk, és tényleg emberszámba vesz?

Az idő folyamán kitapasztaltam, hogy sajnos (!) én azok közé tartozom, akiknek a túl egyszerű, túl könnyen jövő pasik/párkapcsolatok nem kellenek...De miért?

Nincs meg a kellő izgalom? Vagy ami már az elején nyugis, az sokkal könnyebben és sokkal hamarabb fog bepunnyadni? Vagy csak mert fiatal vagyok még és kell változatosság az életembe? Bár ezt nem hinném...annyira nem tudom.


Bizonytalan vagyok...vagy csak túl sokat agyalok ezen, inkább hagynom kéne magam sodródni az árral, aztán majd csak lesz valami...?


A kedves pasik mindig unalmasak? A bunkók meg mindig adnak valami csavart a kapcsolatba? Azt hiszem én az utóbbihoz szoktam hozzá...Nem is volt még olyan kapcsolatom, hogy minden tökéletes lett volna...bár azt mondják, ilyen nem is létezik.

Vagy létezik, csak ez nem kell a nőknek?! :)


Szégyellem magam, hogy egyszerűen nem kell egy ilyen pasi, akit most találtam...De egyszerűen nem tehetek róla...bűntudatom van, amikor megcsókol, mert olyan mintha minden egyes csókkal csak hitegetném...a csillagokat is lehozná nekem az égről, én meg ezt csinálom...de elküldeni nem akarom és nem is tudom...

Na ez elég összevissza cikk lett, biztosan voltak már sokan hasonló helyzetben. Mi a megoldás? Mi volt a megoldás? Ha volt/van egyáltalán...




Írta: 19870811, 2010. július 10. 10:08
Fórumozz a témáról: Dilemma fórum (eddig 14 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook