Internetről érkezett szerelem

A mi történetünk nem ezen a napon kezdődött, hanem 5 hónappal korábban, 2006. december elején.

Az internet világa nekem akkor még új volt, barátnőm javaslatára regisztráltam egy játék oldalon. Akkor egy 6 éves kapcsolatban voltam, mely az utolsókat rúgta, az állandó civódások, veszekedések miatt már normálisan beszélgetni sem tudtunk.

Ez az oldal volt az első, amit megismertem a neten, jól éreztem ott magam. Pár nap múltán megszólított egy srác, akivel elkezdtünk beszélgetni, ismerkedni. Teljesen ártatlan beszélgetés volt ez, átlagos dolgokról. Kiderült, hogy milyen nagy távolság van köztünk, mert egyébként is 200 km-re lakott tőlem, akkor még távolabb volt, mert Angliában élt és dolgozott. Pár nappal később megint "találkoztunk" azon az oldalon, ismét jót beszélgettünk, majd napokig nem láttuk egymást.

Eltelt 2-3 hét, szilveszter éjjelén eszembe jutott, vajon mi lehet Vele? Furcsa érzésem volt, mert úgy éreztem akarok még "találkozni", beszélgetni Vele, de nem olyan céllal, csak hiányzott a beszélgetésünk. Írtam hát neki egy kedves újévi köszöntőt, amire hamarosan választ kaptam. Ez után kezdtünk el jobban ismerkedni, e-mailben folytattuk a levelezést. Annyira szimpatikus volt nekem, tetszett, hogy nem nyomul, jó volt megosztani a gondolatainkat, kibeszélni a gondjainkat egymásnak, lelki társra és jó barátra leltem benne.

A kapcsolatom az exemmel véget ért, ami eléggé megviselt, de ott volt Ő, aki vigaszt nyújtott nekem, és aki biztatott. Hamarosan már azon kaptam magam, hogy keresem Őt, látom-e a nevét az online tagok közt, néztem az e-mailemet, jött-e Tőle levelem és mikor megláttam megdobbant a szívem.

Sokszor megijedtem magamtól hogy Úristen, mit csinálok? Még nem is láttam fényképen sem, de már ilyen hatással van rám! Megtörtént a fényképcsere, mindketten tetszettünk egymásnak. Január végén telefonszámot cseréltünk, sms-ek, msn-ek, éjszakába nyúló beszélgetések következtek. A barátságból lassan szerelem lett. Új volt ez számomra, hisz soha nem ismerkedtem még így. Kicsit megijesztettek az érzéseim, de hagytam őket kibontakozni és boldog voltam, hogy Ő is ugyanígy érez. Anyukám óva intett az ismerkedés e módjától, mondván "messziről jött ember azt mond, amit akar", de mi addigra már olyan sok mindent tudtunk egymásról és én éreztem, hogy ebből több lesz, több kell, hogy legyen!

Tudta, hogy elváltam, egyedül nevelem a Kisfiam, aki ekkor már 13 éves volt. Tudta, hogy túl vagyok egy 6 éves kapcsolaton és én is tudtam róla mindent.

Jöttek-mentek a fényképek, levelek, telefonhívások, sms-ek, április elején hazajött Angliából, úgy hogy már nem is megy vissza. Megbeszéltük az első randinkat, melynek időpontját április 14-ére tűztük ki, ami egy szép napos szombati napra esett. Olyan izgatott voltam, úgy éreztem magam, mint egy tizenéves, aki élete első randijára készül.

Elérkezett a nagy Nap, Egerben beszéltük meg a találkozót a Bazilika előtt. Ott voltam a megbeszélt időpontban, a szememmel kerestem Őt, az ismeretlen ismerőst és akkor megláttam! Már messziről megismertem, ahogy Ő is engem, mert fülig érő mosollyal jött oda hozzám, egy szál vörös rózsával. Csak néztük egymást, nem jött ki hang a torkomon, olyan zavarban voltam. Neki ez volt az első mondata: "Szebb vagy, mint a képeken!". Én is ugyanezt éreztem, nagyon tetszett, így életnagyságban még jobban!

Hamarosan elmúlt a szorongásom és feloldódtam. A Népkertben sétáltunk, majd a Szépasszony völgyben folytattuk a randinkat egy-egy pohár vörösbor mellett, ahol cigányzenekar játszott nekünk. A hétvégét egy gyönyörű panzióba töltöttük egy csodálatos környéken.

Másnap bemutattam Őt a Kisfiamnak és az Anyukámnak. Minden olyan szép volt, pont olyan, mint amilyennek elképzeltem, vagy még annál is szebb! 1 hónap múlva összeköltöztünk.

Azóta 3 év telt el, már Ő a férjem, van egy gyönyörű kisbabánk, aki 6 hónapos és nagyon boldogok vagyunk!

Sok helyen találkoztam már azzal a kérdéssel, hogy létezik-e és tartós lehet-e egy internetes szerelem? Igen, ezt a mi történetünk is bizonyítja!