Az én szüléstörténetem, avagy Kinga baba születése

2010. január 29-én született meg az én Drágaságom, Kinga. Bár 21-re voltunk kiírva, nem akart történni semmi, így befektettek a kórházba. Minden másnap kaptam az OTT-t, de semmi változás, Kinga baba csak nem akart kibújni, jól érezte magát odabent!

Persze minden nap NST, ultrahang.

Aztán január 29-én pénteken a 4. OTT meghozta a hatását! A magzatburok szépen megfeszült és a vizsgálat után szólt az orvos, hogy "na, Kismama, szülünk!"

10 óra 34 perckor megrepesztették a burkot, de a fájások csak nem akartak jönni, így rásegítettek infúzióval.

14 óra körül megjöttek a fájásaim is, de csak 10 percesek voltak. 17 óra körül már nagyon nehéz volt egyedül bírni a fájásokat, így kértem az orvost, hogy adjon EDA-t. Aláírtam a papírokat, de mondta az orvos, hogy egyelőre nem adja be, biztosra rendszereződjenek a fájások.

A fájásmérő nem igazán akart mérni semmit, szerintem rosszul rakták fel. Aztán addig mértünk, amíg 18 óra 30 perckor megjöttek a tolófájások.

A szülésznő nagyon kedves volt, azonnal rohant az orvosért. 17 óra 36 perckor pedig megszületett az én Gyönyörűségem 3100 grammal és 53 cm-rel!

Annyira boldog voltam, hogy nem is emlékeztem már arra a pár órányi szenvedésre, ami előtte volt. Csodálatos volt megfogni Őt, a Csodát, akire annyit vártam már!

Bár a szülés után voltak komplikációk, nem tudták elállítani a vérzést, így kaptam injekciót és vérpótlást, de így is megérte!

Az élet legszebb ajándéka Ő!