Kislányunk születése

Volt vérvétel, hormonvizsgálat, kenetvétel.. és akkor, amikor a kenet eredményére vártunk, jött az első pozitív teszt! Nagyon halvány csík ugyan, de ott volt! Nagy volt az öröm a családban, nagyon vártuk a picit. Közben megejtettük az esküvőt, mert egyébként is terveztük, csak későbbre, de aztán nem akartunk pici babával intézni a dolgokat... így pocakos menyasszony voltam, de nem bántam. A várandósságom könnyű időszak volt, az esküvőig problémamentes. Utána egy darabig feküdnöm kellett, mert elkezdett kinyílni a méhszáj, de nem is kíméltem magam addig. Mint utólag kiderült, felesleges volt az aggódás, mert szülésig maradt az érték.

Egy héttel a kiírt időpont előtt jártunk, amikor délután már rendszeres, de enyhe fájásaim voltak. Estére ezek erősödtek, és 8-10 percenként jöttek. Első baba révén nem tudtuk igazán mikor kell indulni, ezért éjjel fél 12-kor megérkeztünk a kórházba. Felvették az adataimat, megvizsgáltak (2100-as méhszáj, ami eddig is ennyi volt), NST. Jóslófájások. Azt mondták, ez nem is fáj, feküdjek le, ebből még nem lesz baba.

Apát hazaküldtem, én pedig próbáltam aludni. Lehetetlen. Hiába „csak” jósló volt, én úgy éreztem, hogy fáj... még mindig 8-10 percesek. Reggelig így ment, a reggeli NST sem mutatott semmi változást. (Ismét mondták, hogy ma még nem lesz baba!)

A férjem bejött, és haza is küldtem. Nem volt erőm vele foglalkozni, csak feküdni akartam. Reggel 8 körül aztán hirtelen 3 perces fájások, és egyre rosszabb fájdalom. (Az itteni kórházban nincs fájdalomcsillapítás, csak ha császármetszés lesz.) Átkísértek a szülőszobáig, ahol megvizsgált egy nagyon kedves doktornő. Fél 9 lehetett, azt mondta 8 cm! Egy órán belül baba! Hívtam a férjem, hogy azonnal jöjjön.

Úgy volt, hogy apás szülés lesz, de végül megelőztek minket, és elfoglalták az egyetlen apás szobát. Mire beért, még vajúdtam, ezért a folyosón kellett várnia. Közben már 9 cm, burokrepesztés, és nyomhattam is. A világ legkedvesebb szülésznője és doktornője volt velem végig. Mindketten segítettek, biztattak!

Aztán 8-10 tolófájás után 10 óra 10 perckor megszületett a kislányom! Miután megtisztogatták az orrát, egyből rám tették. Kicsi volt, lila és csúszós, de a világ egyik legfantasztikusabb érzése volt, amikor éreztem, és megpillantottam. Először...ezt az érzést nem is lehet leírni. Át kell élni.

Picit gyönyörködhettem, aztán elvágták a köldökzsinórt, és elvitték a Manót, rendbe rakták, amíg engem is. Behívták oda Apát is, és én csak annyit láttam, hogy ott a férjem, a szerelmem, a társam, és egy kis csomagot szorongat, és mosolyog... Ott pityeregtem először, addig sikerült megállnom. Imádom őket!

Engem kb. fél órát varrtak, volt gátmetszés, de nem panaszkodtam, hiszen első babát ilyen hamar a világra hozni... az osztályos nővérek mind ránk csodálkoztak. Gyakorlatilag két óra alatt megvoltunk. 3 nappal a szülés előtt elkezdtem szedni a homeopátiás bogyókat, szerintem ennek köszönhettem a tempót!

Aznap este 6-tól velem volt a kislányom. Besárgult, úgyhogy a kórházban 2 napot ráhúztunk, de annál nagyobb öröm volt hazajönni.

Azóta eltelt 4 hónap, szépen fejlődik, és minden nap van valami új csoda! A kislányunk egy tündér! Igényli a figyelmet, a szeretetet, keveset sír, és állandóan mosolyog. Nagyon szeretem az új szerepem, élvezem minden percét. Amikor kicsit elfáradok, ránézek a törpére, ő rám mosolyog, és minden gondomat elfújták!

Most dolgozunk a kistesón, hiszen egy gyerek nem gyerek. Az én életem így lett kerek, immár igazi család vagyunk.

Köszönöm, hogy elolvastátok a történetünket, és mindenkinek ilyen boldogságot kívánok!