A második

Aztán eltelt két év és úgy gondoltam, hogy hiányzik egy kislány is az életemből. A férjemet igencsak győzködni kellett, hogy bővítsük a családot. Úgy gondolta elég a kisfiú, neki nem kell kislány.

Természetesen meggyőztem.

Úgy szerettük volna, ha kis korkülönbséggel jön a következő, úgyhogy hamar belevágtunk. Négy hónapig sikertelenek voltak a próbálkozásaink. Arra törekedtünk, hogy mindenképp kislány legyen. Annak idején volt az egyik újságban, hogy a hold állása szerint kisfiú vagy kislány fogan egy-egy napon. Nap-óra-perc szerint tettük a dolgunkat..

Október 22-én van apukám halálának évfordulója, aznap fogant meg Laura!

A terhességem annyiban volt más az előzőnél, hogy borzasztóan vizesedtem. Féltem, hogy hamar be fognak fektetni a kórházba. De szerencsére erre nem került sor. 2001. július 13-ra voltam kiírva. Megfogadtam azt a dokit, akihez a Dáviddal is jártam.

Azt mondta, ha 13-a után egy héttel sem indul be, akkor megindítják a szülést. Ellenőrizték a hegvastagságot és arra jutottak, hogy megpróbáljuk a természetes szülést.

Laura sem kapkodta el a világrajövetelt. Hiába sétáltam, lépcsőztem, nem történt semmi.

Július 18-án felvittek a szülőszobára, bekötötték az oxitocin infúziót, de csak azért, hogy megnézze a doki, hogy beindulnak-e a fájások. Nagyon gyenge méhösszehúzódásaim voltak, ezért a doki úgy döntött, hogy mivel másnap ügyeletes lesz, ezért most kapok egy görcsoldót, ha leállnak a fájások, akkor holnap reggel burokrepesztéssel kezdünk. Leküldtek a szobámba, figyeljem, mi fog történni. A görcsoldó megtette a hatását, a fájások elmúltak.

Másnap reggel fél hétkor jött az orvosom, megrepesztette a burkot (nagyon fájt) és vártuk a csodát...

Kaptam egy pelenkát, amire rácsorgott a maradék magzatvíz. Akkor szembesültünk vele, hogy Laura már belekakilt a vízbe, mert zöldes víz folydogált belőlem. A burokrepesztés után sem akartak beindulni a jó erős összehúzódások, ezért újabb oxitocin infúzió következett.

Sajnos ez sem segített. Pedig annyira akartam...

Na, ahogy ott elmélkedek az ágyon, nógatom Laurát, hogy most már igazán jó lenne, ha találkoznánk, besétál egy maszkos doki és közli, hogy ő lesz az aneszteziológusom és nemsoká megkapom az érzéstelenítőt, aztán megyünk a műtőbe. Én csak néztem rá nagy bociszemekkel, hogy biztos összekever valakivel, én ügyesen megszülöm a babámat műtét nélkül. Észrevette, hogy meglepődtem, azt mondja: - Maga még nem is tudja, hogy mindjárt császározzuk?

Mondom: - Nem...

Ebben a pillanatban berobogott a dokim és felvilágosított, hogy császár lesz ennek a történetnek is a vége, mert nem mer kockáztatni az előző heg miatt és az összehúzódások sem rendszeresek, intenzívek. Hamar túl leszek rajta, ezzel biztatott.

Tényleg így is volt.

Pontban déli 12 órakor betoltak a műtőbe és 2001. július 19-én, 12 óra 25 perckor megszületett Laura 3600 grammal és 50 cm-rel. Nagyon szép pufók baba volt pici korában mindig.

Most már egy szép, cserfes, nyolc éves nagylány.

Nem tudom, hogy a hold állása segített-e vagy Apu járt-e közben az érdekemben a gólyáknál, de kislány lett.:)