Életem legszörnyűbb napja

Azon a bizonyos péntek reggelen minden úgy kezdődött, ahogy nap mint nap szokott!

Apával 6-kor keltünk, felöltöztünk, megittuk a kávét és beszélgettünk. Reggelit készítettem neki, majd miután 3/4 7-kor elment, sorra ébredtek fel a gyerekek. Bálint kelt először, adtam neki egy cumisüveg tejcsit és vissza fektettem az ágyába, addig kicsit összepakoltam a lakást! Hamarosan Bazsi is fel ébredt, bekapcsolta a Tv-t és várta a reggeli időjárás-jelentést! Nála ez a reggel fénypontja: tudni a napi meteorológiát! Bálint megitta tejet és szépen jött át a mi ágyunkra. Felmászott és bebújt Bazsi mellé. Aztán Bazsi kiment a fürdőszobába, Bálint pedig indult volna utána. Vissza fogtam, mert éjjel nyitva volt az ablak, hűvös volt, meg ne fázzon.

A szobánkban az ablak alatt van egy régi katona láda fából, ott szoktak a gyerekek kikukucskálni az utcára. A függöny a padlóig ér, így ha valamelyik fel akar mászni, először el kell a függönyt "terelni", majd azután mászni. Bálint elindult az ablak felé és úgy voltam vele, ha egyszer lemászott az ágyról, gyorsan megágyazok. Szeret bele mászni az ágynemű tartóba, de nem engedem egyiknek sem, mert ha esetleg leszakadna, agyon csapja őket! Tudom, hogy nem szakadhat le, de akkor is félek. Mindegy.

Bálint felmászott a ládára, addigra Bazsi is beért és ült a fotelban, nézte a tv-t. Bálintnak akkor sikerült felmásznia ládára. Épp befejeztem az ágyazást,mamikor Bálint a láda tetején megfeszült, majd mint egy darab fa, leesett a ládáról a szőnyegre. Koppant, de egy hangja sem volt, csak feküdt. Azt hittem csak várja, hogy valaki oda menjen és felpattanva szalad tovább, DE NEM!!!!

Odarohantam és ahogy felemeltem, a szemei fel voltak akadva, a teste el ernyedve és még levegőt sem vett, teljesen elszürkült! Semmi reakciója nem volt!

Rettenetesen megijedtem, hiába fújtam az arcába (amire a legtöbb gyerek a levegőt kezdi kapkodni), nem vett levegőt! Gyorsan lefektettem az ágyra, fejét hátra szegtem és elkezdtem fújni a levegőt a szájába, miközben az orrát befogtam! Hiába ráztam, pofozgattam, beszéltem hozzá és locsolgattam vízzel, semmire sem reagált! Elindultam karomban Bálinttal kifele az udvarra és közben már szinte hisztérikusan kiabáltam vele, mert azt hittem: meghalt!!!!!! A teraszra érve a friss levegőtől és hirtelen hőmérsékletváltozástól észhez tért és éles sírással vett levegőt is! Én is sírtam és ő is. Aztán, amikor megnyugodott, úgy játszott tovább, mintha mi sem történt volna! Szinte remegtem a döbbenettől, ijedelemtől és félelemtől. Bazsit elvittük az oviba és onnan mentünk be apához a munkahelyre, ahol síró görcsöt kaptam. Onnan azonnal mentünk a gyerekorvoshoz, ahol nem tudtam egy értelmes mondatom sem kinyögni, úgy zokogtam. A doki, miután megvizsgálta és semmit sem talált, beutalt bennünket a megyei gyermekkórházba Gyulára. Amíg úton voltunk, a férjem kb. 50-szer elismételtette velem: hogy történt az egész, hogy el tudjam mondani a kórházban.

Az út végtelennek tűnt, pedig apa nyomta a gázt rendesen. A kórházba érve egy nagyon rendes orvost kaptunk, aki fel vette Bálintot. Az osztályon elindult a vizsgálatok sora.

Volt minden: EEG, EKG, szívultrahang, szemfenék vizsgálat, koponya röntgen, fül-orr-gégészet, nagy labor, vizeletvizsgálat. Szegénynek egy 4 napos infúzió kúrán is át kellet esnie, de a gyógyulásért bármit hajlandó voltam vele elfogadtatni! Nem volt könnyű, de a saját érdekében muszáj volt!

Szerencsére minden eredmény negatív lett, gyógyultan térhettünk haza a kórházból.

Az orvosi szakvélemény alapján Bálintnak "vírus okozta agy ödémája" volt.

Nagyon csúnyán hangzik, de szerencsére már jól vagyunk. A doki úgy magyarázta: egy enyhe torokgyulladása volt, ami által a szervezetében lévő vírus megtámadta az agyhártyát. Az agyhártya begyulladt, ödémát okozott, ami enyhén megnyomta az agyat, ezért volt az ájulás és légzésleállás.

Hál'Istennek semmi maradandó baj nincs, csak pszichésen vetette vissza a kórházban töltött egy hét.

Borzasztó nap volt, borzasztó hét, remélem soha többet nem kell ilyet átélni se Bálintnak, se nekem.